40.fejezet

Hali mindenki! Úgy döntöttem , hogy befejezem ezt a blogot és kezdek egy újat. Remélem a másiknak nagyobb sikere lesz , de azért jó , hogy először ilyet írtam. Szóval jó olvasást az utsó részhez!

Ilyen volt az életünk!

Louis szemszöge:

- A nagyi nagyon szexy lehetett! - állapította meg nagyobbik unokám , melyre csak bólintottam.
Ja igen! Már 2040-ben járunk , én épp az 5 unokámra , ifjabb Deborára , Katere , Jackre , Samre és Tomra vigyázom. Tomas a legidősebb , ő 15 éves. Őt követi Sam és Jack, akik 13. életévükben járnak és nem mellesleg ikrek. A kis Debby 5 éves , és egy őstehetség! Számos énekversenyen vett már részt , és érzem , hogy nagy jövő áll előtte. Ők négyen testvérek Peter fiam gyerekei.  Kate egyke a 2. lányom Tyra , 7 éves lánya. Egy ma mindenszentek van , és a család éppen temetőket látogat. Én csak egy helyre megyek amint a szülők megérkeztek.
- Nagyiiiiiiiiiiiiiiii! - üvöltött ki a konyhába Kate , ugyanis ő vette először észre , hogy Debby megérkezett.
- Jaj hát ti már itt is vagytok? - lépett be a feleségem a szobába meglepődve.
- Gyere nagyi a nagypapi éppen arról mesél , hogy ti mit csináltatok fiatal korotokban! - invitálta Debbyt Tom.
- Öö a híres One Directionös időkről amikor a barátainkkal laktunk együtt?? - kérdezte Debby még meglepettebben.
- Hát igen Tomnak kicsit részletesebben is! - kacsintottam oda a mármár furán néző páromnak.
- Jaj Loui ne tömd már tele az unokáid efjét ilyen badarságokkal! Ó bárcsak visszahozhatnánk a régi időket , amikor még csak úgy zajlott körülöttünk az élet! - nézett a messzi semmibe Debby. A gyerekek távozása után a temetőbe mentünk. Összefutottunk Benjaminnal. Emlékeztek Benyre Shara kistesvérére? Az anyukájuk sírjánál találkoztunk , és jó erősen megöleltük őt. Tavaly hunyt el. Hazaérve aztán ledőltem a karosszékbe. Ekkor felébredtem.Nem értettem az egészet.
- Louis! Kelj már fel! - hangzott egy ismerős hang.
- Debby?
- Igeeeen?
- 2013 van? - kérdeztem összezavarodva.
- Öö igen , de ez kicsit fura volt! - állapította meg Debby , és az álmom béli fura nézéssel fordult felém.
- Debby olyat álmodtam amit annak kívánok , aki 5 unokával akar meghalni barátok nélkül! Szóval szeretném ha hozzámjönnél feleségül! - térdeltem le elé.
Erre Debby elájult , de mielőtt eszméletét vesztette volna kicsúszott a száján egy halk igen.
Ma Kiss you van ajánlo nézzétek meg! Ez volt az utcsó fejezet viszlát mindenkinek!

39.fejezet

Helo mindenki! Tegnap jégdiscoba voltam szval nem volt időm írni , de ma teljesen szabad vagyok. Szóval itt a kövi rész jó olvasást! Ja és Bogi köszi hogy közreműködtél a fejléc megalkotásában! Szerintem nagyon jó lett! Jó olvasást!

Újévi buli

Debby szemszöge:

- Debby! Debby! Ébredj! Deeeeeeeeeebyyyyyyyyyy! - ordított Louis a fgülembe.
- Mivan már? - kérdeztem , de rájöttem , hogy ez csak az ébresztőm. Igen Lou hangját állítottam be. Körbenéztem! Senkit sem véltem felfedezni a szobában , ezért magamra húztam a takarót , és gond nélkül visszaaludtam.
- Debby! Debby! Ébredj! Deeeeeeeeeebyyyyyyyyy! - hangzott megint , melyre idegesen felugrottam és készültem volna lecsapni az ébresztőmet , de ekkor megláttam a barátomat.
- Na azért megütni nem kell! Csak szólni akartam , hogy gyere le kajálni! - ugrott hátrább Boo Bear.
- Bocs kicsim , azt hittem az ébresztő vagy! Máris megyek! - pattantam ki az ágyból , majd úgy ahogy voltam leballagtam a többiekhez. A többieken pedig Dzsulyékat , és Zaynéket értettem , mivel Shara , Liam , Mady , és Niall elmentek tűzijátékot venni.
- Hajaj Debby milyen kis aranyos! - dícsért meg Harry , miután gondosan végigmért. Ekkor vettem észre , hogy nem túl sokat takaró pizsamámban jöttem le.:


- Hé! - szólt oda Dzsuly Harrynek , amit egy kisebb pofon követett.
- Na! Most mi rosszat tettem? Attól , hogy jól laktam , az étlapot még megnézhetem! - símogatta Hazza ,  barátnője tenyerétől piroskás arcát.
- Az lehet! De az én kajából ne egyél! - Karolt át Lou a derekamnál fogva , majd közelebb húzott magához.
Ezen mindenki hatalmasat szakadt. Közben Niallék is befutottak , tehát teljes volt a csapat. Most el kellett döntenünk , hogy mit csináljunk.
- Szerintem ne tartsunk bulit! - javasolta Zayn.
- Szerintem se! - helyeseltem.
- Akkor? - vont minkedt kérdőre Liam.
- Várjatok! Van egy ötletem! Béreljünk egy házat valahol a hegyekben , és hívjunk oda pár embert! - ugrott fel Niall.
- Niall látom ettél , mert vág az eszed kisfiam! - símogatta meg Harry , a kis szöszi srác fejét.
- Atyám! Egy dupla hambi , egy nagy adag hasábkrumpli , fél liter cola , fél szelet pizza és , egy és fél tábla csoki után én már a csillagokat is képes lennék lehozni! - veregette meg Niall Harry vállát , miközben sikertelenül próbált komoly arcot vágni.
- Gratulálok Niall! A sonkás tojást amit most bevágtál kihagytad! - szólt Zayn , majd felállt az asztaltól , és megpróbálta kimosni a hajából a benne maradt zöld , és lila festéket.
- Ilyen fejjel én tuti nem megyek sehová! - magyarázta.
- Akkor siess , mert nemsokára indulunk! - utasítottam , majd a szobám felé indultam , hogy átöltözhessek.
A lányok is velem tartottak , hogy közösen összepakoljuk a bulizós szerkónkat. Ezeket hoztuk össze:

Debby ruhája:

Dzsuly ruhája:

Grace ruhája:

Mady ruhája:

Shara ruhája:

Miután összecihelődtünk és Zayn is kimosta a maradék festéket a hajából , útnak indultunk a hegyekbe , ahol Harry már előtte bérelt egy csinos kis villát.
- Gyerekek azért próbáljátok meg egy kicsit tűrtőztetni magatokat! Nem akarom a dupláját fizetni , mert szétbarmoltátok a házat! - figyelmeztetett minket Harry amint beléptünk a villába.
- Bulivaaaaaaaaaaaan! - ordítottam a hatalmas franciaágyon ugrálva , ügyet sem vetve arra , hogy Hazza mit mondott az előbb.
- Debby! Azonnal szálj le az ágyról! Nem akarok újat venni! - parancsolt le Harry az ágyról.
- Jaj szívem engedj már fel! Lazíthatnál egy kicsit! Az év utsó napja nehogy már azzal teljen , hogy stresszeled magad! - lökte le Dzsuly Haroldot a kanapéra , majd elkezdte maszírozni. - Amúgy meg simán ki tudnád fizetni , ha nem kéne kihozni Taylort a sittről!
- Jaj hagyj már ezzel! Nem akarok most Taylorra gondolni! - állt fel Harry , majd lesöpörte barátnője kezeit a válláról.
- Na! Most nem azért vagyunk itt hogy veszekedjünk! Nem is azért , hogy unjuk a fejünket! Bulizni vagyunk itt! - szólalt fel Niall.
- Anyáááááááám itt van kinti jakuzzi! - ordította Zayn , majd lepacsizott mindenkivel.
Ennek hallatára az összes lány velem együtt a bőröndökhöz szaladt és ledobta a ruháit. Még szerencse , hogy otthon vettünk alá bikinit. A fiúk is hamar megszabadultak a felesleges ruhadaraboktól , és felkaptak minket , hogy  aztán jól belevágjanak a forró vízbe.Ezt így is tették.

Shara szemszöge:

A jakuzziban mindenki jól érezte magát , és Harry is felengedett egy kicsit. A mi dolgunk volt Liammel , hogy a kiadós fürdő után minednkinek aki számít , kiküldjünk egy SMS-t. Este rengetegen érkeztek a bulira. Nem is gondoltam , hogy valaki még ide az Isten háta mögé is képes eljönni bulizni.A meghívott vendégek között ott volt Martin is , aki Debbyről csinált fotókat.
- Á Martin! - köszöntötte Liam és Louis a híres fényképészt.
- Srácok! Épp jókor! A buli után szeretnék veletek beszélni egy kicsit! - mondta Martin , miután kezetrázott a fiúkkal.
-Akkor lehet , hogy jobb lenne ha most beszélnénk , mert úgy is elfelejtjük. - javasolta Lou , miközben megkínálta Martint egy hellyel.
- Nos! A cég egy új lap , a Naked Stars kiadatásán dolgozik.
- És ehez nekünk mi közünk van? - kíváncsiskodott Liam.
- Arra gondoltam lehetnétek ti az első oldalán , hisz a bandát nagyon sokan szeretik , nem csak azért mert tehetségesek vagytok.
- Hát ez igaz!
- Szóval elfogadjátok?
- Na ná! - vágták rá a fiúk. Ekkor már a többiek is megérkeztek.
Eljött az éjfél , és ekkorra egy kicsit már mindenki be volt csiccsenve. Lou az asztalon táncolt egy szál alsógatyában , és pezsgőt fröcskölt a vendégekre. Mindenki koccintott mindenkivel , ami jó sok időt vett igénybe. Végül hajnalban hazaküldtük a tömeget. bezártuk az ajtót , majd masszív részegen összeestünk a buliterem közepén.

38.fejezet

Helo mindenki! Nem tudom ma hogyan teszem ki a részt. Minden esetre köszönöm , hogy mostanában töben olvassátok a bolgot! Jó olvasást!

Kihozlak jövőre!

Shara szemszöge:

- Shara! Vágott hozzám Liam egy alsógatyát. - Kelj már fel!
- Ez már használt? - tartottam el magamtól az alsóneműt.
- Nem! De add ide! - nyújtotta felém a kezét a barátom.
Erre visszadobtam neki. Jól találtam el , mert a fején landolt.
- Naaa!
- Mivan ma veled Leeyum fiam?
- Semmi csak! Ugye ma jönnek anyudék?
- Nem holnap! De ez a bajod?
- Na ná , hogy nem! Bírom anyukádat.
- Akkor meg?
- Nem tudom! Ilyen a kedvem!
- Tényleg? Akkor megcsikizzelek? - kérdeztem pajkosan.
- Shara most ne!
- Biztos? - kérdeztem ,  majd nekiálltam böködni a bordáit.
- Nehe Sharaaa! Kiröhögöm a belem! Ne csak a talpamat ne! - sikított Liam.
- Mi a büdös , jó , fene van ma mindenkivel? - rontott be hozzánk Zayn.
- Ezt pont te mondod aki úgy néz ki mint egy bohóc? - kérdeztem , miközben elengedtem :Liamet.
- Jogos! Gyertek le kajálni! Ma Harry fejedelmi reggelit csapott össze.
Amint leértünk az étkezőbe finom illat csapta meg az orrunkat.
- Harry! Te varázsló vagy! - dícsérte meg Niall Harryt.
Ez gondolom azért volt ,  mert Niall nem bírta kivárni míg leérünk , és egy jó nagy adag buggyantott tojásos szalonnás , kolbászos reggelit érkezésünk előtt beflammozott.
- Szerintem mivel , hogy nektek nem akkora az étvágyatok mint Niallnek , ketten megbírkóztok ezzel a kis palacsinta toronnyal. - tette le elénk Harry ahatalmas palacsintahalmot , majd "egy liter" karamellaszószt , és csokiszirupot nyomott a tetejére.
- Te aztán nem spóroltad ki az anyagot! - állapította meg Liam.
- Boldog vagyok! Most , hogy tudom , Taylor nem fog többet szenvedni a magánzárkában , sokkal könnyebb a szívem!
- Nekem akkor lesz majd könnyebb a szívem , ha látom megfulladni! - tette hozzá Dzsuly.
Ezen mindenki hatalmasat szakadt csak Harry nem.

Harry szemszöge:

- Ide figyelj Dzsuly! Lehet , hogy amit Taylor tett arra csak az lenne a mentség , hogy őrült! Az is lehet , hogy okod van arra , hogy utáld , de a halált a legádázabb ellenségednek sem kívánhatod! - förmedtem rá Dzsulyra.
- Értettem , Mr. Taylor Sfiwt védőszentje! - szólt vissza nekem Dzsuly , majd felrohant a szobába.
- Hát ezt jól megcsináltad! - szólt le Debby , majd felrohant Dzsuly után.
- Csak úgy kíváncsiságból! Taylor pártját fogod , hogy összevessz a szerelmeddel? Komolyan ezt akarod? - fordult felém Louis.
- Nem tudom mi ütött belém! De most mennem kell mert déltől egyig van látogatási idő! - adtam rövid választ , majd futtában felkaptam a kabátom és már indultam is. Csak egy órám volt beszélni Taylorral és azt ki akartam használni.
- Harry! - kiáltott fel amint beléptem a cellájába.
- Nyugodj meg! - csitítottam , miközben szorosan magához ölelt.
- Harry kérlek , vigyél ki innen! Már bánom amit rád és Dzsulyra mondtam és ha kikerülök innen ígérem eltűnök az életetekből! Visszavonok mindent , amit eddig mondtam! Csak kérlek! Kérlek vigyél ki innen! - könyörg Taylor , majd hangos zokogásba kezdett.
- Semmi  baj! Semmi baj! Úr Isten mi az a kezeden?
- A többi rab elpáholt egy kicsit! Majd elmúlik! - mutatott Taylor a bal karjára , melyen hatalmas sötétlila folt éktelenkedett.
- Semmi baj már itt vagyok! Jövőre kihozlak innen!
- Hogy , hogy jövőre? - kérdezte kissé idegesen , de aztán le esett neki , hogy ez pontosan holnap után lesz.

Taylor szemszöge:

Nagyon örültem Harrynek , habár csak rövid ideig volt bent nálam. Nem tudtam mit mondjak neki , csak sírtam , és könyörögtem. Terveztem , hogyha kiengednek bocsánatot kérek Dzsulytól és megpróbálom helyreállítani azt amit elrontottam. A börtön egészen megváltoztatott. Eddig fogalmam sem volt róla , hogy milyen jó életem van , amíg ide nem kerültem. Ennek a tetejében a szüleim és a rajongóim is nagyot csalódtak bennem. Ekkor ez viszont még nem érdekelt. Csak a szabadulásom járt a fejemben. Nem idegeskedtem amiatt , hogy mit fognak majd szóli ezek után mert nem is jutott eszembe.
- Köszönöm Harry! És mégegyszer sajnálom amit tettem!
- Nem kell ne is gondolj rá! Holnap után jövök , és hazaviszlek! - hallottam Hazza bíztató szavait , majd azt is amint csukódik utána a cellajató , és kattan a zár.
- Hé cicabogár! Ki volt ez a jólfésűlt Don Huan? - kérdezte valaki a szomszéd cellából.
- Mi közöd neked hozzá Bill?
- Csak kíváncsi vagyok! Szóval akkor holnap után leteszik neked az óvadékot! Milyen szerencsés kiscsaj vagy! Mit is mondtá mér ülsz bent?
- Mert elraboltattam Louis Tomlinsont és a barátnőjét. És te? Gondolom valami extra bűnt követtél el.
- Na ja! Bankot raboltam , kokóztam , illegálisan tartott autóversenyeken vettem részt , de amiért igaziból bent vagyok az az , hogy bérgyilkos voltam egy ideig. Asszem teljesen beszippantott az alvilág , és mire észre vettem már túl késő volt.
- Hát ez bíztató! Hány évet kaptál?
- Jövő héten végeznek ki!
- Istenem! Sajnálom! - ugrottam hátrébb.
- Ne sajnád! Asszem én döntöttem úgy , hogy nem a helyes utat választom. És nézz rám! Itt rohadok egy sitten amíg meg nem halok.. Te nem válaszd a sötét utat! Egy ilyen jó kis bula nem mutatna jól a villamosszékben.
- Úgy lesz megígérem! És jó utat!

Dzsuly szemszöge:

- Dzsuly! Sajnálom nem akartalak megbántani! - rontott be Harry a szobába.
- Ugyan Harry már el is felejtettem! Hát Taylor , hogy van?
- Kicsit összeverve! És kicsit romokban áll az önbecsülése és tiszta depi , de egyébként jól.
- Hogy mi? Összeverve? Mit csinálnak ott szerencsétlennel?
- Engem se nagyon avatott be , de most már érted mért akartam kihozni ugye?
- Igen igen! De most menjünk le! - sürgettem , majd szó szerint kitoltam a szobából.
- Ó biztos le akarsz te menni? - kérdezte Harry , majd felvette azt a bizonyos perverz mosolyt.
- Jaj Hazza ezt tényleg most kell? - kérdeztem , mire válaszként egy csókot kaptam. Ennek én vetettem véget azzal , hogy elnevettem magam. - Jó nem bánom menjünk! - húztam vissza Harrty majd kulcsrazártam az ajtót.

37.fejezet

Helo mindenki! Tegnap kicsit későn raktam ki a részt de azért látom sokan megnéztétek. Ma a blogírás mellett legfeljebb tanulni fogok , tehát vagy nagyon jó vagy nagyon rossz részre számítsatok. Jó olvasást!

Zayn! Mi a fene? 

Dszuly szemszöge:

- Dzsuly kelj fel! Öltözz! - pofozgatott Harry , gondolom mert olyan mélyen aludtam , hogy másra nem ébredtem fel.
- Minek? - tápászkodtam fel , nagy nehezen.
- Mert , Meeeeeert! (hosszú hatásszünet) mert megyünk jégkorizni! - jött a hangos , ismétlem hangos válasz.
- Ó tényleg el is felejtettem! Hány óra van?
- Este 7. Két órája jöttél fel és most kezdünk el készülődni. Nem emlékszel?
- Most már igen! Na készüljünk! - adtam ki a parancsot Harrynek.
A többiek is hamar elkészültek. Egyedül Zayn nem tartott velünk , aki elmondása szerint rosszul érezte magát. London legnagyobb jégkoripályájára mentünk a Big Ice Centrumba. Akkora a területe mint egy és fél focipálya és egyik része szabadtéren van másik része fedett.
- Gyerekek ez maga a jeges mennyország. - bámult Debby , majd öntudatlanul kiejtette a táskát a kezéből.
- Na gyerünk! Mindenkinek van korija?- fordult felénk Louis.
- Öö ja! De menjünk már! - sikított Shara ijesztő , rekedtes hangon.
Korizás közben nagyon sokat szórakoztunk. Olyan fél 8 fele kezdődött a disco. Mindenki a párjával siklott a megszokott jó minőségű , sima jégen. Mi Harryvel a kinti részt felé haladtunk. Nekem ez az első , hogy jégkorcsolyázom , ezért Harry támogatása nélkül nem sokat lettem volna kétlábon. Az időnk nagy részét így is fekve , vagy ülve töltöttem. Még szerencse , hogy nem vagyok az a típus aki olyan könnyen feladja. Elég erősen kellett próbálkoznom mert nagyon béna voltam , de a végére még Harryt is sikerült lehagynom. Mikor kiértünk a fedettlen részre a barátom ezzel a mondattal fordult hozzám:
- Dzsuly! Otthon nem nyílt alkalmunk beszélni egymással , de itt most nem érdekel ki hallja és ki nem! Szeretném ha tudnád , hogy nagyon szeretlek! Még mindig bűntudatom van Taylor miatt. Lehet , hogy rosszat tett , de akkor is én juttattam börtönbe , és ez vacak érzés. Ezért tegnap meglátogattam.
- Hogy mit csináltál? - kérdeztem , majd álló helyemben eltafláltam.
- Bocs ezt nem akartam! - mondta , miközben felsegített. - Szóval igen meglátogattam! Szerintem a börtön megváltoztatta , és szeretném onnan kihozni!
- Harry te is tudod , hogy kutyából nem lesz szalonna!
- Az lehet , de Taylor nem kutya.
- És mivan , hogy ha először elhiteti veled , hogy megváltozott , nem haragszik , és még lehettek barátok aztán amikor nem számítasz rá , hirtelen hátba támad?
- Ilyesmi még csak meg se fordulna a fejében! Elvégre hálás lehetne nekem azért , hogy kihoztam!
- De miattad van bent!
- Dzsuly kérlek! Had tegyem meg neki ezt az aprócska szívességet! - meresztett rám bociszemeket Hazza.
- Harold Edward Styles! Most ünnepélyesen fogadd meg , hogy ha taylor megint rádmászik azonnal hívod a zsarukat!
- Megígérem!
- Rendben! Akkor hozd ki! De csak kíváncsiságból! Mennyit kérnek érte?
- Ó tudtam , hogy megkérdezed! Muszáj elmondanom? - kérdezte. Válaszként nyomatékosan bólogattam. - 750 ezret.
- Hogy mennyit? Hét ötven az rengeteg pénz! Honnan akasztasz te annyit főleg most , hogy elhalasztottátok a karácsonyi turnét?
- Dzsuly! Ha eddig nem vetted volna észre nem vagyunk , pénzhiányban.
- Akkor inkább add azt a 750 000-t az árváknak! Biztos nagyon örülnének neki!
- Dzsuly!
- Na jó! Hozd ki onnan azt a szerencsétlen csitrit csak ne kerüljön a szemem elé!
- Köszönöm! - nyomott Harry egy puszit az arcomra.

Louis szemszöge:

Korizás közben észrevettem Niallon , hogy valami nincs nála egészen rendben.Szóvá is tettem neki!
- Niall egy kicsit gyere! - intettem neki.
- Baj van! - kérdezte az említett , kissé kifulladva.
- Figyelj! Szeretném tudni mi motoszkál abban az agyafúrt fejedben! Látom rajtad , hogy nem kaja és nem alvás!
- Hát tudod .. - kezdett bele Niall. - tegnap ahogy néztem Luxot , ráébredtem , hogy neked volt igazad! Sok gyereket szeretnék , de most még nem állok készen egyre sem. Azt hiszem Nem kellett volna emiatt siránkoznom. Csak tudod olyan furcsa belegondolni , hogy volt egy gyerekem , de meghalt mielőtt megszületett volna. Ez azért kicsit abszurd nem?
- De igen Niall az! - nyögtem ki , egy erős sírógörcs után.
- Mi a bajod Lou?
- Semmi Niall! Csak kívánom , hogy Madyvel boldogan éljetek majd , sok-sok gyerekkel! - törtem ki , majd megöleltem Niallt.
- Hát köszi! De most megyek! Asszem Mady eltaknyolt.
Én is visszatértem Debbyhez , és hangos pityergésbe kezdtem.
- Louis mivan? - kérdezte aggódva Debby.
Elmeséltem neki a Niallel való beszélgetést.
- Jaj Louis ne sírj már! Ez tényleg szörnyű , de emiatt te ne emésztd magad!
- Jó! - egyeztem bele és abbahagytam a bőgést. De sajnos a nap többi részében már nem lett jókedvem. Ezzel nem csak én voltam így. Hazafelé menet ugyanis Harry mindenkinek a tudtára adta , hogy kihozza Taylort a sitről. Megkérdeztük Dzsulyt , hogy mit szól ehhez , amire ő csak ernnyit felelt: - Mi lenne ha békénhagynátok most Taylorral? Most egy ideig csak erre az estére fogok gondolni! Ezzel az alkalommal egy életreszóló élményt , és persze pár kék , lila és zöld foltot is szereztem.
- Remek akkor irány haza! Mindjárt elalszok! - utasította Debbyt Liam.
- Zayn! Itt vagyunk! - kiáltott Grace.
Legnagyobb meglepetésünkre Zayn a lenti fürdőből lépett elő. A meglepetés azonban nem ez volt.

Grace szemszöge:

- Zayn! Mi a fene? - kérdeztem a barátomat amikor kilépett a fürdőből.
Ennek az volt az oka , hogy Zayn haja zöld , és hupilila színekben virított.
- Öö szia drágám! Vettem pár természetes hajfestéket , tudod amiről tegnap beszéltem. Sajnos csak ilyen színekben volt , és , hogy ne duzzadj fel ezért ilyen színűre festettem a hajam. Jó mi?
- Zayn! Hogy tehetted? Mosd le azzonnal! -ordítottam rá , érdekes fejű barátomra.
- Nem! Én nem akarom , hogy bántódásod essen! Így marad és kész!
- Zayn! Grace igazából nem is allergiás a hajfestékre! - Ugrott fel Mady!
- Öö az még lehet csak eddig nem tapasztaltam. - szóltam közbe.
- Jó az most mindegy! Az az igazság , hogy.....! - szólt Mady , de mielőtt befejezhette volna megcsörrent a telefonja.
- Haló!
.............
- Igen én vagyok!
................
- Ez biztos? És az enyémmel mi van?
.............
- Értem köszönöm szépen!
.............
- Magának is! Boldog újévet!
- Na ki volt az? - ugrottam szó szerint Madyre.
- A dokinőm volt! Összecserélték az aktámat egy másik nőével! Nem vagyok meddő!
- Ááááááá! Mady ez csodálatos hír! Bontsunk pezsgőt! - Ugrottunk Debbyvel Grace nyakába.
- Hogy mi nem vagy? - kérdezte Niall.
- Bocs Niall de nem akartalak vele terhelni. A baba elvesztését is alig heverted ki.
- Semmi! Semmi baj! Az a lényeg , hogy mostmár minden rendben!
- Csak a hajam nincs! - ordított Zayn.

36.fejezet

Helo! 6-kor tudtam gép elé ülni , mert egyik barátommal sétáltam az esőben , miután az uncsitesómra vigyáztam. Szóval ennyi. Azért jó olvasást vagy ma vagy holnap.

Allergiás vagyok a hajfestékre

Harry szemszöge:

- Niall ha most nem jösz ki akkor mind elmegyünk nélküled! - erősködtem.
- Nem megyek sehova! Úgy is mindenhol csak fiatalfelnőtteket látnék a kisbabájukat tologatva! - jött a nem túl bíztató válasz.
Három nap telt el a nagy hír óta , és Niall attól a naptól fogva csak a szobájában kuksolt. Érdekes , hogy Madyt annyira rázta meg a hír , hogy két könnycseppet hullatott a gyereke után. De hát nem ő az első nő aki elvetélt ez megesik. Ezen felbuzdulva Louissal együtt kiterveltük , hogy berontunk a szobájába. Szegény magzatpózban összekucorodva feküdt az ágyon. Mellette ezer meg ezer zsebkendő. Nem tudtam eldönteni , hogy az orrát fújta bele vagy más célokra használta.
- Niall! Nem maradhatsz itt tovább! Szerinted az megoldás , hogy depizel? Ugyan már! Tengernyi gyereked lehet még! Ha a nagyanyád lett volna Madyben akkor sem sírtál volna ennyit! - rivallt rá Louis , Niallre.
- Na ezt jól megkaptam! De tudod mit! Igazad van! - ugrott fel Niall.
- Na látod! És most gyere! Meglátogatjuk Luxit!
- Jupi! Menjünk! - ujjongott  a manónk , aki egy perccel ezelőtt még itatta az egereket.
- Hejo! - köszöntött minket a kislány apja kezéből.
- Sziasztok! Nézt Lux a Jézuskánk hozott neked ajándékot! - lóbálta Zayn a csomagot amit a kislánynak készítettünk.
- Comagot kaptam! - kiáltott Baby Lux fellelkesülve.
Bent aztán közösen kibontottuk az ajándékot , aminek a tulajdonosa nagyon örült. A legnagyobb utóünneplés közepette , Madynek megcsörrent a telefonja. El kellett mennie , és , hogy ne egyedül vágjon át a városon Debby és Grace is elkísérte.

Debby szemszöge:

- A nőgyógyászom volt az! - magyarázta Mady. - Azt mondta beszélni akar velem! Szerintetek ez jót jelent? - kérdezte aggódva.
- Nem tudom! Mindjárt kiderítjük! - nyugtattam meg , majd sebességet váltottam , és gyorsítottam.
Hamar odaértünk az orvosi rendelőbe. Mivel lányok vagyunk megengedték , hogy bemenjünk a vizsgálatra. Igazából meg sem vizsgálták Madyt. A doki nő komor arcal lépett be.
- Ms. Bhelucy! Rossz hírt kell közölnöm! Sajnos a leleteiből kiderült , hogy önnek már soha nem lehet gyereke!
- Hogy! Hogy mi? - kérdezte Mady , miközben majdnem lefordult a székről.
- Sajnos ön nem fogamzóképes! - betűzte le a doktornő.
- De! De ez nem lehet! - ordítottam a doktornővel. - Még is honnan a francból tudják megállapítani egy 19 éves lánynál , hogy soha nem lehet gyereke? - kérdeztem felháborodva.
- Fogja vissza magát különben közterületen való felbújtásért feljelentem! - válaszolt egész nyugodtan a doktornő.
- Debby ne csináld a fesztivál! Ez nem a te háborúd! - húzott hátrább Grace.
- Szóval! Szóval akkor védekeznem sem kell ugye?
- Ha egy időre teherbe is esik , spontán el fog vetélni! - vigyorodott el az orvosnő. - És , hogyha megkérhetem távozzanak , mert még sokan várnak rám odakinnt! - terelt ki minket a "boszorkány".
- Most mihez kezdjek? Ha Niall ezt megtudja két hétig ki sem jön a hálónkból!
- Nyugi , nyugi! Nem szólunk Niallnek! - magyaráztam egészen egyértelmű tervemet.
- Megőrültél? Kizárt , hogy ne venné észre! Valahogy úgy is kiszedi Madyből! - cáfolta meg az ötletemet Grace.
- Hé lányok én is itt vagyok! Egyébként szerintem Debbyinek igaza van! Most nem akarom ezzel terhelni az így is gyógyuló félben lévő , pici , törékeny szívecskéjét. - jelentette ki Mady.
- Na? - dörgöltem győzelmem Grace orra alá.
- Inkább az utat figyeld nagyokos! - hangzott Grace szájából a lealacsonyító válasz.
Úgy döntöttünk , már nem megyünk vissza vendégségbe inkább otthon megvárjuk a többieket.

Louis szemszöge:

A három lány távozása után nemsokkal , mi is elbúcsúztunk vendéglátóinktól.
- Szia Louic és Hajry báci! Szia Niall és Zayn és Jiam! Sziasztok cajok! - köszönt el mindenkitől szép sorba Baby Lux.
- Szia aztán jó legyél! - intett vissza Harry.
Gondoltuk , hogy a lányok már otthon vannak , hisz nem jöttek vissza. Nem tévedtünk.
- Na mi a stájsz? - kérdezte Niall.
- Semmi semmi a fodrászom volt! Jövő héten tud csak fogadni! - bökte ki Mady az első hazugságot ami eszébe jutott.
- Azért mentetek el , hogy a fodrászod ezt közölje veled? - kérdezte Zayn.
- Nyugi gyerekek! Ha nem akarja elmondani hol voltak akkor ne mondja! Biztos volt oka! - állította le a srácokat a barátnőm.
Olyan szép amikor megvéd valakit. Egyébként is gyönyörű.
- Mady! Gond van? - ült le Niall Mady mellé a kanapéra.
- Nincs Niall csak ..!
- Hagyd Mady majd én! - vette át a szót Grace. - Az én orvosom volt , csak engem nem tudott elérni! Zayn allergiás vagyok a hajfestékre!
- Pffff! - köpte ki a coca colat Zayn. - A hajfestékre?
- Igen a hajfestékre! Mért olyan nagy baj ez?
- Nem mert tudok olyan hajfestéket ami nem tartalmaz semmi káros anyagot , csak a virágok természetes színezőanyagát. A sarkon itt a kedvenc bioboltom , ha hajfestésre támad kedved ,csak szólj! - javasolta Zayn , miközben Grace a vállára borult.
- Köszönöm Zayn köszönöm! - hálálkodott Grace sírógörccsel az arcán.
Hogy ebben mennyi igazság volt azt nem tudom , de a hajfestékes sztorival az ügy lezárult. Viszont este furcsának találtam Debby viselkedését.
- Mi a baj szívem? Ugye nem vagy te is allergiás? - kérdeztem , majd röhögtem egyet.
- Louis! Soha ne nőlj fel! De most nem erről van szó! - ült le az ágy szélére Debb.
- Áhá tudtam , hogy nem az allergia a bibi! Mondd mégis mi folyik itt? - ugrottam fel Debby mellől.
- Elmondom ha két dolgot megfogadsz!
- Lökjed drágám!
Az első , hogy nem rajtam töltöd ki a felgyülemlett dühödet! A második , hogy nem mondod el senkinek , főleg nem Niallnek!
- Ezt nem lesz nehéz teljesíteni! Mondd mitörtént?
- Mady már soha többé nem lesz fogamzóképes!
- Istenem ez szörnyű! És ez biztos?
- Na ná , hogy biztos! A dokinő maga mondta.
- Ezt tényleg jobb lesz ha megtartjuk magunknak! Niall nagyon kiakadna!
- Pont ezt mondtam én is! De most aludj! - utasított Debby majd lekapcsolta a lámpát.
- Azért remélem nekünk lehet gyerekünk! - szólatam meg , hosszas szünet után.
- Én is! Tudom , hogy te remek apuka lennél!
- És te remek anyuka!
- Köszi! De mostmár tényleg aludj! - mondta ki a végszót Debby.
Hamar álomba merültem. Álmomban egy kissrácról álomdtam. Debby is ott volt. És persze átjöttek a többiek is a kis porontyaikkal. Aztán egyszer csak minden eltűnt. A gyerek! Debby. A többiek! A következő képkockán már csak én voltam. Ekkor felébredtem.
- Mi az Lou! Mibaj van?
- Semmi semmi! Csak egy álom! Csak egy álom!

35.fejezet

Hali remélem tegnap mindenki méltón ünnepelte Louis szülinapját , és mind ezek mellet olyan ajándékot kapott amienre várt. Nekem sajnos már nem volt az igazi mert a szüleim velem együtt vették meg az ajándékomat. Na de se baj a karácsonyban nem az ajándék számít. Ez a következő fejezetből is kiderül! Jó olvasást!

Nem mehetsz el!

Zayn szemszöge:

Reggel , vagyis hát inkább délelőtt , a telefonom csörgésére ébredtem.
- Grace! Nézd meg ki keres! - kértem a barátnőmet , aki épp törölközőbe tekerve a haját törölgette.
- Ismeretlen szám!
- Akkor add ide! - figyelmeztettem de már késő volt.
- Haló!

- Á szia máris adom! - nyújtotta át nekem a telefont.
- Haló! - szóltam bele én is a telefonba.
- Jaj Zayn dejó , hogy legalább téged elértelek!
- Paul! Boldog karácsonyt!
- Boldog a fenét boldog! Egész szent este futkároztam mint pók a falon.
- És Lux hogy van?
- Jól jól van sőt remekül de mondhatnám már mi van?
- Mondjad!
- A szervezők kértek titeket , hogy menjetek karácsonyi turnéra. Ez jó nagy bevételt jelentene.
- Hogy mi?
- Sajnálom , de ha ezt nem vállaljátok el akkor a szervezők nagyon bepipulnak. Szerintem abban az esetben legalább két évig nem mehettek turnéra.
-Megbeszélem a többiekkel aztán majd visszahívlak! - mondtam majd lecsaptam a kagylót.
- Grace!
- Ne magyarázkodj , minden szót hallottam. Te mit akarsz tenni?
- Nem tudom! Ha ezt nem fogadjuk el feleannyit nem fogunk keresni vagy két évig!
- És akkor mi van?
- Jaj Grace fogalmam sincs mit csináljak!
- Menjünk le a többiekhez!
Pár perccel később:
- Gyerekek! Nagy hír! - ordította Grace a lépcsőfordulóban. - A fiúknak karácsonyi turnéra kell menniük vagy különben két évig nem is számíthatnak se turnéra se másra!
- Niall te! Te nem mehetsz el! Az kizárt dolog! - esett pánikba Mady.
- Nyugi Mady! Mért vagy mostanában ilyen? - kérdezte Hazza.
- Ez nem tartozik rátok! - védte meg Madisont Niall.
- Most mi a fene van mindenkivel? Karácsony van! Senki nem megy sehova! - állított le mindenkit Louis.
- Igaza van! Most nem hagyhatjuk cserben a lányokat a rohadt pénz miatt! - csapott az asztalra Liam.
- É-én sem hagyom itt Madyt! De az nem a ti dolgotok , hogy miért nem! - tette hozzá Niall , kicsit bizonytalanul.
- Juhú! Akkor közöljük a hírt a nagyközönséggel! - ugrott fel Dzsuly!
Rajtam volt a sor! Felhívtam az "emberünket" és közöltem vele mi a szitu. Kicsit ideges volt  , de asszem megértette , hogy mi is emberek vagyunk.

Liam  szemszöge:

- Jaj ne megint rosszul vagyok! - kiáltottam majd öklendezve a legközelebbi wc felé vettem az irányt.
- Várjunk csak! - szólt Dzsuly gondolkodó arccal. - Mady mostanában furcsán viselkedik! Zabál mint Niall , érzékeny , gyakran változik a hangulata , és már megint rosszul van! Ha nem az a baja amire gondolok akkor hálát adok az égnek!
- Egy pillanat! Anyám is ilyen volt amikor.....! - gondolkozott Shara.
- Ne! Már nekem is leesett! - sikította Harry! Tényleg sikított.
- Niall! Mi van Madyvel? - kérdezte Debby.
- Jó jó elmondom elmondom! - csitított el minket Niall. - Mady terhes!
- Azt a jó édes mindenit! -kiáltottam fel.
- Szóval ma ultrahangra megyünk , hogy megnézzük él e még egyáltalán! - folytatta kis csapatunk ír tagja.
- Niall mehetünk! - szólt Mady kicsit megkönnyebbülve. - Most mit néztek így rám?
- Mady Mady gratulálunk! - borultunk egyszerre Madison nyakába.
- Mi is had kísérjünk el! - kérlelte Dzsuly Madyt amibe muszáj volt beleegyeznie.
Mind izgatottan vártuk , hogy Niallék kijöjjenek a rendelőből és megtudjuk a nagy hírt.
- Gyerekek! Tudjuk az eredményt! Nem lesz kisbabám! - könnyezett Mady.
- Ó nagyon sajnáljuk!
- Semmi gond srácok! Még egyébként sem álltam készen egy babára!
- De én készen álltam rá! -szontyolódott el Niall. - És már egy kicsit azt hittem , hogy apa leszek!
- Jaj Niall! Ez még nem a világ vége! - gondoltam magamban.
Sajnos ez nem sokat segített a dolgon. Másnap Niall ki sem jött a szobájából , még kajával sem tudtuk lecsalogatni. Mindig Madison vitte fel neki amit kellet. Egész nap nem hallottunk mást csak a fájdalmat idéző pityergést. Reméltem , hogy ez nem tart sokáig.

34.fejezet

Helo mindenki! Ma csak későn jutottam géphez , ezért bocs ha a rész későn érkezik! Egyébként mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! Meg azt , hogy mindenki olyat kapjon amit szeretett volna! Am köszi gréta ez tényleg nagyon jó ajándék *-*!

Káosz , vagy ünneplés?

Niall szemszöge:

- Terhes vagyok! - tört ki Mady majd hangos zokogásba kezdett.
- Hogy? De hát most hát! De nem is! És! Jaj Mady ne sírj!
- Dehát Niall! 19 éves vagyok! Nem állok készen még a gyerekre! Én még élni akarok és bulizni! Nem akarok egy idegroncs lenni mert a gyerek miatt se aludni se enni se más természetes dolgot csinálni nem tudok! És a szülés fáj! Én félek a szüléstől!
- Mady!
- De!
- Mady! Mady! Nyugodj meg! - szorítottam Madisont magamhoz.- Minden rendben lesz! Én csak azt nem értem ez , hogy jött össze! Te szedsz rendesen tablettát?
- Dehogyis!
- Akkor meg mit csodálkozol?
- Nem tudom előtted csak egy pasival voltam!
- Apa leszek Mady! Te el tudsz képzelni engem apának?
- Hát Baby Luxszal egész szépen megvoltatok! Na meg Benyvel is!
- És ezt mikor tudtad meg?
- Tegnap előtt kellett volna tudod és nem!
- Ezt nem értem!
- Szóval igen ezért elmentem egy teszt csíkért és pozitív volt! Nagyon megijedtem!
- Édesem semmi baj , de a többieknek ne szóljunk róla! Előbb utóbb úgy is megtudják , de most ne tereljük el a figyelmet Louisról!
- Rendben van! - egyezett bele , majd nyugovóra tértünk.
Másnap reggel teljesen másként viselkedtem Madyvel.
- Kérsz egy kis várj mit is szabad enned?
- Niall Niall tegnap te nyugtattál meg! Most én foglak! Éjszaka rájöttem , hogy ha mindent összezabálok ,  sokszor emelek , és egyáltalán nem foglakozom a babával akkor sajna kinyiffan!
- Te normális vagy? Direkt ki akarod nyírni a saját gyerekünket?
- Jóreggelt néktek! Miről folyik a szó? - nyitott be hozzánk Harry és Dzsuly.
- Ja semmi semmi! De mi kéne? - kérdeztem tudálékosan.
- Khm ja igen most ajándékozunk szerintem gyertek le!
- Oks egy perc addig menjetek csak!
- Ti tudjátok! - bökte oda Dzsuly , majd berakták az ajtót.
Pár oerc múlva már lent is voltunk. Kár is lett volna lemaradni arról a mosolyról ami Lou arcán ült abban a pillanatban.

Louis szemszöge:

Debby kérte , hogy jöjjek le a nappaliba. Sejtelmes volt a hangja , ezért tudtam , hogy készül valamire. Titokban abban reménykedtem , hogy mégsem felejtették el a szülinapomat.
- Boldog szülinapot Louis! - ugrottak rám a többiek , amint leértem.
Niall és Mady kicsit később érkeztek , de javasoltam a többieknek , hogy várjuk meg őket is , hiszen nélkülük nem jó az ünnep. Nemsokára aztán ők is leértek , és kezdődhetett a nagy ajándékosztás. Kaptam csíkos pólókat , nadrágtartót , és még sok kedvemre való dolgot. A legnagyobb meglepetést viszont Dzsuly ajándéka okozta. Harry után következett , aki egy Rolex karórát adott nekem a születésnapomra. Egyből feltettem és következedd Dzsu. Egy "Boldog szülinapot !" kíséretében egy lefedett kis dobozkát nyújtott át nekem.
- Ó úr ég hát ez? De aranyos! Nagyon köszi! Milyen kis picúr! - kiálltottam fel , ugyanis a kis dobozkában egy szürke kis nyulacska lapult.
- Remélem tetszik! Bojhosnak keresztelltük!
- Ó bojhos! Megígérem , hogy felelősségteljes jó anyukád leszek!  - tettem a szívemre a kezem , úgy fogadtam esküt.
- Rendben Louis most elmegyünk ebédelni , majd megnézünk egy filmet , és utána a többiek elmennek valahová , hogy megünnepeljék ezt a szép napot. Akkor fogod tőlem is megkapni az ajándékod! - ecsetelte Debby.              
-Remek akkor mehetünk? - siettetett Zayn.
- Menjünk de szerintem ma valami extra zsíros cuccot kajálok! - jelentette ki Mady.
- Nem Mady fogyóznod kell! - bökte oldalba Niall.
- Miért kéne? Tök jó alakja van! - förmedtem , rá Niallre.
- Azért mert....! Mert vigyáznod kell az epédre! Ha túl zsírosat eszel még köves is lehetsz!
- Nyugi Niall akkor a te kedvedért eszem salátát! - fintorgott Mady.
- Helyes és most menjünk! - sürgetett minket Niall.
Mady tegnap sem volt jó passzban , de Niall.
Szóval megebédeltünk , majd beültünk a moziba , ahol a jól megszokott karácsonyi filmet a Reszkessetek betörők című vígjátékot néztük meg. Mivel a többiek úgy is elmentek volna otthonról , ezért inkábba haza se jöttek.

Debby szemszöge:

Izgultam és reménykedtem mert nem voltam benne biztos , hogy bejön neki amivel készültem.
- Na szívem! Most bekötjük a szemed , és elviszlek egy varázslatos helyre.
- Benne vagyok! - mondta , majd engedte , hogy bekössem a szemét..
Egyolyan helyr vittem amiről tudtam , hogy minden vágya , hogy egyszer ott lehessen.
Ez volt az a hely:




-Debby hát ez varázslat! De , honnan tudtad?
- Olvasok a gondolataidban!
- Remek! Olvashatsz másokr is! De nem hoztunk fürdőruhát.
- Ajjaj tényleg! Ez ki ment a fejemből! De mindegy csak magunknak béreltem ki ezt a helyet nem fog zavarni senki! Vedd le a ruhád és nyomás a medence! - mordultam rá Loura.
Én is levetettem a kabátom , és a többi ruhától is sikeresen megszabadultam. Belevetettem magam a forró habos vízbe , és csak Louis karjaiba fonódva áztattam magam.
- Na? Tetszik? - kérdeztem egy tartalmaas csók után.
- Nagyon! Főleg így ruha nélkül! - ültetett az ünnepelt perverz  vigyort az arcára.
- Ó Louis te sosem nősz fel!
- Lehet , de engem így kell szeretni!
- Hát persze! Boldog szülinapot és kellemes ünnepeket!
- Neked is drágám!
Pár óra jakuzziban és már is a fellegekben jártunk. Kár , hogy haza kellett mennünk. Otthon a többiek már vártak minekt. Tervben volt még , hogy felelsz vagy merszezünk egyet , de Louis már olyan fáradt volt , hogy alig bírtam felcipelni a lépcsőn. Befektettem az ágyba majd lezuhanyoztam , és követtem a példáját. Azért remélem jól sikerült ez a nap.