29.fejezet

Sziasztok! Bocsi hogy nem raktam ki részt tegnap , de sajna nem volt rá időm. Itt a kövi , jó olvasást!

Tiszta modell!

Grace szemszöge:

Reggel Zayn ébresztett. Nagyon pipa voltam rá , mert hajnali 8 óra volt , és én legalább 11 - ig alszom. Ő is addig szokott , tehát azt sem értettem miért kelt fel ilyen korán.
- Kicsim! Kelj fel unatkozom! - ébresztgetett Zayn.
- Malik takarosjon vissza az ágyába katona! Nem látta , hogy én itt alvást folytattam? - kérdeztem tőle , kicsit nyálazva és kicsit kómásan.
- Bocs de unatkozom!
- Hát foglald el magad! - adtam ki az utasítást , a párnát a fejemre húzva.
Ekkor lépteket és ajtócsapkodást hallottam. Azt hitten Zayn kiment és végre aludhatok.
- Kelj fel! - bökött oldalba a barátom.
- Te még nem mentél ki? - ugrottam fel , és már nem is voltam álmos.
- Hehe megijedtél! - mutogatott Zayn , furcsa nevetés kíséretében.
Ekkor csiklandozni kezdtem amitől tudtam , hogy feláll a szőr a hátán. Sikítva rohant ki a szobából , le a nappaliba.
- Zayn azért moderáld már magad! - szólt rá Shara Malikra , mivel , hogy egy igen apró alsógatyában flangált a házban.
- Mért? Szerintem nem rossz! - mértem végig Zaynt a lépcsőről.
- Lehet , hogy neked nem , de mi nem vagyunk rá kíváncsiak! - szólalt meg Dzsuly a háttérből majd halkan megjegyezte: - Harryére inkább!
Reggeli után Lounak el kellett mennie elintézni néhány pénzügyi dolgot a házzal kapcsolatban. Ekkor Debby összehívta a csapatot.
- Figyeljetek! Hamarosan itt van Louis szülinapja! Meg a karácsony! Szóval tarthatnánk egyszerre a kettőt csak Lou már előre megkapná az ajándékát szent este.
- Ez jó ötlet! - helyeselte Harry.
- De senki ne szóljon neki! Hadd gondolja , hogy elfelejtettük! Annál nagyobb lesz az öröme , ha felköszöntjük! - utasítottí Debby , amire természetesen rábólintottunk.
- De te mit adsz neki? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs! - vágta rá , amikor csengettek.

Dzsuly szemszöge:

A csengőszóra egyből ugrottam.
- Megyek már! - kiáltottam , miközben mindent és mindenkit fellökve rohantam a bejárathoz.
- Jó napot! - köszöntem az ajtó előtt ácsorgó úrnak , akiről nem sütött , hogy heteró.
- Szia! Martin Lynam vagyok , fényképész! Itt lakik Grace Khartman , Debora Laurent és Dzsulya Simpson?
- Igen itt én vagyok Dzsuly! Jöjjön beljebb! - invitáltam Martint.
- Helo Martin! - köszöntötték a fiúk a jövevényt.
- Sziasztok fiúk! Micsoda véletlen! Ma épp rátok gondoltam! Louis hol van?
- Nemsokára itt lesz!
- Mivan ti ismeritek? Csak nem voltatok előző életetekben fotó modellek?
- De persze! Harry egyik barátnője modell volt! Gondolom ebből ki tudjátok következtetni! - magyarázta Liam.
- Ó értem! Szóval Martin! Miért jött? - érdeklődtem.
- Szóval lányok! Hú ha Őket még nem láttam , de ők sem lennének rosszak! - mutatott Martin Madyre és Sharara. -Egyébként modelleket keresek , egy divatmagazin bízott meg a feladattal.
- Szuper! Legalább lesz pár kép amit odaadhatok Louisnak! - ujjongott Debby.
- Szóval jöttök?
- Hát persze , hogy megyünk! - ugrottunk fel egyszerre!
- És a mi véleményünket sutba dobjátok? - kérdezte Harry , mire minden lány tekintete rá irányult. Hát igen mi nagy hatással vagyunk a férfiakra.
- Jó mehettek csak ne nézzetek már így! - takarta el Harold az arcát és imitált sírás közepette elrohant a vendégszobába. Nem mentem utána hisz tudtam , pár perc múlva visszajön. Így is lett. A csoportos ölelés ,  ujjongás és tapsolva ugrálás után úgy vánszorgott vissza , mintha mi sem történt volna. Martin távozása után nem sokkal Louis is megérkezett. Nem tudhatta meg , hogy Debby mire készül , tehát mindenkinek tartania kellett a száját. Debby már előre örült a dolognak és már nagyon várta a szombat reggelt , hiszen akkorra beszéltük meg a fotózást.

Debby szemszöge:

Nagyon ideges voltam a fotózás miatt , és ezt nehéz volt leplezni. Amikor azonban odaértünk megdöbbentő hír fogadott minket.
- Sziasztok lányok! Van egy jó meg egy rossz hírem! - köszöntött minket Martin lényegretörően.
- Kezdjük a rosszal! - javasolta Grace.
- Oké! A rossz hír az , hogy csak egyikőtöket tudom lekapni mert kevés a férőhely a gépemen.
- És mi a jóhír? - kérdezte Dzsuly idegesen.
- Az , hogy arról a lányról viszont sok képet tudok készíteni. - válaszolta a fényképész.
- Szerintem akkor menjen Debby! - mondta Mady.
- Szerintem is! - vágta rá Dzsuly támogatva a javaslatot.
- Nem lányok! Nem én megyek!
- De te mész! Sokkal jobb ajándék lesz ez Lounak mint valami kabala! - fogta meg a vállam Shara.
- Tényleg? Nem bánjátok?
- Dehogy is!
- Jaj de aranyosak vagytok! Köszönöm! - hálálkodtam miközben megöleltem a többieket.
- Na menj! Tiszta modell vagy! - lökött Martin elé Dzsu.
Martin mutatott pár ruhát , amik engem is megfogtak! A fotózás alatt sem egyfélében voltam. Csak pózoltam és pózoltam. A lányok szerint elég rutinosan vettem az akadályt , és Martin szerint is szeretett a kamera. Negyven kattintás után már kész is voltunk! Ebből a negyven képből kiválasztottuk azt amelyik szerintünk a legjobban sikerült. Ebben a lányok is segítettek. Ezt választottuk ki , és előhívattattam még néhány jobban sikerült fotót.

Remlétem , hogy ezen nem nagyon látszik , hogy a háttér nem valódi. Ez kerül fel a címlapra , de itt vannak a következők:

Készült rólam pár fekete fehér kép is:

Valamint egy kép csak Louisnak:

























- Húú! Cuki! - tapsolt meg Grace ki tudja miért , de azért megköszöntem.
Átöltöztem a saját ruhámba , majd a lányokkal együtt elköszöntünk Martintól. Hazafele menet beugrottunk a lányokkal a plázába , hogy mindenki ajándékot nézzen Louisnak. Én is lefoglaltattam egy cuki képkeretet , hogy valamibe bele tudja tenni a közös képünket. Nagyon jól sikerült ez a nap.

28. fejezet

Sziasztok! Úgy döntöttem , hogy ma nem írok jelentős részt mert sok a dolgom. Itt a 28. fejezet , jó olvasást!

Debby félelme

Debby szemszöge:

- Vááááááááá! - kiálltott fel reggel Lou.
- Miaz mi történt? Kit kell leütni? - pattantam ki az ágyból ökölbeszorítva a kezem.
- Nyugi maci senkit csak megijedtem! - nyugtatott le Boo Bear.
- Mitől ha szabad tudnom?
- Óóóó valami borzalmas! Rettenetes a legrosszabb rémálmom! Nem szívesen fogok visszaemlékezni erre a szörnyű percre.
- Fogadjunk egy kalamb ült a párkányon! - gondoltam magaban.
- Egy galamb ült a párkányom , és felém bámult! - mutatott Louis az ablak felé.
- Majdnem! - tettem hozzá ezt már suttogva.
- Debby védj meg! - bújt oda hozzám a barátom.
- Miféle társadalom az ha nekem kell megvédenem téged és nem fordítva? Egyébként még szerencse , hogy nem félek semmitől! - hencegtem.
- Hogy hogy? Mindenki fél valamitől , vagy valakitől! Liam például fél a kanalaktól. Bizts neked is van valami félelmed!
- Hát! Ha lenne akkor már rég tudnám , hogy mi az! - mondtam , miközben gyorsan átcseréltem a pólóm.
- Lehet , hogy van csak még nem figyeltél fel rá.
- Olyan mindegy jobb így , hogy nem tudom mi az! - vágtam közbe. Ekkor ronthatott be Harry.
- Segítsetek gyorsan! Niall beszorult a fürdőbe! - kiáltotta , majd visszarohant Madyék szobájába.
- Jézus Isten! - ugrált Lou össze vissza. - Hívjuk a tűzoltókat!
- Dehogy hívjuk! - vágtam rá. - Na engedjetek csak oda!
A felméréseim alapján a fürdőajtó pontos mása volt a miénknek.
- Niall nyisd ki az ablakot , hogy nem fulladj meg! Mindjárt kiszedlek! - mondtam úgy , hogy az ajtó túloldalán lévő benntrekedt ír manó is meghallja.
- Oké! De előre szólok meztelen vagyok és nincs itt sehol törölköző!
- Tekerj magadra Wc papírt! - javasolták a többiek!
Kiszedtem egy csatot a hajamból , és megpróbáltam azzal feltörni a zárat , nem sok sikerrel.
- Lou légyszi hozd ki a zoknis fiókomból a lapos csavarhúzót , meg a vésőt! Ha ez sem jön be akkor hozhatod a kalapácsot is , amit az ágy alatt találsz!
- Mivan Debby ácsnak tanulsz? - kérdezte Dzsuly.
- Tudod ezek már Bostonban is nálam voltak , csak akkor volt külön szekrényem neki amihez senki sem nyúlhatott rajtam kívül.
- Ezek voltak a szekrényben? Én meg azt hittem tetszik valaki akinek oltárt állítottál , és nem akartad ,hogy megtudjuk ki az! - mondta Grace.
- Vicces de én nem vagyok olyan mint te! - vágtam szegényke fejéhez!
- Kinek csináltál oltárt? - kérdezte Zayn.
- Neked fafej! - válaszoltam Grace helyett.
A beszélegtés végére megérkezett Louis a szükséges dolgokkal amiket kértem. Ezeket átnyújtotta nekem , hogy folytathassam Niall kiszabadítását. Közben a többiek megtudták , hogy nem félek semmitől. Minden áron meg akartak félemlíteni valamivel és egyre szörnyűbb dolgokat kezdtek el felsorolni.
- A repüléstől nem félsz?
- A múltkori ellenére még mindig szívesen ülnék a repülőn! - adtam kielégítő választ.
- A mikulástól nem félsz?
- Nem is létezik mikulás!
- Hogy hogy? Ezt ti honnan tudjátok? - kapta fel a fejét Hazza.
- Mivan te még hiszel a mikulásban?
- Hát most már nem! - válaszolt durcás képet vágva.
- A sárkányoktól , vagy a dínóktól sem félsz? A tanároktól sem? A kígyóktól sem? Az elefántoktól sem? Mondjuuuk a villáktól vagy a késektől?
- Nem nem nem nem nem nem és nem! - jelentettem ki. Pár perc múlva a többiek abbahgyták a kérdezősködést , és folytathattam a munkát.
- Meg is van! - mondtam , majd elkattinitottam a zárat.
- Jeee! - ujjongott Niall és bentről nekifutásból belerohant az ajtóba.
Az ajtó viszont nem nyílt ki.
- Áúú! - hangzott bentről a fájdalmas kiáltás.
- Bocsi Niall most van meg! Egyébként az ajtó befele nyílik! - tettem hozzá.
Ezt a mondatot követően elkőkaptam a vésőt meg a kalapácsot , és szép finom mozdulatokkal helyreraktam a zárat.
- Huh kész van! - mondtam , miközben felegyenesedtem.
Ezek után benyitottam , majd egy hatalmas sikítás közepette ki is rohantam.

Dzsuly szemszöge:

Debby benyitott Niallhez a fürdőbe , majd hangos sikítás után leviharzott az emeletről. Benéztem mi lehet olyan szörnyű amitől még Debby is megijed , de csak Niallt láttam egy halom wc papírba göngyölve. Ekkor leesett.
- Debby fél a múmiáktól! - kiáltottam fel.
- Micsoda? - kérdezték egyszerre a többiek.
- Nézzetek Niallre! - utasítottam a többieket.
- Sziasztok! - integetett Niall , miközben mindenki végig mérte.
- De igazad van! - verekette meg a vállam a felvilágosult Louis.
- Figyelj Lou adok egy tanácsot! - fordultam Louishoz. - Nem vidd el Debbyt régészeti múzeumba.
- Meglesz! - nyugtatott le Boo Bear , majd barátnője után rohant. Én is követtem a példáját.
- Mért van az , hogy félek a múmiáktól? Vannak azoknál sokkal randább , undorítóbb , félelmetesebb lények is , akik meg szimplán hidegen hagynak! - siránkozott Debby.
- Nyugi kicsim! Mindenkinek van valami félelme! sokaknak olyan ami tökre nem értelmes! Most nézz rám! Ki a fene félne rajtam kívül egy galambtól? - fejezte be Lou lelkesítő beszédét.
- De akkor is! Sokkal jobb volt amikor nem féltem semmitől! Volt valami amitől különlegesnek éreztem magam!
- Most is különleges vagy! Nálad különcebb barátnőm még nem is volt! Persze ööö jó értelemben különc! - mosolygott Lou.
- Tényleg? Óóó Louis ez nagyon édi volt! - mondta Debby , majd csókolózni kezdtek.
- Hé hé hé gyerekek inkább fent ha lehet! - szóltam rájuk , mert nem akartam szemtanúja lenni a következményeknek.
Rám nem hallgattak , viszont a lentről leviharzó tömegnek sikerült szétválasztania őket. Én se vágytam másra csak , hogy megnézzek egy filmet Harrykarjai között. Tegnap ugyan is rájöttem , hogy a belső értékeim miatt szeret engem és ettől sokkal jobb lett a kapcsolatunk. Megnéztük az összes Amerikai pitét , ami el is vette a nap nagy részét. Kicsit meguntuk az egészet mert hát nyolc film az jó sok , szóval mindenki beleegyezett , hogy elmenjünk sétálni a törzshelyünnké vált Hyde parkba. Kényelmes , de ugyanakkor elegáns ruhákat vettünk fel az alkalomra:

Debby ruhája:





Dzsuly ruhája:




Grace ruhája:




Mady ruhája:






Shara ruhája:












Enyhe idő volt , sétára pont alkalmas. Mindenki kézenfogta a párját , majd megcéloztuk a park különböző pontjait.

Zayn szemszöge:

Úgy éreztem , hogy mostanában egyre megszokottabbá és unalmasabbá válik Grace számára , hogy együtt vagyunk. Ezt szóvá is tettem amint megálltunk valahol.
- Grace! Kérdezhetek valamit?
- Természetesen!
- Szóval! - kezdtem bele a mondandómba megnyújtva az ó betűt. - Szerinted nem vagyok uncsi?
- Már mért lennél az? Veled minden napom ugyan olyan élmény , mint az első találkozásunkkor!
- Óóó igazán? - kérdeztem és nyomtam egy puszit a barátnőm szájára. Ezek után hosszas nevetésbe kezdtünk
- Hát persze! Rajtam látszik ha hazudok! - válaszolt Grace még mindig a nevetéstől kábultan.
- egyszer eljöhetnénk erre kocogni! - javasoltam , pár perc kínos csend után.
- Jó remek mondjuk holnap?
- Nekem oké! Úgy sincs semmi programom.
A fura párbeszéd után , megkerestük Debbyt és Louist. Az este további részében veül sétálgattunk. A többiekkel csak otthon találkoztunk. Épp pizzát sütöttek , vagyis sütöttek volna ha Niall útközben meg nem eszi a hozzávalókat. Tehát még vásárolni is voltunk este. Mondhatom minden jól sikerült kivételesen különlegesre sikerült az éjszaka is.

27. fejezet

 Helo mindenkinek! Bocsi , hogy ma is későn rakok ki részt , de ma egész nap a matek javítóra készültem. Igazából ha Bogi nem hívsz fel , akkor ki sem raktam volna szóval ez a rész neked szól csak itt csak most. A többieknkek is jó olvasást!

Nem csak kívülről vagy gyönyörű 

Harry szemszöge:

Amikor reggel kinyitottam a szemem kicsit megijedtem.
- Jézus Istne! - kiáltottam fel , mert Dzsulyt a látottak alapján kicsit kiütötte a tegnap esti buli.
- Mi hccchi van! - kérdezte torz fejét felém irányítva. Válasz helyett egy tükröt mutattam felé.
- Áááááááááááááááááá! - ordította a barátnőm amikor meglátta a tükörképét.- Jaj neeeee megint?
- Hogy hogy megint?
- Öö valamit nem tudsz rólam. Ha egy bulin elengedem magam , akkor egyből ez történik. Nagyon rég óta nem ittam ennyit , és nagyon rég óta nem voltam ilyen bacis , kintről jött , műszálas ruhát viselő ember között. Lehet , hogy ez hülyén hangzik de ez a gyengém. BPSZ-em van!
- És az mégis mi a fene?
- Buli pánik szindróma!
- Chh jó vicc ezt most találtad ki ugye?
- Hát nézz rám! Szerinted most találtam ki?
- Jólvan! Akkor a közeljövőben nem igazán fogunk bulizni! De most figyelj! Nem vagy a legjobb formádban , de szerintem még így is gyönyörű vagy!
- Jaj nem Harry ne próbálj manipulálni. Ronda vagyok mint a bűn! - rogyott le az ágyra Dzsu.
- Ugyan már! Egy kicsit vörös az arcod , egy kicsit fehér a füled , egy kicsit véreres a szemed , és egy kicsit megritkult a szemöldököd. Talán az sem jó pont , hogy akkora monoklid van , hogy a többiek azt hiszik majd , hogy bepancsoltam egyet. Nem segít , hogy olyan karikás a szemed mintha egész életedben ébren kellett volna lenned! A kirepedezett szád sem a legjobb , deeeee! De még így is nagyon szép vagy!
- Ó Harry ennél szebbet még senki sem mondott nekem! De ma asszem a szobában maradok!
- Jaj ne már! Észre sem fogják venni! - bíztattam Dzsulyt , majd kikísértem a szobából.
- Ouuuuuuu! Már megint? - kérdezte Debby , enyhén erőltetett képet vágva.
- Harry , hogy tehetted! Megcsalod Dzsut ezzel a...... Ezzel a???? Még is , hogy képzelted?
-  Kössz a bíztató szavakat Zayn! Nagyon jól esett! - mondta Dzsu duzzogva , miközben leült a kanapéra.
- Na most abbahagyni! Kicsit asszem elszaladt Dzsulyval a ló tegnap , de attól még nem egy földönkívüli!
- Ááá dehogy! De nem is olyan mintha bolygónk beli lenne! - mutatott Shara Dzsulyra!
- Hát csak , hogy tudjátok volt már rosszabb is! - védte Debby Dzsut.
- Na ne!!!! - kiáltott fel Louis!
- Oké oké akkor visszamegyek a szobába , és addig sírok amíg az egész szemem piros nem lesz! - pattant fel a barátnőm , a dühtől , és a kétségbeeséstől fortyogva.
- Nem mehetsz fel! Ha belehalsz akkor is túléled ezt a napot! - ordította a barátnőmmel , és visszalöktem a kanapéra. - Ti pedig nem cikizitek mert attól , hogy most ilyen , ugyan olyan belső értékei vannak mint nektek! Sőt! - rikácsoltam majd egy puszit nyomtam a barátnőm piros és forró homlokára.
- Azta ezt jól megaszontad! - bökte oda Lou.
A kínos jelenet után az egész társaság oldottan ült le reggelizni. Ekkor ajtósapkodást hallottunk , amitől a hideg futkosott a hátamon. Összeszámoltam a mindenkit és megvoltunk 10 - en. Vajon ki lehetett az?

Mady szemszöge: 

Kissé kínos jelenet zajlott le a nappaliban reggel. ennek ellenére kicsit sem zavartatva magunkat , vidáman ültünk le a reggelizőasztalhoz. Ekkor ajtócsapkodásra lettünk figyelmesek! A hang a vendégszoba felől jött , és mivel én ültem a legközelebb ezért én indultam a zaj forrásának megkeresésére. Beléptem a lépcső jobb oldalán lévő szobába.
- Fú ha! Mi a....? - kiáltottam fel , de szerencsére a többiek nem hallották.
- Aj Ma Mady! - nyögte oda nekem a vendég ágyon fekvő pucér srác , aki mellesleg Bryton volt.
- Neeeee! Hát te még mindig itt vagy? És és mit csinálsz a vendégszobában meztelenül? - érdeklődtem , majd a szekrényhez rohantam , hogy ráterítsek valamit Brytonra.
- Totál kiütöttem magam tegnap este! - mondta majd felém fordult. Csak ekkor vettem észre , hogy ugyan azok a tünetei mint Dzsulynak! Bryton totál ugyan úgy nézett ki mint ő. Behívtam a többieket , hogy megfigyeljék a felettébb különös jelenséget.
- Ne már! - kiáltott fel Dzsu , kezét a szájához szorítva.
- Ó de igen! Szóval allergiások vagytok a bulira!
- Hát ez nagyon állat! Menjünk vissza kajálni! - javasolta Niall.
- Nem manó most nem mehetsz enni! Csak van erre valami gyógyszer? - érdeklődtem , Dzsuly felé fordulva.
- Nincs! Ez még nem elismert betegség , ezért gyógyszert sem gyártanak hozzá.
- Még mindig nem tudom felfogni , hogy ezt eddig mért nem mondtad! - fordult Hazza is Dzsu felé.
- Mit kellett volna mondanom?
- Háááát nem is tudom! Mondjuk , hogy egy ritka betegségben szenvedsz bizonyos BPSZ - ben. Azt is mondhattad volna , hogy ilyenkor olyan torz lesz az emberek arca , hogy a lakótársai nem képesek felismerni. - kelt ki magából Harry , amiből az következett , hogy Dzsuly sírva rohant fel a szobájába.
- Mivan veled Harry? Olyan vagy mintha ez az ő hibája lenne! Mitől kaptál idegbajt? Remélem gyorsan kezelteted mert nem lesz ez így jó! - hurrogta le Debby Harryt , majd Dzsuly után rohant. Harry csak szimplán kirohant a házból , mielőtt szólhattunk volna neki , hogy még pizsamában van.

Debby szemszöge: 

A vendégszobában történtek után , lecsesztem Harryt , majd Dzsuly után rohantam. Bezárkózott a fürdőbe , és nem volt hajlandó kijönni onnan.
- Dzsu kérlek! Biztos nem gondolta komolyan!
- Áá nem! Szerintem ha nem gondolta volna komolyan akkor nem vágja a fejemhez! Egyébként meg igaza van! Fogalmam sincs meddig leszek még ilyen!
- De hidd el , hogy neki nem a külsőd számít! Hát számít neki az is mert ha nem számítana akkor már rég talált volna barátnőőt előtted , de neki csak az a fontos , hogy nem csak kívülről vagy gyönyörű. És hidd el én szó kimondó vagyok ismersz! Megmondanám ha ronda lennél! Szeretnélek úgy is , de megmondanám.
- Hol van mot Harold?
- Nem tudom , de nincs itthon!
- Remek! Én mondtam , hogy ma nem megyek le! Megjósoltam , hogy ez lesz!
- Dzsulya Simpson! Nem értem mért vagy úgy oda! Sokkal rosszabb helyzetben élő emberek is vannak a földön! Vannak akiket nem alkalmaznak máshol csal cirkuszban , vagy a groteszk showban. Vannak aki szőrösek az arcukon és úgy néznek ki mint a majmok még is boldogok! Vannak elhízott kövér emberek , és vannak akik pont az ellenkezőjük. És ezt ők is látják! Még is boldogok! Neked sem szabad emiatt bánkódnod! Különben is ez csak átmeneti! - öntöttem Dzsulyba lelket , kissé hangosan , hogy áthallattszon a fürdőszobába. A fürdő ajtajához tapasztottam a fülem és hallgatóztam. Pár perc múlva kinyílt az ajtó és beestem a helységbe. Nem hittem a szememnek! Dzsulyn már egyáltalán nem látszott a BPSZ. Megint ugyan olyan gyönyörű volt mint valaha. Sőt!
- Azta! - ámélkodtam.
- Mi van? - kérdezte a barátnőm.
- Nézzél tükörbe! - utasítottam.
Amint Dzsu meglátta saját tükörképét , az örömtől kicsattanva rohant ki az utcára. Vagyis hát rohant volna , csak , hogy Hazza épp nyitotta a bejárati ajtót. Semmit sem szóltak egymáshoz , csak hosszas ölelkezésbe és csókolózásba kezdtek. A nap hátralévő részébe Bryton is helyre jött és haza tudott menni a barátnőjéhez. A kis kalandnak Happy End lett a vége és mindenki boldogan várta a holnapi eseményeket.

26. fejezet

Helo mindenki! Először is Gréta köszi a komidat és , hogy feliratkoztál! Meg még , hogy kiraktad a blogomat! Szóval köszi! Egyébként bocsánatot kérek amiért az előző rész sem sikeredett valami romantikusra , de mostanában későn jutok géphez és muszály összecsapnom az egészet. A mostaniból megpróbálok többet kihozni , remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

Kinek van ma szülinapja?

Debby szemszöge:

Reggel a földön ébredtem. Ezt csak akkor láttam logikusnak , amikor körbenéztem a helyiségben. Akkor esett le , hogy a nappaliban vagyok. A festék szag miatt nem aludhattunk a saját szobánkban. Dzsuly és Harry a saját hálójukban , Grace , Zayn , Shara és Liam a két vendég szobában , Niall Mady meg mi a nappaliban ágyaztunk meg magunknak. Jó buli volt mert kb hajnali 4 - kor feküdtünk le. Egész éjjel , beszélgettünk és többet megtudtunk egymásról. Én barátilag egész közel kerültem Niallhez.
- Jó reggeld mackó! - köszöntött Lou , aki egész eddig mellettem feküdt a földön.
- Neked is! De csöndesen őket még ne keltsük fel! Olyan aranyosan alszanak! - mutattam a még alvó Niallék felé.
- De akkor mit csináljunk? - kérdezte a combjára csapva.
- Nem tudom! Menjünk eszellőztessünk ki a szobánkban! Az új szobánkban! - javasoltam.
Lou beleegyezett , így felsiettünk a szép lila szobánkba , és kinyitottuk az ablakot. Ezután mint aki jól végezte dolgát , önelégülten lehuppantam az ágyunkra.
- Így mindjárt más! - jelentettem ki , a plafont bámulva.
- Lehetne ennél jobb reggelente? - kérdezte Lou , miközben mellémfeküdt.
- Nem tudom ez tényleg ritka jó reggel! - válaszoltam unottan. 10 perc kínos csend után , a barátom megint megszólalt.
- Debby! Nem gondolod , hogy mostanában már alig beszélünk egymással?
- Szóval te is észrevetted? - kaptam a fejemhez , miután felültem az ágyon.- Szerintem már egyre jobban kiismertük egymás és nincs miről dumálnunk!
- Nem kell állandóan beszélnünk ahoz , hogy kifejezzük az érzelmeinket! - mondta Louis , majd megcsókolt.
- Azta tényleg nem! - kiáltottam fel , majd kirohantam a szobából és ordibálni kezdtem.

Mady szemszöge:

Debby eszeveszett ordítozására ébredtem reggel.
- Nem kell szó! Nem kell a duma! Nem kell más csak egy puszi , nekem így kerek az élet! - énekelgette , elég hangosan.
- Debby mi a.....? Még is mi a fene ütött beléd? - kérdezte az emeleten egy hang. ( Gondolom Graceé mivel idegesnek hallatszott).
A hangzavarra mi is felértünk , és egy elég fura kép tárult a szemünk elé. Debby a folyosó közepén egy lábon ugrált , és énekelgetés közben próbálta felhúzni a téli zokniát. A többiek kint lógtak az ajtóban és WTF arcot vágva figyelték az eseményeket.
- Remek! Most a kicsattanó jókedved miatt nem fogok tudni visszaaludni! - sikította Dzsuly.
Erre Debby abbahagyta az éneklést , és bociszemeket meresztev Louhoz sietett.
- Ja hogy még csak negyed hét van! Hát akkor bocsi mindenkinek! Na takarodás a szobátokba ma egész napos kimenőt kaptok! - húzta össze magát Debb.
Mi is visszatértünk a nappaliba ahol ismerős csengésre lettem figyelmes. A telefonom a Happy Birtshadyt énekelte.
- Te jó ég! Teljesen elfelejtettem a szülinapomat! Már december negyedike van? - kérdeztem a fejemhez kapva.
- Jé ma van a szülinapod! Mért nem mondtad eddig?
- Hát mert elfelejtettem!
- Kinek van szülinapja? - kiabálta le Harry.
- Madyé! - ordította Niall.
- Na jó jó oké elég legyen! Nem akarok nagy felhajtást! A szüleim kiskoromban mindig oltári nagy bulikat rendeztek nekem! Olyan kinos volt , mindenki jól érezte magát csak én nem!
- Nyugi ez ma nem fog megtörténni! Megszervezem neked életed eddigi legjobb szülinapját. - ujjongott Niall. Furcsa mód már a többiek sem akartak aludni. Niall magának csinálta a szendvicseket , azt a filmet néztük amit én akartam. A kanapén ültem amikor alányok odaálltak elém.

- Sziaaaaa! Nem jössz vásrolni??? - kérdezték. Beleegyeztem. Nem tudtam mit akarhatnak de nem is bántam , hisz szeretem a meglepetéseket. A lányok kölcsön adták pár jó gönccüket , és végül így sikerült kiöltöznöm:
















A többiek sem panaszkodhattak:
Debby ruhája:




Dzsuly ruhája:


Shara ruhája:


Grace ruhája:



Miután felöltztünk elbúcsúztunk a fiúktól , és útnak indultunk a kedvenc helyünkre az Oxford streetre.

Zayn szemszöge:

A lányok távozása után Niall összehívott minket.
- Na szóval! - kezdett bele a mondandójába. - Arra gondoltam , hogy meg kéne lepni Madyt egy kis baráti összeröffenéssel. Nem akarok neki bulit mert kellemetlenül érintené. Ezért csak pár barátunkat hívnánk meg , na meg persze a szüleit!
Helyeseltük a dolgot , és Niallel együtt munkához láttunk.Meghívtuk , Mady szüleit , és még pár havert. Úgy számoltuk , hogy már mindenki megvan amikor valaki csengetett.

Niall szemszöge:

Én nyitottam ajtót! Egy srác állt a bejárat előtt , egy csokor virággal a kezébe.
- Helo! Madison itt lakik? - kérdezte mély hangon.
- Igee..een de ki keresi? - kérdeztem , fura képet vágva.

Bryton Marner:







- Óó jaj bocsáss meg Bryton Marner vagyok , az utolsó barátja! Te gondolom , Niall vagy!
- Ööö hát igen! Akkor gyere beljebb! - invitáltam be a srácot.
- Köszi! Igazából nem akarok zavarni meg hát otthon vár a barátnőm! - mondta miután becsuktam mögötte az ajtót. Ennél a mondatnál kicsit megkönnyebbültem. - Szóval csak szeretném megköszönteni! - magyarázta Bryton.
- Persze persze ülj csak le! Madyék mindjárt itt lesznek!
A jövevény bemutatkozott a többieknek is , és elmondta , hogy van pár jó számunk , amit ő is kifejezetten kedvel. 10 perc sem tellt bele , hogy a lányok betoppanjanak az ajtón.
- Brytooooooooon! Hát te , hogy kerülsz ide? - kiáltotta Mady , majd az összes bevásárlószatyrot hátrahagyva , a srác nyakába borult.
- Mady jaj de örülök! Boldog szülinapot!
- Ó de édes vagy! Eljöttél hozzám Canadából? És egyébként , hogy van Jessica?
- Jól van és igen eljöttem mert!!! Szóval nem is tudom hány éve hogy találkoztunk. De minden nap írtam!
- Hát igen! A többieket ismered?
- Ja már bemutatkoztunk! A lányokat ismerem! Sziasztok! - mosolygott a lányok felé , Bryton.
- Szia Bryton! - köszöntek vissza kórusban a barátnőim.
- Na szóval! Én nem is zavarok tovább! - szólt Bryton , majd az ajtó felé vette az irányt.
- Várj! Szeretném ha maradnál! - kiálltott a fiú után Mady.
- De...!
- Ninc semmi de! Egyébként ti mit csináltok itt? - fordult felénk Madison.
- Ööö , boldog szülinapot! - mondták egyszerre a többiek.
- Oké! Anyaaa? - kérdezte elég érdekes képet vágva.
- Kislányom! A barátod hívott meg minket , és mi repültünk is. Képletesen repültünk.
- Értem anya! Köszi! - mondta Mady , mikor kétségbe esett arccal felém fordult. Ebből a nézésből egyből gondoltam , hogy a szülőket nem kellett volna belekeverni a dologba. Ekkor mentő ötletem támadt.
- Khm khm! És most megnézzük a gyűrűk ur 1. 2. és 3. részét! - jelentettem ki hangosan. - Mindenki a moziterembe!
- Kedveském! Örültem a találkozásnak , de sajnos apádnak meg nekem halaszthatatlan dolga akadt. - szólalt meg Mady mamája , majd két puszi kíséretében elbúcsúztak , a barátnőmtől. Amint a szülők kiléptek a küszöbön , elkiáltottam magam:
- Buli vaaaaaan! - mondtam , majd majd kibontottam egy pezsgőt , és szétfröcsköltem a nappaliban. A buli jól sikerült! Madyt még sosem láttam ilyen boldognak , de még sokszor szeretném. Szóval a buli éjszakába nyúlóna tartott , de egyszer csak ennek is vége lett.
- Na jól érezted magad? - kérdeztem átölelve Madyt.
- Na ná! De a takarítás már korán sem lesz ilyen fergeteges.
- Együtt megoldjuk! - tettem hozzá.
Az éj további részében , a nappali közepén lassúztunk , egy lágyhalk zenére. Ma sem jutottunk el a hálószobánkig.

25.fejezet

Helo mindenki! Ne lepődjetek meg ha ez a rész nem lesz olyan tartalmas. Nincs ötletem , és mivel a barátnőm azt tanácsolta , hogy legyen a részekben több romantika , ezért ennek a mintájára írom majd a részt. Jó olvasást!

Mady szemszöge:

Reggel majdnem én voltam az utolsó aki felkelt. Csak azért nem nyertem , mert Zayn és Grace szokás szerint délig szoktak aludni. Kipattantam az ágyból , és pizsiben lebaktattam a konyhába.
- Hmm cuki! - mondta Niall miután egy puszit nyomtam a a homlokára.


Az említett pizsoma:



- Na ne mondd! Te láttál benne elsőnek este! - szóltam elképedve.
- De akkor is cuki!
- Legyen! Egyébként mit csinálunk ma? - kérdeztem , miközben lehuppantam Niall mellé , és letöröltem a kajamaradékot a szájáról.
- Ezt próbáltuk mi is eldönteni! - válaszolt Debby.
- Tudjátok mit! - ébresszük fel Zaynéket! - javasolta Harry.
- Nem fog menni! Zayn ilyenkor hulla. Gracenek sem sikerülne felébreszteni.- mondta Liam.
- Azért próbáljuk meg! - vágtuk rá egyszerre.
Felmentünk az emeletre és Zaynék szobája felé vettük az irányt. Nesztelenül lépkedtünk , és lassan benyitottunk hozzájuk. Körbeálltuk az ágyukat , és egyszerre elkezdtük énekelni:
- Jó reggelt Graceeeeeeeeee , ééééééés Zaaaaaaaayn! De ha nem reagáltok erre akkor ezt teszüüüüüüüüüüük. - énekeltük majd a hangunk elhalkult.
- Ééééééés! Kelj már fel! Egy magad fajta Badford Badboynak korán kell kelnie!!!!!!!!!!!!!!!!!!! - ordította Liam Zayn fülébe. Én , Debby és Dzsuly az ágyra ugrottunk és tranbulinnakk használtuk azt.
- Áljatok már le!!!!!! - ugrott fel Grace morcosan.
Én nem sokszor szoktam látni álmosan , morcin , kócos hajjal , de a lányok megnyugtattak , hogy ez nála szokványos. Zayn még mindig nem reagált ezért mással próbálkoztunk. Kikaptuk a párnát a feje alól , és elkezdtük ütögetni vele , melyre ez volt a reakció.
- Kérlek anya ne most! Inkább igyál egy kávét! - nyögte oda Zayn.
- Kelj már fel ember! A végén meg fog ártani a sok durmolás!
- Na jó! - pattant fel az ágyból Zayn. - Mi lenne ha most itt hagynátok minket , hogy felöltözzünk , és majd lemegyünk! Légyszi! - kérlelt minket a kómás Malik.
Erre a mondatra kikecmeregtünk a szobából. Lent vártuk őket a konyhába , de fél óra múlva meguntuk a dolgot , és visszamentünk Graceékhez. Ugyan olyan állapotban találtuk őket ahogy az imént. Mind a ketten húzták a lóbőrt. Ekkor eléggé begurultunk. Megbeszéltük , hogy felkapjuk Zaynt és levisszük a nappaliba. Ezt meg is tettük.
- Gyerekek mit csináltok! Tegyetek már leee! Nem vagytok jól az tuti! Szeretném ha letennétek! Figyeltek ti rám? Hahó! (durrrrrrrrr) . - Nem vagytok eszeteknél! - ordított Zayn , miközben leküldtük a kanapéra. A nagy murira Grace is lesomfordált , és meglepódve látta ,hogy barátja elfoglalja az egész kanapét a többiek meg állnak. Végül eldöntöttük mit csinálunk ma.

Dzsuly szemszöge:

Reggeli után be kellett mennem dolgozni , és úgy töntöttem Harryt is viszem magammal. A többiek addig fogalmam sincs , hogy mit fognak művelni itthon , de ez az egy ma nem izgatott. Felvettem valami elegánsat:



Harrynek is kerestem valami olyat amiben már egész nyugottan kiléphet az utcára , majd elindultunk.
- Nem fog pikkelni rád a főnököd? - kérdezte Harold.
- Ne aggódj miatta , egész normális a pasas. Megérkeztünk. Harry olyan volt mint valami iyedt kisgyerek , aki nem mozdul az anyja szoknyája mellől.
- Öö jó reggelt Mr. Teaper!
- Áá Dzsuly! Gondolom ő a párod! - mutatott a főnököm Harryre.
- Igen igen! Ő itt Harry Styles! Harry Ő itt ..........!
- Jackob Teaper vagyok! - fejezte be a mondatot Mr. Teaper.
- Remek nos akkor indulnánk dolgozni! - húztam Harryt magam után.
- Előtte még várlak az irodámban! Addig egész nyugodtan hagyd itt a barátodat.
- Rendben azonnal megyek! Harry ott az irodám balra , menj be és foglald el magad , egy perc és ott vagyok. - utasítottam Hazzat , aki az irodám felé vette az irányt.
A megbeszélés tényleg csak pár percig tartott , és mikor peléptem az irodámba láttam , hogy Harry a közös képeinket nézi amiket kitettem az íróasztalomra.
- Cuki mi? Ha elszomorodom mindig ránézek erre a képre és egyből jókedvem támad. - meséltem a barátomnak , miközben felültem az asztalomra. Kínos csend következett. Ezt én törtem meg.
- Öö jobb lesz ha nekiállok a munkának. Segíthetnél témát választani ha már itt vagy! - szóltam.
- Rendben miről kell írnod?
- Cher Lloyd nagyon felkapott mostanában! Arra gondoltam írok róla egy cikket egy tinimagazinnak akivel szerződésünk van.
- Ha olyan cikket akarsz ami felkelti a tinik érdeklődését , akkor írj rólam!
- Harold azért te sem lehetsz ekkora ego!
- Mért csak van valami abban , hogy miden nap a szerelmi életemmel vannak tele az újságok!
- De én olyanról akarok írni , aki nem kimondottan te vagy!
- Hát jó ez csak egy ötlet volt! Írhatnál Avrilről! - javasolta.
- Óóóóó tudom már! Írok Conor Maynardról!
- Na látod ez okso ötlet! Ugyanis nagyon jóban vagyok vele , és tudok is róla egyet smást.
- Szupika! Akkor kezdhetjük!
Az egész délelőttöt végig dolgoztuk Harryvel. Délben a hely kávézójában bekaptunk valamit aztán már rohantunk is vissza , hogy el ne szálljon az ihhletünk.

Niall szemszöge: 

Dzsulyék távozása után a gyerekekkel egy lakberendező műsort néztünk. Ettől mindenki kedvet kapott arra , hogy átszabjuk kicsit a szobákat. Tulajdonképp már majdnem négy hónapja itt lakunk és még mindenki szobája fehér , és alig van benne pár bútor. Beszereztük a szügséges festéket és néhány festőhengert , valamint a szobákhoz szükséges bútort. Hazaérkezvén mindenki sürögni forogni kezdett. A fehér falat egyszerű lefesteni , de Madyt már annál nehezebb volt. Az lett a vége a dolognak , hogy mindenki összeszínezett mindenkit. Vártuk , hogy a festék megszáradjon. Ez is elkövetkezett , és nekiálltunk berendezni a szobákat.

Debby és Lou szobája:

Graceék szobája:

A mi szobánk:

Liam és Shara szobája:

Mire végeztünk , Dzsuék is megérkeztek. Körbe vezettük őket az új hálókon. Mivel festék szag volt a nappaliban aludtunk el.

24.fejeztet

Sziasztok! Ebben a részben megtudhatjátok ki nyeri a tegnapi részben elhangzott fogadást. Jó olvasást! Szurkoljatok a fiúknak.

Beny lepisilt! o.O

Harry szemszöge: 

A második körbe nagyon izgultam. Nem akartam meztelenül végig rohanni az utcán. Ezt a utcát sok idős ember lakja. Mi lesz ha szívrohamot okozok a pucérságommal? Na de nem is firtattam tovább a dolgot ezt majd a sors , és persze Beny szervezete eldönti. Ezzel a hozzáállással kezdtem vigyázni a kisgyerekre. Ezt a menetet is túléltem. Mikor felváltottuk egymás Louissal , kárörvendő vigyor ült az arcomon. Lou halálra volt ítélve.
- Kussolj Hazza mert akkor is én nyerek! - jelentette ki az említett személy , majd szúrós szemeket meresztve megböködte a bordáimat.
- Ááááájúúúú! - nyögtem fel , majd megsimogattam fájó testrészemet. Sajna Louis is túlélte a második felügyeletet. Elegem lett! Odamentem Benyhez , és fölé hajoltam.
- Mit képzelsz te magadról mi? Ereszd ki! Ereszd ki! - ordítottam. A nagy hangzavarra Louis is odasietett a gyerekhez és próbált lenyugtatni.
- Nem lehet igaz! fél doboz sör után is gyorsabban megtelik a hólyagom mint ennek! - nyavalyogtam a baba felé mutatva. Beny elnevette magát amitől Lou és én is nagyon idegesek lettünk. Fölé hajoltunk és elkezdtük mondani a magunkét. Rossz ötlet volt mert egyszer csak azt vettük észre hogy egy sárgás színű sugaracska lövell fel a levegőbe és telibe kapja mind a kettőnk arcát.
- Hát ez nagyon durva! Kicseszett velünk egy négy hónapos kisgyerek! - ordította Lou.
- Beny lepisilt! Lepisiiiiiiilt! Valaki szedje le rólam! - üvöltöttem , miközben  körbe körbe futkároztam a nappaliban.
- Ééés! Szép volt Beny! - mondta Debby majd megtapsolta a kisgyereket. - Mivel egyikőtök sem nyert , ezért mindkettőtöknek , pucéran kell végig futnotok az utcában.
- Neeeeeem! - kiáltotta Louis majd úgy tett mintha meghalt volna. Ez nem sokat segített rajta, mert Debby megcsikizte , így leleplezte magát.
- Kellett nektek ilyen hülyeségen fogadnotok! Chhh szánalmas! - bökte oda Dzsu.
Mit volt mit tenni mindenki nagy örömére levetkőztünk a természetes kosztümünkre.

Louis szemszöge:

Hát megtettük. Levetkőztünk. A többiek nem nagyon bámulták a testünket mert minden tekintet a szégyentől vörös fejünkre tévedt. A srácok lelkére kötöttük , hogy nem kéne megörökíteni ezt a pillanatot , de semmi haszna nem volt. Mindenki egyből a telefonjáért nyúlt. 

- Harry ez egy szép nap volt! - fordultam Hazza felé , amikor kiléptünk a lakásból.
Megragadtam a kezét és kilöktem az utcára. Fura dolog , hogy pont ma egészen forgalmas volt az útszakasz.  Minden házból minket bámultak. Megszoktam , hogy bámulnak , hisz sok koncertet tudhatok magam mögött , de ilyen élményben még nem volt részem. Az emberek össze súgtak a hátunk mögött és gúnyos megjegyzéseket tettek ránk. A legtöbben meg csak kiröhögtek. Egyből az jutott eszembe , hogy ez a kis pucér futás milyen hatással lesz majd a karrierünkre.
- Remek! Most a többiek minket filmeznek! - mondta lihegve Harry mivel , hogy elég gyorsan futottunk.
- Az még haggyán , de mi lesz ha felteszik twitterre?
- Egy biztos! Mi nem adunk nekik ötleteket! - veregette meg a vállam Hazza , majd visszasiettünk a házba , ahol ismét kínos dolgok sorozata szakadt ránk. A többiek úgy kitoltak velünk , hogy kizártak minket a házból. Ha az ember pucéran fog futkározni az utcán nem számol azzal a lehetőséggel , hogy tuti nem lesz nála kulcs. Felmásztunk a padlásfeljárón. Ez megint csak nem volt jó ötlet , mert Hazza átesett a szomszédba , ahol két kiéheztetett boxer lakott. Hihetetlen mulatságos volt amikor Harry hangos kiáltások közepette átmászott a kerítésen.
- Rossz fele mész! - kiáltottam neki de nem hallotta meg amit mondtam. Kár volt érte mert az út amin átjutott  szembe szomszédunk rózsakertjébe vezetett.
- Harry te ilyenkor mért vagy ilyen peches? - kérdeztem mikor már mindketten bejutottunk a lakásba.
- Nem tudom , de ez az egy tulajdonságom ami nem tetszik. Peches vagyok!
Mivel a többiek , emberesen lejárattak minket , és miattuk sérült meg Harry ezért úgy gondoltuk megijesztjük őket. Az emeleti szobából leosontunk a lépcső mögé. Szó foszlányokat hallottunk a konyha felől. Tudtuk , bármelyikük lehet az áldozatunk.

Grace szemszöge:

Kicsit furcsálltuk a többiekkel , hogy a fiúk még nem ékeztek vissza , de nemsokára bele feletkeztünk a dologba , mert azzal foglalatoskodtunk , hogy kiválasszuk , és feltegyük twitterre a legjobban sikerült videót , a két meztelen bandatagról. Már nem is tudom miért mentem a vendégszobába , mert a meglepetéstől elfelejtettem. A lépcső előtt álltam és nagyon gondolkoztam valamin , amikor egyszer csak valaki , vagy valakik rám rontottak.
- Grace! - kiáltotta egyszerre a két idegen.
- Áááááá szatírok a lakásban! - sikítottam el magam , amire Zayn ott termett mellettem.
- Jaj Grace! Ez csak Louis és Harry! Pedig már azt hittem bunyó lesz! - mondta a barátom , lekonyult szájjal.
- Az kéne te neked! - vágtam rá , majd a konyha felé vettem az irányt. A fiúk gyorsan felszaladtak , felöltözni  
majd együtt néztük meg a frissen feltett videót.
- Jaj ne már! Azért ezt mi megérdemeltük? - kérdezte Louis , rosszallóan.
Erre a többiek akkorát szakadtak, hogy zengett tőlünk az utca. Nem sokára megérkezett Shara anyukája.
- Gyerekek! Hogy vagytok? - kérdezte. - Képzeljétek nagyon fura dolgot láttam a twitteren. Két srác meztelenül futkározott az utcátokban. Látnotok kellett volna. Akkorát röhögtem rajta mint a ház. - mesélte Carmen , mire a fiúk úgy elpirultak , hogy nem lehetett róluk megállapítani , hogy piros festék van e rajtuk , vagy bepúderezték magukat. Shara anyukája ezután sietősen távozott , mert állítólag találkája volt valakivel. A videó megünneplésére étterembe mentünk. Ehhez kimondottan elegáns ruhát húztunk magunkra.
Debby ruhája:

 Dzsuly ruhája:

Grace ruhája:

Madison ruhája:

Shara ruhája:

Mindenki felöltözött a fiúk is öltönyt vettek. Még gyorsan odaböktem a két levideózott srácnak , hogy így mindjárt jobban néznek ki , mint pucéran. Erre Louis és Harry csak egy gúnyos mosollyal reagáltak. Az étteremben két ötös asztalhoz ültünk amit egymás mellé tolattunk. A kaja finom volt , a hangulat is. Későn takarodtunk haza , ezért fürdés után az ágyba dőltem és már húztam is a lóbőrt.

23. fejezet

Sziasztok! Arra gondoltam ,hogy mivel most minden Lou és Debby körül forgott , ezért most másik párról fogok írni. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást!

Jó kis bébicsőszök

Shara szemszöge:

Amint hazahoztuk Debbyéket , Louis egyből a korházba vitték. Debby egész végig mellette maradt és jobban aggódott érte mint ő saját magáért. Egy hét múlva mind ketten hazajöhettek , és élhettük tovább mindennapi életünket. Február közepe volt , amikor egyik nap anyukám és a kisöcsém állított be hozzánk.:
- Kelj fel hétalvó! - ordítottam bele Liam fülébe reggel.
- Mi van Shara megártott a sok fű? - kérdezte egyszerre mérgesen , poénosan , és kómásan.
- Nagyon vicces! Anya hívását várom! Tök ideges vagyok. A többiek még nem is látták a Benyt. És Beny se látta még a többieket! Mi lesz ha sírni fog és nem tudom leállítani?
- Várj várj! Azt mondtad anyádék ide jönnek? - kérdezte a barátom és látni lehetett rajta , hogy kicsit felszökött a vérnyomása.
- Bocsi , hogy nem szóltam ,de nem akartalak ezzel idegelni!
- Áááá nem semmi gond , végül is egy kis síró 4 hónapos gyerekre kell majd vigyáznunk, aki még nem tud mást csak tejet nyalni , ordítani , meg kakálni!
- Nyugodj le jó! Itt lesznek a többiek is! 10-en csak megoldjuk!
- És mit adunk majd neki ha éhes?
- Anya tett el anyatejet!
- Remek! Akkor végeztünk? - kérdezte Leeyum , majd visszarogyott az ágyra , és a tenyereit az arca elé hajtotta.
- Bocsánat! - mondtam majd leültem mellé az ágyra. Erre csak annyi volt a reakció , hogy odabújt hozzám.
Viszont szegénynek majdnem kettétörtem a nyakát , mivel megcsörrent a telefonom , és én erre ugrottam mint a bakkecske.
- Haló! - szóltam bele a telefonba , mközben idegesen kapkodtam levegő után.
- Szia kicsim egy perc és ott vagyunk. - szólt vissza anyám a telefonból.
Amint letettem csengetett valaki.
- Nyitom már! - kiáltottam , majd a többieket föllökve az bejárathoz rohantam.
Anyám jól nézett ki mint mindig. És Beny egyszerűen tüneményes volt. Születése óta nem is láttam.
- Sziasztok! - üdvözöltem az új jövevényeket , vékonyka , elfojtott hangon.
- Shara! Szia! - köszöntött anyám , majd azt a halom cuccot ami a kezében , volt mind az enyémbe nyomta.
- Szóval itt van Beny! Akkor anyu bemutatnám a többieket! Ő itt Louis , Harry , Niall , és Zayn! A többieket már ismered.
- Nagyon örvendek! - mondta anyám miközben kezet fogott mindenkivel. - Szóval itt van Beny! Nekem egy csomó dolgot el kell intéznem! Itt a teje két - három óránként kell neki adni! A nap nagy részét alvással kell töltenie és a pelenkáját sokszor ellenőrizzétek! - utasított anyukám engem és a többieket , majd a kezembe nyomta az öcsémet , adott két puszit , és elviharzott.
- Na szép szerintem Carmen már nagyon várta ezt a napot! - jelentette ki Grace.
- Jaj de cukika! - újongott Dzsuly , majd megbögyörészte a tesóm arcocskáját.
- Jaj ne már Dzsu! Ez nem igazán tesz jót a gyereknek! - intette le Debby.
- Hé emberek! - ordítottam le a többieket. - Ez egy kihívás! És mi mit csinálunk a kihívásokkal?
- Szétszaggatjuk őket! - kiáltották egyszerre a többiek.
- De Benyt nem szaggathatjuk szét! - mosolygott Debby.
- Akkor! Ha nem kell neki semmi akkor egyszerűen csak letesszük az ágyra és elszórakoztatjuk! Ezt ki vállalja?
- Vállalom én! - jelentkezett Harry.
- Remek akkor ki akarja tisztába tenni?
- Hát gondolom én leszek azz mivel hogy más nem fog hozzá nyúlni! - jelentette ki Debby.
- Jaj köszönöm! Egyébként tudod , hogy kell? - tettem fel az igen ciki kérdést.
- Tudok de letérhetnénk a témáról? - kérdezte idegesen.
- Héé nem is tudtam , hogy ilyen bababarát vagy! - kezdte el cikizni Louis , amire Debby úgy reagált , hogy a konyhába szaladt , felkapta a kloffolót , és úgy földhöz vágta , hogy betörött a csempe. Ezután mintha semmi sem történt volna , visszatette a kloffolót a helyére , majd tiszta happy arcal visszaült Louis ölébe. Erre azért kicsit mindenki megrettent és egy életre megtanulta , hogy Debbyvel nem szabad szórakozni. Szóval mivel Beny semmi érzést nem mutatott ezért Harry és Louis a csapat mókamesterei próbálták nevetésre , vagy legalább is mosolyra bírni a kisöcsémet.
- Ézz ide ki vagyooooook! - kiáltotta Lou , de mivel nem sok sikerrel járt megpróbálkozott valami mással.
Felültette az ölébe és elkezdte előre hátra rángatni. Ez már kicsit jobban tetszett Benynek mert elmosolyodott.
- Kicsit olyan mint Baby Lux! - állapította meg Boo Bear.
- Na jó akkor! - szólaltam meg. - Nézhetnénk mondjuk filmet! Beny úgy se tudja i az ami benne van tehát szerintem nem fogja zavarni! - javasoltam.
Ebbe a többiek is beleegysztek. Beindítottuk a Barárság extrákkal című filmet , majd Benyt az ölembe véve leültünk a moziterembe. Kb a film felénél éreztem , hogy eljött Debby ideje.
- Debby! - szólongattam az önkéntes pelenkázót , eltartva magamtól a babát.
- Megyek! - nyögte oda majd nagy nehezen felállt a székéből , és elvette tőlem az öcsémet.
Természetesen mindenki látni akarta hogyan küzd meg Debora a babakakival. Egész ügyesen ment neki. Mindenkit megdöbbentve ösztönösen oldotta meg az egészet.
- Most mi van? Nem láttatok még senkit pelenkázni? Ti is így néztetek ám ki mikor még kismuksók voltatok. - szólalt meg Debby elpirulva. De mi jártunk rosszul mert miután végzett minket ijesztgetett a kakis pelenkával. Ezen nagyokat szakadtunk és a tesómnak is tetszett a dolog. Végül visszamentünk filmet nézni ami már kevésbé jött be neki.
- Ááááá a gyerekbőgést nem bírom! - ordította Niall miközben körbe körbe futkározott , és a haját tépte.
- Nyugi Niall! - csitította le Mady a barátját.
Fel vittem a szobába , hogy elaltassam , de egyre csak sírt és sírt. Nem tudtam mit tegyek , ezért kinyitottam az ablakot és lekiabáltam a többieknek. Erre Debby felfutott a lépcsőn és kitépte a kezemből a gyereket.
- Nem tudod te , hogy kell ezt. Megmutatom! - mondta majd szép lassan el kezdett dúdolgatni. Finom mozdulatokkal lassan álomba ringatta a kistestvérem.
- Álmod szépekt! Álmodj nagyokat! Álomdj olyant amit elképzeltél mgadnak! - dúdolgatta halkan. A dal végén peidg egy könnycseppet véltem felfedezni az arcán. Mikor beletett Benyt a kiságyba ,  a fürdőbe rohant.
- Nyugodj le Debby! Te nem vagy ilyen érzelgős , nyafka kislány! - suttogta , a mosdókagylóra támaszkodva.
- Mi a baj Debby? - kérdeztem miközben nekidőltem az ajtófélfának.
- Semmi semmi! Hát.....! Tudod , 10 évvel ezelőtt nekem is volt egy kistestvérem. Ciara volt a neve. Először nem szerettem de aztán egy nap nekem kellett vigyáznom rá és valahogy ! Olyan aranyos volt , és tele volt jókeddvel. Mindenen mosolygott amit mondtam neki pedig semmit sem értett meg belőle. Azóta nagyon jó volt vele a kapcsolatom. 3 éves korában rákot diagnosztizáltak nála. Meg sem műtötték mert ilyen fiatalon lehetősége sem volt kigyógyulni a betegségből. A kezemet fogta amikor meghalt. Az utolsó amit mondott az volt hogy:" Deddy majd játsunk még ha vissajöttem" - mondta Debby majd elsírta magát.
Megkért rá , hogy erről ne beszéljek a többieknek én pedig szavamat adtam , hogy hallgatok a dologról.
Debby kicsit összeszedte magát , majd lementünk a többiekhez.

Harry szemszöge:

Debby és Shara eltűntek egy kis időre. Ez alatt mi azzal szórakoztunk , hogy megpróbáltuk kitalálni mit csinálnak.
- Szerintem Beny megtanítja őket beszélni! - jelentette ki Zayn , két jóízű nevetés között.
- Szerintem meg csinálhatna nekünk szendvicset! - javasolta Niall.
- Szerintem meg kifestik és divatbemutatót fognak vele játszani!
- Jaj akadjatok már le szegényekről! Alig segítettetek valamit! - hurrogott le minket , Dzsuly.
- Fogadjunk , hogy Louist le fogja pisilni! - mondtam Lou felé mutatva.
- Én arra fogadok , hogy téged fog! - vágott vissza , az előbb említett barátom.
Kezetráztunk és eldöntöttük , hogy amint a gyerek felkel , felváltva fogunk vele lenni. Csak akkor itathatjuk ha mi vigyázunk rá, és aki veszít , az pucéran fut mégig az utcán.
- Pucéran? -kapták fel a fejüket a lányok.
- Mért ez tök korrekt! - mondta Lou.
- Debby nem nagyon lesz oda az ötletért. - szólt Grace , vészjósló hangon.
Amikor a két lány is leért végig néztük a filmet. Louissal alig bírtuk kivárni , hogy Beny felkeljen. Ez az idő is elkövetkzett. A kisgyereken nem lehetett pelenka , hogy ránk vizeljen ha kell neki. Először Louis volt a soron amit kő , papír , ollóval döntöttünk el. Lou az első kört megúszta , ezért nagyon izzgultam.
- Szóval szia Beny! Légyszíves nem lepisilni mert Dzsulyin kívül nem szeretném ha mások meztelenül látnának. Tudod te egész aranyos kisfiú vagy , és nem szeretnék veled haragban lenni. Szóval szorítsd össze a hólyagodat amennyire csak tudod , és akkor engedd ki amikor Louis van a soron. - suttogtam a kissrác fülébe , csak , hogy mivel a többiek is hallották ezért kicsit kiröhögtek. Én is túléltem az első körömet , és bizakodva vártam , hogy kit fog összevizezni Shara kisöccse.

Ez volt a 23. fejezet. Bocs ha túl rövid lett , és remélem kiíváncsian várjátok ki fogja megnyerni a fogadást.

22. fejezet

Sziasztok! Nem tudtam kivárni a holnapot tehát ma kirakok még egy részt. Dream girl vagy is Bogi köszi a komidat! És igen rájöttem ki vagy! Egyébként olvastam az új blogodat és szerintem nagyon jó lett! Csak így tovább!  Itt a kövi rész! Jó olvasást mindenkinek!

Túléltük

Debby szemszöge:

 - Örökké szeretni foglak Lou akármi is történik! Te voltál a legjobb dolog az életemben! - ordítottam mielőtt a gépünk a földbe csapódott. Ekkor elsötétült minden. A földön fekve tértem magamhoz.
- Kisasszony! Kisasszony jól van? - szólongatott egy ismeretlen férfi , miközben pofozgatott.
- Meghaltam? - kérdeztem , miközben felültem.
- Szerencsére nem! De a barátját nem találjuk! - jenelentette ki a fickó.
- Neeeeeee! Louis! Ugye nem! - sikítottam és nem hittem a fülemnek. Fel akartam kelni és megkeresni Lout , de a férfi visszafogott.
- Nem lehet kisasszony nem állhat fel! Előbb felmérjük az állapotát!
- Szarok az állapotomra! Meg kell keresnem Louist! Ha nem akarja rosszabb állapotban látni magát mint amilyen most , akkor álljon félre és hagyjon engem békén! - harsogtam bele a hapek szemébe , majd félrelöktem és elindultam megkeresni a barátomat.
- Louis! Louis! Adj valami életjelet légyszi! - kiáltottam bele a semmibe , de kétségbeesésem ellenére sem jött válasz. Ekkor lerogytam a földre , és csak zokogtam.
- Mért? Mért pont velünk történik ez meg?
Azon gondolkoztam , hogy ezek után már semminek se lesz értelme. Csak halkan zokogtam amikor a hátam mögött hallottam valamit.
- De e ........bby!
- Louis? - kaptam fel a fejem. - Louis hol vagy?
- Itt!
Megfordultam és előbbre léptem párat. A nagy porfelhőtől nem láttam semmit , így csak hang alapján tályékozódtam. Végül aztán kitisztult a látóköröm és megláttam Lout két roncs közé szorulva.
- Istenem Louis! - kiáltottam fel , majd odarohantm a barátomhoz.
- Debby! Menj innen! Nehogy rádburuljon a roncs! - utasított Lou de nem hagytam magam.
- Semmi gond itt vagyok! Kiszabadítalak!
Ezek után megfogtam a felső roncsot , és minden erőmet összeszedve megpróbáltam leemelni Boo Bearról a törmeléket.
- Nyáááá! - nyögtemfel miután lelöktem a hatalmas fémet. Ezek után felsegítettem Louist a földről , és hosszan megöleltem. Sírtam mert boldog voltam. Mind a ketten megmenekültünk. Ezt az esetet fel lehet fogni úgy is , hogy többet nem szállok repülőgépre , de úgy is ,hogy ettől az esettől még szorosabb lett a kapcsolatunk. Vajon tudnak erről valamit a többiek odahaza?

Dzsuly szemszöge:

Reggel arra ébredtem fel , hogy egy tányér összetörött odalenn. Harry a fürdőben mosakodott amikor ez történt , ezért tök egyszerre rohantunk le a lépcsőn anélkül , hogy ránéztünk volna egymásra. A többiek is egyszerre leviharzottak a nappaliba , ahol Leeyum sápadt arcával , és egy kis moslékkal a földön találtuk szembe magunkat.
 - Mi történt szivem? - kérdezte Shara , amir Liam csak a Tv fel mutatott.
- Te jó isten! - kiáltottam fel , amikor megláttam a Tv képernyőt. Borzalmas látvány volt ezért Harry vállára hajtottam a fejem.
- Louis! -kiáltott fel Hazza , majd közelebb lépett a készülékhez.
Egy légi felvételt mutattak egy bizonyos repülőgép balesetről. A Gép éppen Hawaiiról tartott Londonba. Tudtam , hogy ezzel a géppel jöttek , mert Debby sms-ezett még tegnap. Csak reménykedni tudtam benne, hogy még életben vannak. Nagy kő esett le a szívemről , amikor megláttam Debbyt és Louis ölekezni már egy közelebbi felvételen. A balesetet egy terhes nőn , és egy idős férfin kívül minden utas túlélte a katasztrófát , beleértve a kapitányt is. Cselekednünk kellett. Nem hagyhattuk a barátainkat a semmi közepén. Tárcsáztuk a segélyhívót és megérdeklődtük , hogyan lehetne segíteni a bajbajutott embereken.
- Itt a nemzetközi segélyhívó szolgálat! Miben segíthetek? - kérdezte egy kellemse női hang , pár kicsengés után.
- Haló! Szeretném megkérdezni , hogy tudnak - e a légikatasztrófáról ami a Hawaii és London közötti járaton történt?
- Igen!
- Rendben! Tudja ott ragadt két barátunk és egy halom ember! Azt szeretnénk megtudni , hogy mikor indultak a segítségükre.
- Még senkit sem küldtünk ki mert az összes emberünk máshol ment! Pár napon belül megkezdjük a mentést. - válaszolt a nő egészen nyugodt hangon.
- Hogy micsoda? Addig azok a szerencsétlenek éhen pusztulnak! - förmedtem rá a nőre , aki még mindíg nyugodt hangon válaszolt.
- Kisasszonyaz ember egy hétig is kibírja élelem nélkül. Vízkészletet fenntartottak a gépen , szomjazni nem fognak.
- Maga hülye ****! Nem tudja felfogni , hogy a gépből semmi sem maradt? ****** nincs se vízük se más dolguk ami életben tartaná őket! Azt nem tudom felfogni , hogy ha a sajtó elért a helyszínre akkor a mentők mért nem tudnak? - fakadtam ki majd lecsaptam a kagylót. - Nekünk kell utánuk mennünk! - jelentettem ki határozottan, amitől egészen bátornak éreztem magam. A többiek is rábólintottak , majd betárcsáztam egy számot.
- Haló! Itt Grag beszél!
- Szia Grag Dzsuly vagyok!
- Áh Dzsuly mesélj mi újság arra felé?
- Figyelj! Lenne egy nagyon nagy kérésem! Most kiengesztelhetsz amiért megmentettem az anyádat!
- Mondjad mi a problémo?
- A Barátaink repülőgép balesetet szenvedtek valahol Hawaii és London között. A mentősök csak pár nap múlva érnek oda mert máshol van dolguk. Ha viszont várunk , akkor mindenki meghalhat! Arra gondoltam esetleg elvinnél minket a helikoptereddel ha szépen megkérlek?
- Nem problemo tündérem! Gragorio már is ott terem!
- Lekötelezel Grag! Akkor itt várlak!

- Ez meg még is mi volt? - kérdezte Hazza WTF arcot vágva.
- Grag, a volt barátom egyik haverja. Miután szakítottunk a sráccal még tartottam vele a kapcsolaoto és egyszer ellátogattam hozzájuk a farmra.Az anyukájának a torkán akadt egy falat disznó , és én nyomtam ki belőle. - magyaráztam.
- Wow ! - mondták egyszerre a többiek mivel mind ezt egy levegővel sikerült elmondanom.
Grag fél óra múlva már itt is volt értünk. A többiek először ültek helikopteren , így nagy élmény volt számukra ez az egész. Nekem viszont Gragorio meglepetése tetszett a legjobban.
- Hé kisanyám! - szólított meg. - Gondoltam ha már ló legyen 8 lába. Ezért hívtam el még pár haveromat , hogy mindenkit kihozhassunk onnan! - mondta egy kis nevetés leretében.
- Jaj köszi haver! - kiáltottam fel majd megveregettem a vállát.
1 óra elég kényelmetlen volt a helikopterben de kibírtuk. Mikor a gép leszállt mindenki hatalmas lelkesedéssel fogadott minket. A tömegből próbáltam kiszűrni Debbyt és Louist ami kis idő múlva sikerült is.

Louis szemszöge:

Debbyvel összebújva ültünk egy fa tövében , amikor egy helikopter hangjára lettem figyelmes. Felnéztem és megláttam Harryt , Dzsulyt és a többieket. Mielőtt bármit szólni tudtam volna , Debby felpattant mellőlem , és mintha tudna teleportálni máris a helikopter mellett termett.
- Dzsulyyyyyyyyyyyyyyy! - kiáltott fel majd a barátnője nyakába borult.
- Lassan én is odavánszorogtam. ( mivel hogy megsérült alábam)
- Harry , Zayn , Niall , Liam! Fiúk! Hát ti , hogy kerültök ide?
- Mi történt veled drágám? Már az összes körmömet lerágtam annyira izgultam érted teee! - mondta Hazza ,  majd kifeszített kezét felém mutatta.
Ezen jót röhögtem , majd csoportos ölelés következett. A nagy kaland után több helikopter is érkezett , amire a többi utas is felszállhatott. Mi is beszálltunk egy bizonyos Grag által fenntartott járműbe és hazamentünk. Végül még is csak egyben hazaértünk.

Húú hát ez a rész is megvan! Remélem tetszett és Bogi köszi mégegyszer! Bocsánat , hogy az előző rész rövid lett , de ha hosszabb lett volna , akkor lelövöm az egészet. Jó éjszakát mindenkinek holnap jön a kövi!
 

21. fejezet

Pánik a repülőn

Liam szemszöge:

Reggel én voltam az első aki felkelt. Adtam egy puszit a még alvó barátnőmnek majd lementem a konyhába , és valami harapnivaló után néztem. Tv nélkül azonban nincs kaja tehát bekapcsoltam mielőtt benéztem a hűtőbe. Hagytam azon az adó amelyiket éppen kihozta. Rossz , vagy jó ötlet volt azt nem tudom. Minden esetre a hírek mentek az adott csatornán. Elindultam a hűtőtől a kanapé felé egy nagy tál kajával , de félúton kiejtettem a kezemből. Nem hittem el amit láttam. A tányér hangjára leszaladtak a többiek , akik szintén nem örültek annak amit láttak.

Louis szemszöge:

Hawaiin töltött utolsó napunkon fájó fejjel ébredtem. Rossz előérzetem volt , de nem firtattam. Az elmúlt hét eseményeire gondoltam. Voltunk búvárkodni , szörfözni , vulkánt mászni , és még sorolhatnám. Gondolataimat a barátnőm kómás hangja szakította félbe:
- Remek már fent vagy? Pakolnunk kéne! - mondta majd visszadőlt a párnára.
- Nem nagyon lelkesedsz!
- Mert hulla fáradt vagyok! - förmedt rám de végül rábírtam , hogy tényleg kezdjünk el összecsomagolni.
Fájó szívvel hagytuk el a hotel szobát , és indultunk a reptérre. Leültünk a nekünk fenntartott helyre , majd egymás felé fordultunk. Jó volt ez az egy hét , de már hiányoztak a többiek és kicsit homvágyunk is volt. Mindenkinek vettünk egy egy fűszoknyás , vagy virág mintás gatyával ellátott , kis bólogatófejű babát. Fél úton járhattunk amikor a gép hirtelen a bal szárnya felé kezdett lejteni.
- Louis ez jó vagy rossz? - kérdezte Debby a félelemtől reszketve. Nem tudtam válaszolni mert megdöbbentő hír érkezett a benomdóból.
- Itt a kapitány beszél! Megkérjük utasainka , hogy nem essenek pánikba , de a gép elveszette az egyyik propellerét , így nem tudom a levegőben tartani.  Csak 2000 m magasan vagyunk tehát nem lehet megmondani , hogy a baleset halálos kinenetelű lesz e. Őrizzék meg a nyugalmukat megpróbálok úgy leszállni , hogy esnkinek se essen bántódása.
- Jézus Jézus Jézsu! Most mit csinálunk? Meg fogunk halin! - sikította Debby kétségbeesett hangon.
- Ne aggódj! próbáltam lenyugtatni , de közben az én szívem is reszketett a félelemtől. Ezért volt olyan rossz előérzetem! Ha most egyel későbbi gépre szállunk akkor ez nem történik meg! És most elmegyünk Debbyvel! De legalább együtt megyünk el!
- Louis én nagyon félek! - mondta a barátnőm , miközben olyan szorosan öleltem magamhoz ahogy csak tudtam.
- Tudom! De ha meghalunk ez lesz a legszebb halál! - vígsztaltam Debbyt majd egy könny csepp gördült ki a szememből.
- Örökké szeretni foglak Lou akármi is történik! Te voltál a legjobb dolog az életemben! - mondta Debby síró hangon de többet nem szólhatott mert a száraz földbe csapódtunk.

Ez volt a 21. fejezet! Ne aggódjatok amiatt , hogy msotanában a blog tele van Louisszos meg Debbys szemszögekkel mert hamarosan a többiekét is többet fogjátok látni.