Az anyuka és a postás
Niall szemszöge:
Reggel a világ legszebb hangjára ébredtem.- Jó reggelet manó! - köszöntött a barátnőm Mady.
- Szia neked is! - mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Éhes vagyok! Húzzunk enni! - mondta.
- Hogy, hogy én nem vagyok éhes?
- Micsoda? Te beteg vagy?
- Nem csak álmos! - jelentettem ki majd a fejemre húztam a takarót.
- Niall menjünk eniiiii! - kiáltotta majd szabájosan kilökött az ágyból. Fel sem tudtam kelni mert vonszolni kezdett a földön.( A kutya nem gondolta , hogy ilyen erős)
- Álj le megyek már csak engedj el! - ordítottam.
- Erre mindenki kifutott a folyosóra , hogy megnézze mi történik.
- Mit csináltok? - kérdezte érdeklődve Debby.
- Áh semmi csak Mady éhes és nem akartam menni és kivonszolt az ágyból és és és........ - mondtam sírós gyerekes hangon.
- Ne mondd tovább! Velem ezt majdnem minden reggel megcsinálta! - mondta Shara aki mellesleg nem volt valami jó színben.
- Na mindegy menjünk kajálni!!!! - utasított mindenkit az éhes barátnőm.
Mindenki egyszerre kivonult a szobájából és Hazza nekilátott a reggelinek. Eközben mi azon tanakodtunk , hogy mit kéne ma csinálni. A lányok úgy határoztak , hogy a párjukkal akarják tölteni a napot. Mi Madisonnal termálba mentünk, Dzsuly és Harry vásárolgatni, Debby és Louis itthon akartak maradni, Liamék pedig Bostonba mentek ,hogy meglepjék Shara anyukáját.
Liam szemszöge:
Shara és én úgy döntöttünk,Bostonban töltjük a napot az anyukájánál.Kicsit izgultam mert nem tudom milyen benyomást fogok kelteni. Lehet , hogy majd teljesen kikészül amiért a lányának ilyen barátja van , amit nagyon nem szeretnék mert terhes.Folyamatosan ezen járt az agyam. Hogy lehet , hogy nem tudja ki az apa.Szerintem Shara nem az anyjára ütött.Na mindegy mi jogom van nekem hozzá , hogy ítélkezzem felette. Lehet , hogy egyébként tök rendes. Ha a barátnőm ilyen lett akkor csak nem lehet olyan rossz.Szóval ezen gondolkoztam amikor megláttam , Sharat. Egész jó ruhája volt, nem mintha máskor nem lenne az de most valahogy olyan nőiesebb volt.Ez volt az a ruha:
Kicsit meglepődtem és ezt hangoztattam is.
- Ej ha hova készülsz osztálytalálkozóra?
- Ne hülyéskedj! Anyám nem szereti a tornacipős ,rövidgatyás ,pulcsis ruhadarabjaimat.Ez egyébként nem zavart volna ,csak most nem akarom , hogy bármi a terhére legyen. - mondta majd kiviharzott az utcára és megpróbált taxit fogni.
- Mi a baj szívem? - kérdeztem , miközben hátulról átöleltem ,és egy puszit nyomtam a tarkójára.
- Félek , az anyámmal való találkozástól! De mindegy nem számít! Csak tudod egész életében olyan tipikus amerikai nő volt de ez még nem lenne baj csak , hogy Bostonban lakik.
- Nyugodj meg én is izgulok mert félek , hogy nem fogok tetszeni neki.
- Ó amiatt te ne aggódj ! A korábbi barátaimhoz képest egész normális vagy!
- Köszönöm! - mondtam majd fogtam egy taxit.
Mikor beléptünk Shara anyukájának Bostoni lakásába, furcsa hangokat hallottunk a wc felől.
- Jah persze! Délelőtt van! - mondta de még ekkor sem értettem az egészet. - Anya! Én vagyok az Shara!
Erre a mondtara egy terhes nő lépett ki a fürdőből.Ő volt Shara anyukája:
(Persze, mikor még nem terhes)
Meglepődtem mert nem is látszott 40 fölöttinek. Már értettem honnan örökölte Shara a szépségét. De az is furcsa volt , hogy nagyon különböztek. Sharanak barna a haja, és a ,szemei meg a szája, sőt az egész arcszerkezete nem hasonlított az anyukájáéra.De nem firtattam. Gondolatmenetemet , a barátnőm anyukájának kellemes hangja zavarta meg.
- Jaj szívecském gyere ölelj meg! Hát nem azt mondtad , hogy a jövő hónapban jösz? És ki ez a fiatal ember itt?
- Nagyon örvendek, Liam Payne vagyok a lánya barátja.
- Szervusz kedvesem! Én is örülök! Ha bár jobb lett volna ha nem ilyen körülmények között találkozunk de hát így is jó. - köszöntünk egymásnak majd megölelt.- Gyertek csak beljebb! Üljetek le! Kértek valamit?
- Anya nyugodj le szerintem ki tudjuk szolgálni magunkat.
-Rendben drágám! És Meséljetek! Mikor jöttetek össze? Amúgy szerényen megjegyezném , hogy a lányom többi barátjához képest nagyon aranyosnak és színpatikusnak tűnsz!
- Ó köszönöm! Egyébként már majdnem 2 hónapja!
- Az jó és ugye még nem annyira komoly , mert nem szeretném ha a lányom ugyan abba a hibába esne mint én!?
- Nem nem asszonyom!
- Szólíts csak nyugodtan Carmennek.
- Rendben Carmen. Szóval még egyáltalán nem komoly de bizakodó vagyok.
- Ó hát ez remek!
Carmen nagyon rendes volt velem és az egész napot " négyesben" töltöttük. Még ultra hangra is elkísértük hol mi is megtudtuk , hogy a baba kisfiú lesz. óval úgy mindent összevetve nagyon jól sikerült z a nap.
Debby szemszöge
Miután mindenki elment valahová csak ketten maradtunk Louval az egész házban. Remek volt mert sokat lehet vele hülyülni ,és persze ő a legcukibb fiú az egész világon ,de éreztem, hogy ma valami nem lesz rendben. Éppen egy filmet néztünk (mondjuk nem sokat láttunk belőle mert végig dumáltuk ) amikor megcsörrent a telefonom.- Haló!
- Szia szivi!! - köszöntött egy otromba ,ismeretlen férfi hang ,a vonal másik végén.
- Ki beszél? - kérdeztem rémülten.
- Az akivel a közeljövőben összekötöd majd az életed!
- Mondd meg , hogy ki vagy! - parancsoltam rá az illetőre!
- Ki az Debby? - kérdezte Lou aggódva?
- Nem tudom! - válaszoltam kétségbeesett hangon.
- Hangosítsd ki!
- Na szóval ki maga? - vontam kérdőre a pasast , miután kihangosítottam a készüléket.
- Meglátod ha eljössz holnap a Big Ben elé.
- Idefigyeljen! Ha szórakozni akar a barátnőmmel , akkor rossz emberrel van dolga! Hagyja békén Debbyt! - ordított bele Lou a telefonba.
- Sajnálom de nem lehet. Ha nem jön el holnap, én megyek el érte. - adott ultimátumot a fura hang, majd letette.
- Ne félj Debby nem hagyom , hogy elvigyen! - mondta Boo Bear miközben magához ölelt.
- De félek! Mi van ha te nem vagy itthon és akkor jön? És mi van ha....? Várjunk csak? Honnan tudta egyáltalán ez az elmebeteg a számomat?
- Nem tudom kicsim , de ha elkapom a fickót ,elrendezem az fix.
Még mindig nem nyugodtam le ezért Louis felinvitált a zeneszobába. Nem tudtam mire készül , de meglepetésemre a kedvenc számomat a Look after you-t énekelte el nekem. Nagyon örültem és a szám végére , előjöttek az örömkönnyeim. Az örömé és a félelemé. Féltem , hogy elveszítem és akkor nem fog rám vigyázni többé. Miután elénekelte valaki csöngetett. A rémülettől remegtek a lábaim. Ez komolyan eljött értem? Louis ment ajtót nyitni. Én is lementem utána , hogy megnézzem ki az. Csak a postás volt az Alberto. Amikor azonban Lou megkérdezte , hogy kinek jött levele, elakadt a lélegzetem. Abertonak ugyanis totál ugyan olyan hangja volt mint a telefonos pasasnak.
- Louis ő az! - kiáltottam.
Erre a postás , ledobta a táskáját és be akart húzni egyet Louisnak ,aki hál istennek sikeresen hárította az ütést. Ez után Lou visszavágott és akkora maflást adott a postásnak , hogy megkondult a feje is. Alberto fejvesztve menekült a.
- Ez se tolja ide többet a képét! - állapította meg Boo Bear , diadalittasan.
- Te vagy a hősöm! - mondtam majd a nyakába ugrottam.
- Kicsim de hisz te remegsz!
- Persze mert megijedtem!
- Ne félj nincs semmi baj! - mondta majd megcsókolt.
Lassan a többiek is hazaértek és Lou mindenkinek elmesélte az egész sztorit. Erre ők csak annyit mondtak , hogy még jó , hogy pont mi voltunk itthon!
Ez volt a 13. fejezet! Remélem nem bánjátok , hogy ezt a variációt írtam le de higgyétek el az előzőn nem sok olvasnivaló lett volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése