22. fejezet

Sziasztok! Nem tudtam kivárni a holnapot tehát ma kirakok még egy részt. Dream girl vagy is Bogi köszi a komidat! És igen rájöttem ki vagy! Egyébként olvastam az új blogodat és szerintem nagyon jó lett! Csak így tovább!  Itt a kövi rész! Jó olvasást mindenkinek!

Túléltük

Debby szemszöge:

 - Örökké szeretni foglak Lou akármi is történik! Te voltál a legjobb dolog az életemben! - ordítottam mielőtt a gépünk a földbe csapódott. Ekkor elsötétült minden. A földön fekve tértem magamhoz.
- Kisasszony! Kisasszony jól van? - szólongatott egy ismeretlen férfi , miközben pofozgatott.
- Meghaltam? - kérdeztem , miközben felültem.
- Szerencsére nem! De a barátját nem találjuk! - jenelentette ki a fickó.
- Neeeeeee! Louis! Ugye nem! - sikítottam és nem hittem a fülemnek. Fel akartam kelni és megkeresni Lout , de a férfi visszafogott.
- Nem lehet kisasszony nem állhat fel! Előbb felmérjük az állapotát!
- Szarok az állapotomra! Meg kell keresnem Louist! Ha nem akarja rosszabb állapotban látni magát mint amilyen most , akkor álljon félre és hagyjon engem békén! - harsogtam bele a hapek szemébe , majd félrelöktem és elindultam megkeresni a barátomat.
- Louis! Louis! Adj valami életjelet légyszi! - kiáltottam bele a semmibe , de kétségbeesésem ellenére sem jött válasz. Ekkor lerogytam a földre , és csak zokogtam.
- Mért? Mért pont velünk történik ez meg?
Azon gondolkoztam , hogy ezek után már semminek se lesz értelme. Csak halkan zokogtam amikor a hátam mögött hallottam valamit.
- De e ........bby!
- Louis? - kaptam fel a fejem. - Louis hol vagy?
- Itt!
Megfordultam és előbbre léptem párat. A nagy porfelhőtől nem láttam semmit , így csak hang alapján tályékozódtam. Végül aztán kitisztult a látóköröm és megláttam Lout két roncs közé szorulva.
- Istenem Louis! - kiáltottam fel , majd odarohantm a barátomhoz.
- Debby! Menj innen! Nehogy rádburuljon a roncs! - utasított Lou de nem hagytam magam.
- Semmi gond itt vagyok! Kiszabadítalak!
Ezek után megfogtam a felső roncsot , és minden erőmet összeszedve megpróbáltam leemelni Boo Bearról a törmeléket.
- Nyáááá! - nyögtemfel miután lelöktem a hatalmas fémet. Ezek után felsegítettem Louist a földről , és hosszan megöleltem. Sírtam mert boldog voltam. Mind a ketten megmenekültünk. Ezt az esetet fel lehet fogni úgy is , hogy többet nem szállok repülőgépre , de úgy is ,hogy ettől az esettől még szorosabb lett a kapcsolatunk. Vajon tudnak erről valamit a többiek odahaza?

Dzsuly szemszöge:

Reggel arra ébredtem fel , hogy egy tányér összetörött odalenn. Harry a fürdőben mosakodott amikor ez történt , ezért tök egyszerre rohantunk le a lépcsőn anélkül , hogy ránéztünk volna egymásra. A többiek is egyszerre leviharzottak a nappaliba , ahol Leeyum sápadt arcával , és egy kis moslékkal a földön találtuk szembe magunkat.
 - Mi történt szivem? - kérdezte Shara , amir Liam csak a Tv fel mutatott.
- Te jó isten! - kiáltottam fel , amikor megláttam a Tv képernyőt. Borzalmas látvány volt ezért Harry vállára hajtottam a fejem.
- Louis! -kiáltott fel Hazza , majd közelebb lépett a készülékhez.
Egy légi felvételt mutattak egy bizonyos repülőgép balesetről. A Gép éppen Hawaiiról tartott Londonba. Tudtam , hogy ezzel a géppel jöttek , mert Debby sms-ezett még tegnap. Csak reménykedni tudtam benne, hogy még életben vannak. Nagy kő esett le a szívemről , amikor megláttam Debbyt és Louis ölekezni már egy közelebbi felvételen. A balesetet egy terhes nőn , és egy idős férfin kívül minden utas túlélte a katasztrófát , beleértve a kapitányt is. Cselekednünk kellett. Nem hagyhattuk a barátainkat a semmi közepén. Tárcsáztuk a segélyhívót és megérdeklődtük , hogyan lehetne segíteni a bajbajutott embereken.
- Itt a nemzetközi segélyhívó szolgálat! Miben segíthetek? - kérdezte egy kellemse női hang , pár kicsengés után.
- Haló! Szeretném megkérdezni , hogy tudnak - e a légikatasztrófáról ami a Hawaii és London közötti járaton történt?
- Igen!
- Rendben! Tudja ott ragadt két barátunk és egy halom ember! Azt szeretnénk megtudni , hogy mikor indultak a segítségükre.
- Még senkit sem küldtünk ki mert az összes emberünk máshol ment! Pár napon belül megkezdjük a mentést. - válaszolt a nő egészen nyugodt hangon.
- Hogy micsoda? Addig azok a szerencsétlenek éhen pusztulnak! - förmedtem rá a nőre , aki még mindíg nyugodt hangon válaszolt.
- Kisasszonyaz ember egy hétig is kibírja élelem nélkül. Vízkészletet fenntartottak a gépen , szomjazni nem fognak.
- Maga hülye ****! Nem tudja felfogni , hogy a gépből semmi sem maradt? ****** nincs se vízük se más dolguk ami életben tartaná őket! Azt nem tudom felfogni , hogy ha a sajtó elért a helyszínre akkor a mentők mért nem tudnak? - fakadtam ki majd lecsaptam a kagylót. - Nekünk kell utánuk mennünk! - jelentettem ki határozottan, amitől egészen bátornak éreztem magam. A többiek is rábólintottak , majd betárcsáztam egy számot.
- Haló! Itt Grag beszél!
- Szia Grag Dzsuly vagyok!
- Áh Dzsuly mesélj mi újság arra felé?
- Figyelj! Lenne egy nagyon nagy kérésem! Most kiengesztelhetsz amiért megmentettem az anyádat!
- Mondjad mi a problémo?
- A Barátaink repülőgép balesetet szenvedtek valahol Hawaii és London között. A mentősök csak pár nap múlva érnek oda mert máshol van dolguk. Ha viszont várunk , akkor mindenki meghalhat! Arra gondoltam esetleg elvinnél minket a helikoptereddel ha szépen megkérlek?
- Nem problemo tündérem! Gragorio már is ott terem!
- Lekötelezel Grag! Akkor itt várlak!

- Ez meg még is mi volt? - kérdezte Hazza WTF arcot vágva.
- Grag, a volt barátom egyik haverja. Miután szakítottunk a sráccal még tartottam vele a kapcsolaoto és egyszer ellátogattam hozzájuk a farmra.Az anyukájának a torkán akadt egy falat disznó , és én nyomtam ki belőle. - magyaráztam.
- Wow ! - mondták egyszerre a többiek mivel mind ezt egy levegővel sikerült elmondanom.
Grag fél óra múlva már itt is volt értünk. A többiek először ültek helikopteren , így nagy élmény volt számukra ez az egész. Nekem viszont Gragorio meglepetése tetszett a legjobban.
- Hé kisanyám! - szólított meg. - Gondoltam ha már ló legyen 8 lába. Ezért hívtam el még pár haveromat , hogy mindenkit kihozhassunk onnan! - mondta egy kis nevetés leretében.
- Jaj köszi haver! - kiáltottam fel majd megveregettem a vállát.
1 óra elég kényelmetlen volt a helikopterben de kibírtuk. Mikor a gép leszállt mindenki hatalmas lelkesedéssel fogadott minket. A tömegből próbáltam kiszűrni Debbyt és Louist ami kis idő múlva sikerült is.

Louis szemszöge:

Debbyvel összebújva ültünk egy fa tövében , amikor egy helikopter hangjára lettem figyelmes. Felnéztem és megláttam Harryt , Dzsulyt és a többieket. Mielőtt bármit szólni tudtam volna , Debby felpattant mellőlem , és mintha tudna teleportálni máris a helikopter mellett termett.
- Dzsulyyyyyyyyyyyyyyy! - kiáltott fel majd a barátnője nyakába borult.
- Lassan én is odavánszorogtam. ( mivel hogy megsérült alábam)
- Harry , Zayn , Niall , Liam! Fiúk! Hát ti , hogy kerültök ide?
- Mi történt veled drágám? Már az összes körmömet lerágtam annyira izgultam érted teee! - mondta Hazza ,  majd kifeszített kezét felém mutatta.
Ezen jót röhögtem , majd csoportos ölelés következett. A nagy kaland után több helikopter is érkezett , amire a többi utas is felszállhatott. Mi is beszálltunk egy bizonyos Grag által fenntartott járműbe és hazamentünk. Végül még is csak egyben hazaértünk.

Húú hát ez a rész is megvan! Remélem tetszett és Bogi köszi mégegyszer! Bocsánat , hogy az előző rész rövid lett , de ha hosszabb lett volna , akkor lelövöm az egészet. Jó éjszakát mindenkinek holnap jön a kövi!