11.fejezet

  Az óvadék

Niall szemszöge:

Mikor reggel felkeltem arra gondoltam biztos még senki sincs ébren. Tegnap nagyon megsajnáltam Dzsulyt, és a történtek után én sem voltam túlzottan boldog. Csak ültem az ágyamban és gondolkoztam. Ha Mady is így járt volna ,szerintem ő már nem lenne életben ,mert neki nem lett volna aki ténylegesen támogassa. De most viszont itt vagyok neki én. Nem bánthatja senki mert azt megölöm. Ezen töprengtem ,amikor megkordult a gyomrom. 
-      Hé pocim! – mondtam halkan. – Madyt fel ne ébreszd! Olyan aranyosan alszik. Na megyek adok neked valami reggelit.
Lementem a konyhába és ahogy gondoltam még senki sem tartózkodott odalent. Csináltam magamnak pár szendvicset, (pontosan 5-öt ) és leültem a Tv elé. A Hír tv-re kapcsoltam, ahol minket mutattak. Nagyon meglepődtem mert a bandát általában nem a Tv-ben ,hanem a címlapokon lehet látni. De ott is főleg Harry szerelmi életéről folyik a szó. A nő azt tudósította ,hogy a One Direction titkol valamit. Tegnap egy öreg házaspár viharzott ki az 1D házból teljesen feldúltan, és még az utcában elütöttek egy járókelőt. Az autó ezután egyszerűen továbbhajtott. Vajon a fiúk húzták fel ennyire az öregeket? Mindenesetre a Bostoni idős párt , a Londoni rendőrségen tartják fogva. Ekkor lekapcsoltam a Tv-t. Nem hittem a szememnek. Már a maradék 3 szendvicset sem volt kedvem megenni. Letettem a szendós tálat és rohantam fel az emeletre Harryékhez. 
-      Harry , Dzsu keljetek fel nem fogjátok elhinni mitörtént!
-      Mivan Niall szellemet láttál? – kapta fel a fejét Hazza, mert pont akkor rontottam be hozzájuk amikor smároltak.
-      Nem nem csak hát láttam Dzsuly szüleit a hírekben. Miután kirohantak a házunkból és beszálltak a kocsiba ,még az utcában elgázoltak egy gyalogost . Ezt követően továbbhajtottak. Most a Londoni rendőrségen tartják fogva őket és a sajtó minket akar besározni, mert szerintük mi akasztottuk ki őket. 
-      Ez rettenetes! – kapott a fejéhez Dzsu , akit az ájulás kerülgetett. – A szüleim felelőtlensége miatt most ti fogtok szívni! Be kell mennünk a rendőrségre és tisztázni ezt az egészet.
Felkeltettük a többieket is S.O.S – ben megkajáltunk és csak úgy száguldottunk a rendőrségre.

Dzsuly szemszöge:

Mikor odaértünk , a portán a nő azt mondta ,hogy óvadék ellenében a szüleimnek 5 évet kell leülniük. Ha viszont ki akarjuk szabadítani őket akkor fél millió fontot kell letennünk értük. Ezek után megkértem a  hölgyet , hogy had beszélhessek a szüleimmel.
-      Ó kislányom nem hittük volna ,hogy még itt is leszünk egyszer! Olyan jó , hogy itt vagy! – köszöntött engem anyukám a fülke másik oldalán. – Kicsim ha szeretsz minket , tedd le az óvadékot kérlek! – könyörgött nekem a kezét összetéve.
-      Anya! Meg kell értened , hogy okkal vagytok itt! Emlékezzetek vissza arra a napra amikor Mathieu meghalt! Mennyire fájt ,hogy többé már nem lehet köztünk! Mennyi szomorúságot okozott neked? Hányszor  de hányszor elátkoztad a bátyám gyilkosát ?  Most pedig ti okoztatok fájdalmat egy családnak, ráadásul otthagytátok a holttestet az utcán! Ha valakinek tiszta a lelkiismerete , akkor az az ember kiszáll a kocsiból és megpróbál segíteni azon a szerencsétlenen! Mondd anya miért ? 
-      Féltünk , hogy elkapnak minket, de el kell hinned ,hogy nem szándékosan csináltam!
-      Persze tudom anya, csakhogy mivel a fiúk híresek ,ezért a sajtó lekapott titeket és most miattatok benne vagyunk a tehénlepényben! De! Mivelhogy mégis csak a szüleim vagytok leteszem az óvadékot a SAJÁT pénzemből!
Ezt úgy mondtam ,hogy mindenki hallja beleértve a Hazzat is.
-      De szívem nincs is annyi pénzed! – folytotta belém a szót Hazza.
-      Azt te csak hiszed! – válaszoltam Harrynek kicsit dühösen amiért aztán elnézést is kértem.
-      Ennyi büszkeség azért még maradt bennem de egy hétig bent kell maradnotok!
-      De hát kislányom!
-      Anya bűnt követtetek el! Nem is akár mekkorát! Egy hétig bűnhődnötök kell azért amit tettetek még ha nem is rosszindulatból tettétek. Egy hét múlva találkozunk! – mondtam majd felálltam és távoztunk az épületből.
Otthon aztán nagy kavarodás lett ebből az ügyből.
-      Mi az ,hogy fél millát csak úgy magadnál tartasz készpénzben, és én nem is tudok róla? – kérdezte Harry felháborodva amint beléptünk az ajtón.
-      Attól még ,hogy járunk neked sem kell mindent tudnod! – válaszoltam neki kissé indulatosan.
-      De még is miért?
-      Mert megtanultam,hogy a mai világban nem lehet megbízni senkiben! Nézd meg a szüleimet! Bennük megbíztam még is cserbenhagytak! – ordítottam ki a fejemből.
-      Szóval bennem sem bízol ugye? – kérdezte Harry halkan.
-      Dehogynem! Vagy hát ….
-      Sejtettem! – bökte oda majd felrohant a lépcsőn és becsapta a szobaajtót.
Erre én is kirohantam a házból. Nem tudtam hova megyek ,csak mentem a szememet törölgetve, mert hogy megeredt a könnyem. Nem hittem el ,hogy összevesztem Harryvel. Nem volt semmi értelme. Ha visszaforgathatnám az időt akkor nem lett volna ez. Csak néztem ki a fejemből amikor megláttam egy padot és leültem. Amint leültem elkezdett kattogni az agyam. Mi lesz most? Anyámék tuti nem fogadnak vissza vagy ha igen nem szívesen megyek oda a történtek után. Debbyhez sem tudok menni mert ő már nem ott lakik ahol régen. Menjek Noelhez és Nathalihoz vissza Bostonba? Nem azt semmiképp se. Nem is igazán ismerem őket meg amúgy se. Csak zavarnék és én is kellemetlenül érezném magam. De akkor hova menjek? Tovább nem tudtam gondolkodni mert egy ismerős hang szólított meg.
-      Dzsuly!
Debby volt az. Úgy látszik egyből tudta hova kell jönni.
-      Dzsuly végre megvagy! – mondta lihegve.
-      Szia Debby mit akarsz? – kérdeztem.
-      Hogy ,hogy mit? A legjobb barátnőd vagyok! Először is szeretném tudni ,hogy mi volt ez.
Ezek után elregéltem neki a Harry és köztem lezajlott párbeszédet.
-      Ilyen baromság miatt fog tönkremenni a kapcsolatotok? Ne hülyíts mert anélkül sem vagyok egy megvilágosult elme!
-      Dehogynem……
-      De most rólad van szó. Nem lenne jobb ha visszajönnél és megbeszélnétek a dolgot?
-      Nem tudom szerintem most a szobában ül és várja a csodát. – mondtam szomorúan de ekkor Debby szájából elhangzott egy fura mondtat: Szerintem az a csoda Louis lesz.

Louis szemszöge:

Miután Harry hatalmas ajtócsapkodás közepette beviharzott a szobájukba, vártam pár percet ,és amikor Debby elindult Dzsulyért, utána mentem.
-      Harry!
-      Mit akarsz Lou?
-      Hogy , hogy mit? A legjobb barátod vagyok.
-      Ezt tudtam, de sajnos a Dzsulyval való kapcsolatunkon nem sokat változtat. 
-      Ide figyelj haver! Dzsuly egy nagyon érzékeny , törékeny lány de a benne rejlő értékekre gondolj! Gondolj arra ,hogy minden este vele alszol el! Hogy minden reggel mellette ébredhetsz! Igazán nem tudom mit vagy úgy oda ,én ilyenen neki se álltam volna vitázni.
-      Te nem érted! Szerinted milyen érzés az ha a csajod a képedbe mondja ,hogy nem tud megbízni benned?
-      De nem is hagysz neki lehetőséget! És ha most elszalasztod ezután sem fog! – mondtam majd felálltam, és megveregettem  a vállát. – Én a helyedben utána mennék!
-      Kösz! - mondta majd megöleltem és rohant Dzsulyhoz.

Harry szemszöge:

Futottam amilyen gyorsan csak tudtam, és végül ráakadtam Dzsura és Debbyre ,akik egy padon ücsörögtek.
-      Harry! – kiáltott fel Dzsuly meglepetten.
-      Debby egy kicsit magunkra hagynál minket? – kérdeztem.
-      Persze csak beszéljétek meg amit meg akartatok ,én már itt sem vagyok! – mondta majd felállt  aztán elrohant.
-      Mért jöttél utánam? – kérdezte a barátnőm.
-      Mert szeretlek! Figyelj bunkó voltam beismerem! Tényleg nem kell tudnom mindenről ami veled kapcsolatos ,de szeretném ha megbíznál bennem.
-      Rendben meg fogok! – ugrott a nyakamba Dzsuly. – Akkor szent a béke? – kérdezte ,de nem válaszoltam rá csak megcsókoltam. 
Visszasétáltunk a házba ahol a többiek kifaggattak minket, majd egy hatalmas csoportos ölelés keretében megünnepeltük , hogy ismét béke uralkodik. Este aztán Dzsuly egy mély dekoltázsú hálóinget vett fel. Nem tudtam ezt mire vélni de nem zavart. Amikor azonban kimentem fogat mosni ,majd visszatértem a hálóba már nagyon foglalkoztatott , hogy miért vette fel. Nem kérdeztem csak befeküdtem mellé , majd megcsókoltam. 
-      Mit akarsz Hazza? – érdeklődött.
-      Téged! Most! – mondtam majd nyakánál kezdtem el csókolgatni. Végül már nem volt rajta hálóing.

Szóval itt a 11. fejezet. Remélem elnyerte a tetszéseteket és ha valami nem tetszik írjátok meg komiba , hogy esetleg változtatni tudjak rajta. Holnap jön a kövi rész.