7.fejezet

 Költözés Londonba

Debby szemszöge:

Jó pár hónap telt el azóta ,hogy járni kezdtünk Louissal, és egyik nap ezzel a mondattal állított be hozzánk.
-      Szia Lou! –köszöntöttem amikor ajtót nyitottam neki. – Hát csak így egyedül?
-      Igen és lenne egy fontos kérdésem. Bemehetek? – kérdezte majd egy puszit nyomott az arcomra.
-      Gyere, és mond már mi olyan fontos?
-      Debby nem tudok tovább várni, a többiek sem tudnak!
-      De még is mire?
-      Költözzetek hozzánk!
-      Mi?- kérdeztem teljesen meglepetten.
-      A fiúk már Londonban vannak , ott vettünk egy hatalmas házat.
Ekkorra a lányok is leértek.
-      Lányok képzeljétek költözünk Londonba! - sikítottam majd a lányok visszasikítottak.
Közrefogtuk Lout is, és hatalmas csoportos ölelésbe kezdtünk. Én ezt az ölelést megspékeltem egy hosszú csókkal. 
-      Ez jó volt de menjetek pakolni nemsokára indulunk Londonba! – mondta Boo Bear miután letörölte a szájfényem az ajkáról.
A lányokkal gyorsan bepakoltunk és egyenként 3 bőrönddel lebaktattunk a lépcsőn. Bedobtuk a csomagokat  a kisbuszba, és már indultunk is. 
- Louis neked mióta van meg a jogsid?- kérdeztem kíváncsian.
- Kb két éve.
- Remek akkor én vezetek! – vigyorogtam.
Láttam a barátomon ,hogy nem akar vitatkozni tehát szó nélkül átadta nekem a volánt .
- Most vezettem először kisbuszt úgyhogy egy kicsit fura volt de beletéptem a gázba ahogy tudtam.
- Debby te nem vagy jól! Tudod mennyi a sebességkorlát ezen az útszakaszon? – ordibálta  Lou kétségbeesett hangon ,a lányokba kapaszkodva.
- Nyugi szívem én mindig előre gondolkodom! - bizonygattam.
Louis tempójában valószínűleg dupla annyi idő alatt értünk volna oda ,így viszont hamar magunk mögött tudhattuk Bostont ,és gyorsan megérkeztünk Londonba. A Louis által megadott címre fuvaroztam a csapatot. Amikor kiszálltunk mindenkinek tátva maradt a szája. 
-      Na ne, ez a ház óriási! Debby biztos vagy benne ,hogy jó helyen vagyunk?- kérdezték a lányok.
Louis megnyugtatta őket ,hogy igen és ,hogy ez lesz az új otthonunk. Lou előrement és szólt a házban tartózkodóknak ,hogy megérkeztünk. A fiúk kirohantak és egyszerre felkapták a többieket.
-      Jaj Harry tegyél már le tudom ,hogy szeretsz de tegyél le had öleljelek már meg!! - kiabálta Dzsuly.
A srácok segítettek behordani a csomagokat és amikor beléptünk mindenkinek leesett az álla.

Shara szemszöge:

Amikor beléptünk a házba teljesen meg voltunk döbbenve. A ház kívülről is hatalmas de belülről még nagyobbnak és szebbnek látszik. Lepakolás után a fiúk körbevezettek minket mind a három emeleten. Mindenkinek külön szobája van külön fürdővel és gardróbbal. Ezenkívül van benne még egy óriási konyha lent az alaksorban, egy étkező, egy mosókonyha, egy zeneterem, nappali, egy mozi terem,és két vendégszoba. Bepakoltunk a saját szobánkba és leültünk mozizni.
-      Ez de király sosem volt még házimozim! De kéne valami kaja is hozzá! – ujjongott Niall.
-      Megyek csinálok pár szendvicset neked. – ugrott fel szolgálatkészen Madison.
-      Hagyd Mady majd csinálok magamnak. Azt se tudod mi hol van-
intette le az ír manó.
-      Remek de megyek veled mert az enyémet úgy is jobban szereted.
Jó sokáig maradtak a konyhában és a többiekkel gondoltuk ,hogy nem szendvicsek készülnek ott. Csak a film végére értek vissza.