Debby félelme
Debby szemszöge:
- Vááááááááá! - kiálltott fel reggel Lou.
- Miaz mi történt? Kit kell leütni? - pattantam ki az ágyból ökölbeszorítva a kezem.
- Nyugi maci senkit csak megijedtem! - nyugtatott le Boo Bear.
- Mitől ha szabad tudnom?
- Óóóó valami borzalmas! Rettenetes a legrosszabb rémálmom! Nem szívesen fogok visszaemlékezni erre a szörnyű percre.
- Fogadjunk egy kalamb ült a párkányon! - gondoltam magaban.
- Egy galamb ült a párkányom , és felém bámult! - mutatott Louis az ablak felé.
- Majdnem! - tettem hozzá ezt már suttogva.
- Debby védj meg! - bújt oda hozzám a barátom.
- Miféle társadalom az ha nekem kell megvédenem téged és nem fordítva? Egyébként még szerencse , hogy nem félek semmitől! - hencegtem.
- Hogy hogy? Mindenki fél valamitől , vagy valakitől! Liam például fél a kanalaktól. Bizts neked is van valami félelmed!
- Hát! Ha lenne akkor már rég tudnám , hogy mi az! - mondtam , miközben gyorsan átcseréltem a pólóm.
- Lehet , hogy van csak még nem figyeltél fel rá.
- Olyan mindegy jobb így , hogy nem tudom mi az! - vágtam közbe. Ekkor ronthatott be Harry.
- Segítsetek gyorsan! Niall beszorult a fürdőbe! - kiáltotta , majd visszarohant Madyék szobájába.
- Jézus Isten! - ugrált Lou össze vissza. - Hívjuk a tűzoltókat!
- Dehogy hívjuk! - vágtam rá. - Na engedjetek csak oda!
A felméréseim alapján a fürdőajtó pontos mása volt a miénknek.
- Niall nyisd ki az ablakot , hogy nem fulladj meg! Mindjárt kiszedlek! - mondtam úgy , hogy az ajtó túloldalán lévő benntrekedt ír manó is meghallja.
- Oké! De előre szólok meztelen vagyok és nincs itt sehol törölköző!
- Tekerj magadra Wc papírt! - javasolták a többiek!
Kiszedtem egy csatot a hajamból , és megpróbáltam azzal feltörni a zárat , nem sok sikerrel.
- Lou légyszi hozd ki a zoknis fiókomból a lapos csavarhúzót , meg a vésőt! Ha ez sem jön be akkor hozhatod a kalapácsot is , amit az ágy alatt találsz!
- Mivan Debby ácsnak tanulsz? - kérdezte Dzsuly.
- Tudod ezek már Bostonban is nálam voltak , csak akkor volt külön szekrényem neki amihez senki sem nyúlhatott rajtam kívül.
- Ezek voltak a szekrényben? Én meg azt hittem tetszik valaki akinek oltárt állítottál , és nem akartad ,hogy megtudjuk ki az! - mondta Grace.
- Vicces de én nem vagyok olyan mint te! - vágtam szegényke fejéhez!
- Kinek csináltál oltárt? - kérdezte Zayn.
- Neked fafej! - válaszoltam Grace helyett.
A beszélegtés végére megérkezett Louis a szükséges dolgokkal amiket kértem. Ezeket átnyújtotta nekem , hogy folytathassam Niall kiszabadítását. Közben a többiek megtudták , hogy nem félek semmitől. Minden áron meg akartak félemlíteni valamivel és egyre szörnyűbb dolgokat kezdtek el felsorolni.
- A repüléstől nem félsz?
- A múltkori ellenére még mindig szívesen ülnék a repülőn! - adtam kielégítő választ.
- A mikulástól nem félsz?
- Nem is létezik mikulás!
- Hogy hogy? Ezt ti honnan tudjátok? - kapta fel a fejét Hazza.
- Mivan te még hiszel a mikulásban?
- Hát most már nem! - válaszolt durcás képet vágva.
- A sárkányoktól , vagy a dínóktól sem félsz? A tanároktól sem? A kígyóktól sem? Az elefántoktól sem? Mondjuuuk a villáktól vagy a késektől?
- Nem nem nem nem nem nem és nem! - jelentettem ki. Pár perc múlva a többiek abbahgyták a kérdezősködést , és folytathattam a munkát.
- Meg is van! - mondtam , majd elkattinitottam a zárat.
- Jeee! - ujjongott Niall és bentről nekifutásból belerohant az ajtóba.
Az ajtó viszont nem nyílt ki.
- Áúú! - hangzott bentről a fájdalmas kiáltás.
- Bocsi Niall most van meg! Egyébként az ajtó befele nyílik! - tettem hozzá.
Ezt a mondatot követően elkőkaptam a vésőt meg a kalapácsot , és szép finom mozdulatokkal helyreraktam a zárat.
- Huh kész van! - mondtam , miközben felegyenesedtem.
Ezek után benyitottam , majd egy hatalmas sikítás közepette ki is rohantam.
Dzsuly szemszöge:
Debby benyitott Niallhez a fürdőbe , majd hangos sikítás után leviharzott az emeletről. Benéztem mi lehet olyan szörnyű amitől még Debby is megijed , de csak Niallt láttam egy halom wc papírba göngyölve. Ekkor leesett.
- Debby fél a múmiáktól! - kiáltottam fel.
- Micsoda? - kérdezték egyszerre a többiek.
- Nézzetek Niallre! - utasítottam a többieket.
- Sziasztok! - integetett Niall , miközben mindenki végig mérte.
- De igazad van! - verekette meg a vállam a felvilágosult Louis.
- Figyelj Lou adok egy tanácsot! - fordultam Louishoz. - Nem vidd el Debbyt régészeti múzeumba.
- Meglesz! - nyugtatott le Boo Bear , majd barátnője után rohant. Én is követtem a példáját.
- Mért van az , hogy félek a múmiáktól? Vannak azoknál sokkal randább , undorítóbb , félelmetesebb lények is , akik meg szimplán hidegen hagynak! - siránkozott Debby.
- Nyugi kicsim! Mindenkinek van valami félelme! sokaknak olyan ami tökre nem értelmes! Most nézz rám! Ki a fene félne rajtam kívül egy galambtól? - fejezte be Lou lelkesítő beszédét.
- De akkor is! Sokkal jobb volt amikor nem féltem semmitől! Volt valami amitől különlegesnek éreztem magam!
- Most is különleges vagy! Nálad különcebb barátnőm még nem is volt! Persze ööö jó értelemben különc! - mosolygott Lou.
- Tényleg? Óóó Louis ez nagyon édi volt! - mondta Debby , majd csókolózni kezdtek.
- Hé hé hé gyerekek inkább fent ha lehet! - szóltam rájuk , mert nem akartam szemtanúja lenni a következményeknek.
Rám nem hallgattak , viszont a lentről leviharzó tömegnek sikerült szétválasztania őket. Én se vágytam másra csak , hogy megnézzek egy filmet Harrykarjai között. Tegnap ugyan is rájöttem , hogy a belső értékeim miatt szeret engem és ettől sokkal jobb lett a kapcsolatunk. Megnéztük az összes Amerikai pitét , ami el is vette a nap nagy részét. Kicsit meguntuk az egészet mert hát nyolc film az jó sok , szóval mindenki beleegyezett , hogy elmenjünk sétálni a törzshelyünnké vált Hyde parkba. Kényelmes , de ugyanakkor elegáns ruhákat vettünk fel az alkalomra:
Debby ruhája:
Dzsuly ruhája:
Grace ruhája:
Mady ruhája:
Shara ruhája:
Enyhe idő volt , sétára pont alkalmas. Mindenki kézenfogta a párját , majd megcéloztuk a park különböző pontjait.
Zayn szemszöge:
Úgy éreztem , hogy mostanában egyre megszokottabbá és unalmasabbá válik Grace számára , hogy együtt vagyunk. Ezt szóvá is tettem amint megálltunk valahol.
- Grace! Kérdezhetek valamit?
- Természetesen!
- Szóval! - kezdtem bele a mondandómba megnyújtva az ó betűt. - Szerinted nem vagyok uncsi?
- Már mért lennél az? Veled minden napom ugyan olyan élmény , mint az első találkozásunkkor!
- Óóó igazán? - kérdeztem és nyomtam egy puszit a barátnőm szájára. Ezek után hosszas nevetésbe kezdtünk
- Hát persze! Rajtam látszik ha hazudok! - válaszolt Grace még mindig a nevetéstől kábultan.
- egyszer eljöhetnénk erre kocogni! - javasoltam , pár perc kínos csend után.
- Jó remek mondjuk holnap?
- Nekem oké! Úgy sincs semmi programom.
A fura párbeszéd után , megkerestük Debbyt és Louist. Az este további részében veül sétálgattunk. A többiekkel csak otthon találkoztunk. Épp pizzát sütöttek , vagyis sütöttek volna ha Niall útközben meg nem eszi a hozzávalókat. Tehát még vásárolni is voltunk este. Mondhatom minden jól sikerült kivételesen különlegesre sikerült az éjszaka is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése