Jaj ne már
Dzsuly szemszöge:
Reggel arra ébredtem , hogy valaki csönget. Senki sem nyitott ajtót ezért elindultam a bejárathoz. Mikor ajtót nyitottam senki sem állt a bejárat előtt ezért kinéztem az utcára. Harryt láttam amint éppen nekem integet. Visszaintegettem neki de furcsállottam ,hogy most jön haza. Amikor viszont átment az utcán, valami elmebeteg elütötte. Ekkor felébredtem.- Harry! – kiáltottam fel kétségbeesett hangon.
- Mi történt baj van? – ugrott fel a barátom az ágyból.
- Jaj olyan jó , hogy itt vagy! Szörnyű álmom volt! – mondtam, majd beszámoltam neki az álmomról , amire ő csak szorosan magához ölelt.
- De ez csak egy álom! Ne félj nem hagylak itt! – mondta nyugodt hangon.
- Köszönöm , hogy megnyugtattál! Már is sokkal jobban érzem magam!
Még pár percig ölelgettük egymást amikor csöngetett valaki. Mikor lementünk Debby már a bejáratnál áll. Ezek a mondatok szűrődtek be az utcáról.
- Itt lakik?
- Itt itt de sajnos még alszik!
- Keltse fel szeretnénk látni!
- De kérem nem lehetne ,hogy visszajönnek később?
- De mi a szülei vagyunk Mr. és Mrs. Simpson!
Erre a mondatra felkaptam a fejem. Nem lehet! Ez lehetetlen! A szüleimet vártam a legkevésbé. És honnan tudták ,hogy itt lakom? Amúgy meg már évek óta nem beszéltem velük mit keresnek most itt? Ezeken gondolkoztam amikor apukám félretolta Debbyt és berontott a házba.
- Te Szent Isten mennyien vagytok! Kislányom te mit keresel egy ilyen helyen?
- Szia apa neked is örvendek ,hogy 5 évente hívásnélkül berontatok az otthonomba! – köszöntöttem apámat idegesen.
- Édes kislányom! Hogy te mennyit változtál! Gyere had öleljelek meg ! – köszöntött anyám és két hatalmas nyálas puszit nyomott az arcomra.
- Maguk valószínűleg Dzsuly szülei! Örvendek a szerencsének, Harry Styles vagyok a lányuk barátja! – nyújtott nekik kezet Hazza amire apám csak megvonta a vállát.
Ezek után a többiek is szép sorjában bemutatkoztak.
- Na és apu mi volt olyan fontos ,hogy Londonba jöttetek miattam? – érdeklődtem.
- Kicsim mert nem bírjuk már nélküled! Anyádnak és nekem kell a támogatásod!
- Ennek szerintetek bedőlök?
- Na jó tudod az az igazság ,hogy teljesen le vagyunk égve anyagilag.
- De hát nyugdíjasok vagytok !!!!! Mi az ,hogy le vagytok égve? – ordítottam a saját szüleimmel.
- Amúgy mit keresel egy ilyen helyen? Hogy, hogy nem dolgozol? Találnod kéne egy tisztességes munkát és itt hagyni ezt a kócerájt!
- Apa ne térj el a tárgytól! Egyébként az én életem totál rendben van a tiétekkel ellentétben, mert ha mindent kennétek ,vágnátok akkor most nem lennétek itt! Nem hiszem el , hogy itt vagyok ennyi idős és még mindig gyerekként kezeltek! Nem akarok munkát és nem azért mert lusta vagyok hanem mert nincs rá szükségem. Jó lenne ha nem ti mondanátok meg mit kezdjek magammal!
- Öö Dzsu mi szerintem felmegyünk te beszéld meg ezt a szüleiddel! – szólalt meg Debby miután már befejeztem az ordibálást.
- Nem szükséges! Éppen menni készültünk. – bökte oda anyám majd apa vállára tette a kezét. – Köszönöm ,hogy úgy viselkedtél ahogy a lányunknak kellene. Meg kéne értened ,hogy nekünk már csak te maradtál!
Még el sem tudtam köszönni tőlük mert hamar távoztak. A történtek után lerogytam a kanapéra és csak zokogtam. Harry és a többiek leültek mellém és megpróbálták kiszedni belőlem mi volt ez.
- De hát miért vagy ilyen rosszba a szüleiddel? – kérdezte Lou.
- Azt hiszem én tudom ! – jegyezte meg Debby. – Elmondhatom nekik? – kérdezte miután lehajolt hozzám.
- El! – de csak ennyit tudtam kinyögni mert még mindig zokogtam. Ezután Harry felkísért a szobába és lefektetett majd visszament a többiekhez.
Grace szemszöge:
- Na szóval - kezdett bele a mesélésbe Debby - 6 évvel ezelőtt romlott el a kapcsolatuk mert a szülei csúnya dolgot tettek.- Mit? – kérdezte Zayn.
- A bátyja Mathieu (ejtsed Mettyú) cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. Nagyon megviselte az eset ,és Dzsu fura dolgokat kezdett el művelni. Depressziós lett. Sokat bulizott, és ha sokat bulizott ,akkor sokszor berúgott. Szóval piált ,cigizett ,és fura fazonokkal lógott. Hiába mondtuk neki ,hogy ezzel nem tudja megváltani a világot ,és jobban se fogja magát érezni. A szülei viszont egyszer csak bemondták az unalmast és kitették a szűrét , egyszerűen kidobták a lakásukból. Azóta lakott nálunk a rossz szokásokat pedig szép lassan elhagyta. De még mindig nem volt boldog. Az egyetemen sok tanár kikészítette mert állandóan a tesójával piszkálták. Hatalmas akaraterő kellett ahhoz ,hogy így is lediplomázzon. Se az anyja se az apja nem támogatta. Az évek során valahogy felépült de néha még mindig szomorú a történtek miatt. Azóta néha néha meglátogatják de akkor is csak kritizálni tudják.
- Te jó ég! Fel kell mennem hozzá! – szólt Hazza majd elgondolkodott. – Amúgy szerintetek köze lehet ennek az álmához?
- Nem tudom az attól függ mit álmodott! – jegyeztem meg egy kicsit tudálékosan.
- Azt ,hogy pont integet nekem az utcán amikor egyszer csak elüt engem egy kocsi.
- Hát ez remek most ,hogy itt voltak a szülei felelevenítették benne a balesetet és attól fog rettegni ,hogy velünk is ez történik. – mondta Debby az asztalt csapkodva.
- Felmegyek hozzá! – mondta Hazza komoly hangon.
- Megyek én is! – futott Debby Harry után.
Harry szemszöge:
Debbyvel felmentünk Dzsulyhoz aki még mindig zokogott.- Ooo édesem nagyon sajnálom. – mondtam halkan majd magamhoz öleltem.
- Seh semmi gondd cshcsak tudod nagyon fáj. – mondta dadogva mert a sírástól nem tudott rendesen beszélni.
- Ssst tudom! Nyugodj meg én itt vagyok neked. Debby is itt van, a többiek is ittvannak. A villám nem csap kétszer ugyan oda.
- Jó megpróbálok megnyugodni. Debby! – kiáltott a barátnője után mikor az ki akart menni. – Gyere ide!
Debby odasétált az ágyunkhoz .
- Köszönöm ,hogy mellettem voltál amikor magam alatt voltam. Tudom ,hogy még nem volt alkalmam elmondani de temiattad szoktam le a dohányról , és az alkoholról. Tényleg köszönöm. – mondta hálásan majd megölelte Debbyt.
- Ugyan hugi semmiség volt! – mosolygott majd kiment a szobából.
Ez a nap nem volt valami vidám de ennyit még életembe nem ölelgettem Dzsut és legalább még közelebb kerültünk egymáshoz. Remélem azért a holnap happy hangulta fog uralkodni.
Ez volt a 10. rész. Délután jön a kövi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése