38.fejezet

Helo mindenki! Nem tudom ma hogyan teszem ki a részt. Minden esetre köszönöm , hogy mostanában töben olvassátok a bolgot! Jó olvasást!

Kihozlak jövőre!

Shara szemszöge:

- Shara! Vágott hozzám Liam egy alsógatyát. - Kelj már fel!
- Ez már használt? - tartottam el magamtól az alsóneműt.
- Nem! De add ide! - nyújtotta felém a kezét a barátom.
Erre visszadobtam neki. Jól találtam el , mert a fején landolt.
- Naaa!
- Mivan ma veled Leeyum fiam?
- Semmi csak! Ugye ma jönnek anyudék?
- Nem holnap! De ez a bajod?
- Na ná , hogy nem! Bírom anyukádat.
- Akkor meg?
- Nem tudom! Ilyen a kedvem!
- Tényleg? Akkor megcsikizzelek? - kérdeztem pajkosan.
- Shara most ne!
- Biztos? - kérdeztem ,  majd nekiálltam böködni a bordáit.
- Nehe Sharaaa! Kiröhögöm a belem! Ne csak a talpamat ne! - sikított Liam.
- Mi a büdös , jó , fene van ma mindenkivel? - rontott be hozzánk Zayn.
- Ezt pont te mondod aki úgy néz ki mint egy bohóc? - kérdeztem , miközben elengedtem :Liamet.
- Jogos! Gyertek le kajálni! Ma Harry fejedelmi reggelit csapott össze.
Amint leértünk az étkezőbe finom illat csapta meg az orrunkat.
- Harry! Te varázsló vagy! - dícsérte meg Niall Harryt.
Ez gondolom azért volt ,  mert Niall nem bírta kivárni míg leérünk , és egy jó nagy adag buggyantott tojásos szalonnás , kolbászos reggelit érkezésünk előtt beflammozott.
- Szerintem mivel , hogy nektek nem akkora az étvágyatok mint Niallnek , ketten megbírkóztok ezzel a kis palacsinta toronnyal. - tette le elénk Harry ahatalmas palacsintahalmot , majd "egy liter" karamellaszószt , és csokiszirupot nyomott a tetejére.
- Te aztán nem spóroltad ki az anyagot! - állapította meg Liam.
- Boldog vagyok! Most , hogy tudom , Taylor nem fog többet szenvedni a magánzárkában , sokkal könnyebb a szívem!
- Nekem akkor lesz majd könnyebb a szívem , ha látom megfulladni! - tette hozzá Dzsuly.
Ezen mindenki hatalmasat szakadt csak Harry nem.

Harry szemszöge:

- Ide figyelj Dzsuly! Lehet , hogy amit Taylor tett arra csak az lenne a mentség , hogy őrült! Az is lehet , hogy okod van arra , hogy utáld , de a halált a legádázabb ellenségednek sem kívánhatod! - förmedtem rá Dzsulyra.
- Értettem , Mr. Taylor Sfiwt védőszentje! - szólt vissza nekem Dzsuly , majd felrohant a szobába.
- Hát ezt jól megcsináltad! - szólt le Debby , majd felrohant Dzsuly után.
- Csak úgy kíváncsiságból! Taylor pártját fogod , hogy összevessz a szerelmeddel? Komolyan ezt akarod? - fordult felém Louis.
- Nem tudom mi ütött belém! De most mennem kell mert déltől egyig van látogatási idő! - adtam rövid választ , majd futtában felkaptam a kabátom és már indultam is. Csak egy órám volt beszélni Taylorral és azt ki akartam használni.
- Harry! - kiáltott fel amint beléptem a cellájába.
- Nyugodj meg! - csitítottam , miközben szorosan magához ölelt.
- Harry kérlek , vigyél ki innen! Már bánom amit rád és Dzsulyra mondtam és ha kikerülök innen ígérem eltűnök az életetekből! Visszavonok mindent , amit eddig mondtam! Csak kérlek! Kérlek vigyél ki innen! - könyörg Taylor , majd hangos zokogásba kezdett.
- Semmi  baj! Semmi baj! Úr Isten mi az a kezeden?
- A többi rab elpáholt egy kicsit! Majd elmúlik! - mutatott Taylor a bal karjára , melyen hatalmas sötétlila folt éktelenkedett.
- Semmi baj már itt vagyok! Jövőre kihozlak innen!
- Hogy , hogy jövőre? - kérdezte kissé idegesen , de aztán le esett neki , hogy ez pontosan holnap után lesz.

Taylor szemszöge:

Nagyon örültem Harrynek , habár csak rövid ideig volt bent nálam. Nem tudtam mit mondjak neki , csak sírtam , és könyörögtem. Terveztem , hogyha kiengednek bocsánatot kérek Dzsulytól és megpróbálom helyreállítani azt amit elrontottam. A börtön egészen megváltoztatott. Eddig fogalmam sem volt róla , hogy milyen jó életem van , amíg ide nem kerültem. Ennek a tetejében a szüleim és a rajongóim is nagyot csalódtak bennem. Ekkor ez viszont még nem érdekelt. Csak a szabadulásom járt a fejemben. Nem idegeskedtem amiatt , hogy mit fognak majd szóli ezek után mert nem is jutott eszembe.
- Köszönöm Harry! És mégegyszer sajnálom amit tettem!
- Nem kell ne is gondolj rá! Holnap után jövök , és hazaviszlek! - hallottam Hazza bíztató szavait , majd azt is amint csukódik utána a cellajató , és kattan a zár.
- Hé cicabogár! Ki volt ez a jólfésűlt Don Huan? - kérdezte valaki a szomszéd cellából.
- Mi közöd neked hozzá Bill?
- Csak kíváncsi vagyok! Szóval akkor holnap után leteszik neked az óvadékot! Milyen szerencsés kiscsaj vagy! Mit is mondtá mér ülsz bent?
- Mert elraboltattam Louis Tomlinsont és a barátnőjét. És te? Gondolom valami extra bűnt követtél el.
- Na ja! Bankot raboltam , kokóztam , illegálisan tartott autóversenyeken vettem részt , de amiért igaziból bent vagyok az az , hogy bérgyilkos voltam egy ideig. Asszem teljesen beszippantott az alvilág , és mire észre vettem már túl késő volt.
- Hát ez bíztató! Hány évet kaptál?
- Jövő héten végeznek ki!
- Istenem! Sajnálom! - ugrottam hátrébb.
- Ne sajnád! Asszem én döntöttem úgy , hogy nem a helyes utat választom. És nézz rám! Itt rohadok egy sitten amíg meg nem halok.. Te nem válaszd a sötét utat! Egy ilyen jó kis bula nem mutatna jól a villamosszékben.
- Úgy lesz megígérem! És jó utat!

Dzsuly szemszöge:

- Dzsuly! Sajnálom nem akartalak megbántani! - rontott be Harry a szobába.
- Ugyan Harry már el is felejtettem! Hát Taylor , hogy van?
- Kicsit összeverve! És kicsit romokban áll az önbecsülése és tiszta depi , de egyébként jól.
- Hogy mi? Összeverve? Mit csinálnak ott szerencsétlennel?
- Engem se nagyon avatott be , de most már érted mért akartam kihozni ugye?
- Igen igen! De most menjünk le! - sürgettem , majd szó szerint kitoltam a szobából.
- Ó biztos le akarsz te menni? - kérdezte Harry , majd felvette azt a bizonyos perverz mosolyt.
- Jaj Hazza ezt tényleg most kell? - kérdeztem , mire válaszként egy csókot kaptam. Ennek én vetettem véget azzal , hogy elnevettem magam. - Jó nem bánom menjünk! - húztam vissza Harrty majd kulcsrazártam az ajtót.

37.fejezet

Helo mindenki! Tegnap kicsit későn raktam ki a részt de azért látom sokan megnéztétek. Ma a blogírás mellett legfeljebb tanulni fogok , tehát vagy nagyon jó vagy nagyon rossz részre számítsatok. Jó olvasást!

Zayn! Mi a fene? 

Dszuly szemszöge:

- Dzsuly kelj fel! Öltözz! - pofozgatott Harry , gondolom mert olyan mélyen aludtam , hogy másra nem ébredtem fel.
- Minek? - tápászkodtam fel , nagy nehezen.
- Mert , Meeeeeert! (hosszú hatásszünet) mert megyünk jégkorizni! - jött a hangos , ismétlem hangos válasz.
- Ó tényleg el is felejtettem! Hány óra van?
- Este 7. Két órája jöttél fel és most kezdünk el készülődni. Nem emlékszel?
- Most már igen! Na készüljünk! - adtam ki a parancsot Harrynek.
A többiek is hamar elkészültek. Egyedül Zayn nem tartott velünk , aki elmondása szerint rosszul érezte magát. London legnagyobb jégkoripályájára mentünk a Big Ice Centrumba. Akkora a területe mint egy és fél focipálya és egyik része szabadtéren van másik része fedett.
- Gyerekek ez maga a jeges mennyország. - bámult Debby , majd öntudatlanul kiejtette a táskát a kezéből.
- Na gyerünk! Mindenkinek van korija?- fordult felénk Louis.
- Öö ja! De menjünk már! - sikított Shara ijesztő , rekedtes hangon.
Korizás közben nagyon sokat szórakoztunk. Olyan fél 8 fele kezdődött a disco. Mindenki a párjával siklott a megszokott jó minőségű , sima jégen. Mi Harryvel a kinti részt felé haladtunk. Nekem ez az első , hogy jégkorcsolyázom , ezért Harry támogatása nélkül nem sokat lettem volna kétlábon. Az időnk nagy részét így is fekve , vagy ülve töltöttem. Még szerencse , hogy nem vagyok az a típus aki olyan könnyen feladja. Elég erősen kellett próbálkoznom mert nagyon béna voltam , de a végére még Harryt is sikerült lehagynom. Mikor kiértünk a fedettlen részre a barátom ezzel a mondattal fordult hozzám:
- Dzsuly! Otthon nem nyílt alkalmunk beszélni egymással , de itt most nem érdekel ki hallja és ki nem! Szeretném ha tudnád , hogy nagyon szeretlek! Még mindig bűntudatom van Taylor miatt. Lehet , hogy rosszat tett , de akkor is én juttattam börtönbe , és ez vacak érzés. Ezért tegnap meglátogattam.
- Hogy mit csináltál? - kérdeztem , majd álló helyemben eltafláltam.
- Bocs ezt nem akartam! - mondta , miközben felsegített. - Szóval igen meglátogattam! Szerintem a börtön megváltoztatta , és szeretném onnan kihozni!
- Harry te is tudod , hogy kutyából nem lesz szalonna!
- Az lehet , de Taylor nem kutya.
- És mivan , hogy ha először elhiteti veled , hogy megváltozott , nem haragszik , és még lehettek barátok aztán amikor nem számítasz rá , hirtelen hátba támad?
- Ilyesmi még csak meg se fordulna a fejében! Elvégre hálás lehetne nekem azért , hogy kihoztam!
- De miattad van bent!
- Dzsuly kérlek! Had tegyem meg neki ezt az aprócska szívességet! - meresztett rám bociszemeket Hazza.
- Harold Edward Styles! Most ünnepélyesen fogadd meg , hogy ha taylor megint rádmászik azonnal hívod a zsarukat!
- Megígérem!
- Rendben! Akkor hozd ki! De csak kíváncsiságból! Mennyit kérnek érte?
- Ó tudtam , hogy megkérdezed! Muszáj elmondanom? - kérdezte. Válaszként nyomatékosan bólogattam. - 750 ezret.
- Hogy mennyit? Hét ötven az rengeteg pénz! Honnan akasztasz te annyit főleg most , hogy elhalasztottátok a karácsonyi turnét?
- Dzsuly! Ha eddig nem vetted volna észre nem vagyunk , pénzhiányban.
- Akkor inkább add azt a 750 000-t az árváknak! Biztos nagyon örülnének neki!
- Dzsuly!
- Na jó! Hozd ki onnan azt a szerencsétlen csitrit csak ne kerüljön a szemem elé!
- Köszönöm! - nyomott Harry egy puszit az arcomra.

Louis szemszöge:

Korizás közben észrevettem Niallon , hogy valami nincs nála egészen rendben.Szóvá is tettem neki!
- Niall egy kicsit gyere! - intettem neki.
- Baj van! - kérdezte az említett , kissé kifulladva.
- Figyelj! Szeretném tudni mi motoszkál abban az agyafúrt fejedben! Látom rajtad , hogy nem kaja és nem alvás!
- Hát tudod .. - kezdett bele Niall. - tegnap ahogy néztem Luxot , ráébredtem , hogy neked volt igazad! Sok gyereket szeretnék , de most még nem állok készen egyre sem. Azt hiszem Nem kellett volna emiatt siránkoznom. Csak tudod olyan furcsa belegondolni , hogy volt egy gyerekem , de meghalt mielőtt megszületett volna. Ez azért kicsit abszurd nem?
- De igen Niall az! - nyögtem ki , egy erős sírógörcs után.
- Mi a bajod Lou?
- Semmi Niall! Csak kívánom , hogy Madyvel boldogan éljetek majd , sok-sok gyerekkel! - törtem ki , majd megöleltem Niallt.
- Hát köszi! De most megyek! Asszem Mady eltaknyolt.
Én is visszatértem Debbyhez , és hangos pityergésbe kezdtem.
- Louis mivan? - kérdezte aggódva Debby.
Elmeséltem neki a Niallel való beszélgetést.
- Jaj Louis ne sírj már! Ez tényleg szörnyű , de emiatt te ne emésztd magad!
- Jó! - egyeztem bele és abbahagytam a bőgést. De sajnos a nap többi részében már nem lett jókedvem. Ezzel nem csak én voltam így. Hazafelé menet ugyanis Harry mindenkinek a tudtára adta , hogy kihozza Taylort a sitről. Megkérdeztük Dzsulyt , hogy mit szól ehhez , amire ő csak ernnyit felelt: - Mi lenne ha békénhagynátok most Taylorral? Most egy ideig csak erre az estére fogok gondolni! Ezzel az alkalommal egy életreszóló élményt , és persze pár kék , lila és zöld foltot is szereztem.
- Remek akkor irány haza! Mindjárt elalszok! - utasította Debbyt Liam.
- Zayn! Itt vagyunk! - kiáltott Grace.
Legnagyobb meglepetésünkre Zayn a lenti fürdőből lépett elő. A meglepetés azonban nem ez volt.

Grace szemszöge:

- Zayn! Mi a fene? - kérdeztem a barátomat amikor kilépett a fürdőből.
Ennek az volt az oka , hogy Zayn haja zöld , és hupilila színekben virított.
- Öö szia drágám! Vettem pár természetes hajfestéket , tudod amiről tegnap beszéltem. Sajnos csak ilyen színekben volt , és , hogy ne duzzadj fel ezért ilyen színűre festettem a hajam. Jó mi?
- Zayn! Hogy tehetted? Mosd le azzonnal! -ordítottam rá , érdekes fejű barátomra.
- Nem! Én nem akarom , hogy bántódásod essen! Így marad és kész!
- Zayn! Grace igazából nem is allergiás a hajfestékre! - Ugrott fel Mady!
- Öö az még lehet csak eddig nem tapasztaltam. - szóltam közbe.
- Jó az most mindegy! Az az igazság , hogy.....! - szólt Mady , de mielőtt befejezhette volna megcsörrent a telefonja.
- Haló!
.............
- Igen én vagyok!
................
- Ez biztos? És az enyémmel mi van?
.............
- Értem köszönöm szépen!
.............
- Magának is! Boldog újévet!
- Na ki volt az? - ugrottam szó szerint Madyre.
- A dokinőm volt! Összecserélték az aktámat egy másik nőével! Nem vagyok meddő!
- Ááááááá! Mady ez csodálatos hír! Bontsunk pezsgőt! - Ugrottunk Debbyvel Grace nyakába.
- Hogy mi nem vagy? - kérdezte Niall.
- Bocs Niall de nem akartalak vele terhelni. A baba elvesztését is alig heverted ki.
- Semmi! Semmi baj! Az a lényeg , hogy mostmár minden rendben!
- Csak a hajam nincs! - ordított Zayn.

36.fejezet

Helo! 6-kor tudtam gép elé ülni , mert egyik barátommal sétáltam az esőben , miután az uncsitesómra vigyáztam. Szóval ennyi. Azért jó olvasást vagy ma vagy holnap.

Allergiás vagyok a hajfestékre

Harry szemszöge:

- Niall ha most nem jösz ki akkor mind elmegyünk nélküled! - erősködtem.
- Nem megyek sehova! Úgy is mindenhol csak fiatalfelnőtteket látnék a kisbabájukat tologatva! - jött a nem túl bíztató válasz.
Három nap telt el a nagy hír óta , és Niall attól a naptól fogva csak a szobájában kuksolt. Érdekes , hogy Madyt annyira rázta meg a hír , hogy két könnycseppet hullatott a gyereke után. De hát nem ő az első nő aki elvetélt ez megesik. Ezen felbuzdulva Louissal együtt kiterveltük , hogy berontunk a szobájába. Szegény magzatpózban összekucorodva feküdt az ágyon. Mellette ezer meg ezer zsebkendő. Nem tudtam eldönteni , hogy az orrát fújta bele vagy más célokra használta.
- Niall! Nem maradhatsz itt tovább! Szerinted az megoldás , hogy depizel? Ugyan már! Tengernyi gyereked lehet még! Ha a nagyanyád lett volna Madyben akkor sem sírtál volna ennyit! - rivallt rá Louis , Niallre.
- Na ezt jól megkaptam! De tudod mit! Igazad van! - ugrott fel Niall.
- Na látod! És most gyere! Meglátogatjuk Luxit!
- Jupi! Menjünk! - ujjongott  a manónk , aki egy perccel ezelőtt még itatta az egereket.
- Hejo! - köszöntött minket a kislány apja kezéből.
- Sziasztok! Nézt Lux a Jézuskánk hozott neked ajándékot! - lóbálta Zayn a csomagot amit a kislánynak készítettünk.
- Comagot kaptam! - kiáltott Baby Lux fellelkesülve.
Bent aztán közösen kibontottuk az ajándékot , aminek a tulajdonosa nagyon örült. A legnagyobb utóünneplés közepette , Madynek megcsörrent a telefonja. El kellett mennie , és , hogy ne egyedül vágjon át a városon Debby és Grace is elkísérte.

Debby szemszöge:

- A nőgyógyászom volt az! - magyarázta Mady. - Azt mondta beszélni akar velem! Szerintetek ez jót jelent? - kérdezte aggódva.
- Nem tudom! Mindjárt kiderítjük! - nyugtattam meg , majd sebességet váltottam , és gyorsítottam.
Hamar odaértünk az orvosi rendelőbe. Mivel lányok vagyunk megengedték , hogy bemenjünk a vizsgálatra. Igazából meg sem vizsgálták Madyt. A doki nő komor arcal lépett be.
- Ms. Bhelucy! Rossz hírt kell közölnöm! Sajnos a leleteiből kiderült , hogy önnek már soha nem lehet gyereke!
- Hogy! Hogy mi? - kérdezte Mady , miközben majdnem lefordult a székről.
- Sajnos ön nem fogamzóképes! - betűzte le a doktornő.
- De! De ez nem lehet! - ordítottam a doktornővel. - Még is honnan a francból tudják megállapítani egy 19 éves lánynál , hogy soha nem lehet gyereke? - kérdeztem felháborodva.
- Fogja vissza magát különben közterületen való felbújtásért feljelentem! - válaszolt egész nyugodtan a doktornő.
- Debby ne csináld a fesztivál! Ez nem a te háborúd! - húzott hátrább Grace.
- Szóval! Szóval akkor védekeznem sem kell ugye?
- Ha egy időre teherbe is esik , spontán el fog vetélni! - vigyorodott el az orvosnő. - És , hogyha megkérhetem távozzanak , mert még sokan várnak rám odakinnt! - terelt ki minket a "boszorkány".
- Most mihez kezdjek? Ha Niall ezt megtudja két hétig ki sem jön a hálónkból!
- Nyugi , nyugi! Nem szólunk Niallnek! - magyaráztam egészen egyértelmű tervemet.
- Megőrültél? Kizárt , hogy ne venné észre! Valahogy úgy is kiszedi Madyből! - cáfolta meg az ötletemet Grace.
- Hé lányok én is itt vagyok! Egyébként szerintem Debbyinek igaza van! Most nem akarom ezzel terhelni az így is gyógyuló félben lévő , pici , törékeny szívecskéjét. - jelentette ki Mady.
- Na? - dörgöltem győzelmem Grace orra alá.
- Inkább az utat figyeld nagyokos! - hangzott Grace szájából a lealacsonyító válasz.
Úgy döntöttünk , már nem megyünk vissza vendégségbe inkább otthon megvárjuk a többieket.

Louis szemszöge:

A három lány távozása után nemsokkal , mi is elbúcsúztunk vendéglátóinktól.
- Szia Louic és Hajry báci! Szia Niall és Zayn és Jiam! Sziasztok cajok! - köszönt el mindenkitől szép sorba Baby Lux.
- Szia aztán jó legyél! - intett vissza Harry.
Gondoltuk , hogy a lányok már otthon vannak , hisz nem jöttek vissza. Nem tévedtünk.
- Na mi a stájsz? - kérdezte Niall.
- Semmi semmi a fodrászom volt! Jövő héten tud csak fogadni! - bökte ki Mady az első hazugságot ami eszébe jutott.
- Azért mentetek el , hogy a fodrászod ezt közölje veled? - kérdezte Zayn.
- Nyugi gyerekek! Ha nem akarja elmondani hol voltak akkor ne mondja! Biztos volt oka! - állította le a srácokat a barátnőm.
Olyan szép amikor megvéd valakit. Egyébként is gyönyörű.
- Mady! Gond van? - ült le Niall Mady mellé a kanapéra.
- Nincs Niall csak ..!
- Hagyd Mady majd én! - vette át a szót Grace. - Az én orvosom volt , csak engem nem tudott elérni! Zayn allergiás vagyok a hajfestékre!
- Pffff! - köpte ki a coca colat Zayn. - A hajfestékre?
- Igen a hajfestékre! Mért olyan nagy baj ez?
- Nem mert tudok olyan hajfestéket ami nem tartalmaz semmi káros anyagot , csak a virágok természetes színezőanyagát. A sarkon itt a kedvenc bioboltom , ha hajfestésre támad kedved ,csak szólj! - javasolta Zayn , miközben Grace a vállára borult.
- Köszönöm Zayn köszönöm! - hálálkodott Grace sírógörccsel az arcán.
Hogy ebben mennyi igazság volt azt nem tudom , de a hajfestékes sztorival az ügy lezárult. Viszont este furcsának találtam Debby viselkedését.
- Mi a baj szívem? Ugye nem vagy te is allergiás? - kérdeztem , majd röhögtem egyet.
- Louis! Soha ne nőlj fel! De most nem erről van szó! - ült le az ágy szélére Debb.
- Áhá tudtam , hogy nem az allergia a bibi! Mondd mégis mi folyik itt? - ugrottam fel Debby mellől.
- Elmondom ha két dolgot megfogadsz!
- Lökjed drágám!
Az első , hogy nem rajtam töltöd ki a felgyülemlett dühödet! A második , hogy nem mondod el senkinek , főleg nem Niallnek!
- Ezt nem lesz nehéz teljesíteni! Mondd mitörtént?
- Mady már soha többé nem lesz fogamzóképes!
- Istenem ez szörnyű! És ez biztos?
- Na ná , hogy biztos! A dokinő maga mondta.
- Ezt tényleg jobb lesz ha megtartjuk magunknak! Niall nagyon kiakadna!
- Pont ezt mondtam én is! De most aludj! - utasított Debby majd lekapcsolta a lámpát.
- Azért remélem nekünk lehet gyerekünk! - szólatam meg , hosszas szünet után.
- Én is! Tudom , hogy te remek apuka lennél!
- És te remek anyuka!
- Köszi! De mostmár tényleg aludj! - mondta ki a végszót Debby.
Hamar álomba merültem. Álmomban egy kissrácról álomdtam. Debby is ott volt. És persze átjöttek a többiek is a kis porontyaikkal. Aztán egyszer csak minden eltűnt. A gyerek! Debby. A többiek! A következő képkockán már csak én voltam. Ekkor felébredtem.
- Mi az Lou! Mibaj van?
- Semmi semmi! Csak egy álom! Csak egy álom!

35.fejezet

Hali remélem tegnap mindenki méltón ünnepelte Louis szülinapját , és mind ezek mellet olyan ajándékot kapott amienre várt. Nekem sajnos már nem volt az igazi mert a szüleim velem együtt vették meg az ajándékomat. Na de se baj a karácsonyban nem az ajándék számít. Ez a következő fejezetből is kiderül! Jó olvasást!

Nem mehetsz el!

Zayn szemszöge:

Reggel , vagyis hát inkább délelőtt , a telefonom csörgésére ébredtem.
- Grace! Nézd meg ki keres! - kértem a barátnőmet , aki épp törölközőbe tekerve a haját törölgette.
- Ismeretlen szám!
- Akkor add ide! - figyelmeztettem de már késő volt.
- Haló!

- Á szia máris adom! - nyújtotta át nekem a telefont.
- Haló! - szóltam bele én is a telefonba.
- Jaj Zayn dejó , hogy legalább téged elértelek!
- Paul! Boldog karácsonyt!
- Boldog a fenét boldog! Egész szent este futkároztam mint pók a falon.
- És Lux hogy van?
- Jól jól van sőt remekül de mondhatnám már mi van?
- Mondjad!
- A szervezők kértek titeket , hogy menjetek karácsonyi turnéra. Ez jó nagy bevételt jelentene.
- Hogy mi?
- Sajnálom , de ha ezt nem vállaljátok el akkor a szervezők nagyon bepipulnak. Szerintem abban az esetben legalább két évig nem mehettek turnéra.
-Megbeszélem a többiekkel aztán majd visszahívlak! - mondtam majd lecsaptam a kagylót.
- Grace!
- Ne magyarázkodj , minden szót hallottam. Te mit akarsz tenni?
- Nem tudom! Ha ezt nem fogadjuk el feleannyit nem fogunk keresni vagy két évig!
- És akkor mi van?
- Jaj Grace fogalmam sincs mit csináljak!
- Menjünk le a többiekhez!
Pár perccel később:
- Gyerekek! Nagy hír! - ordította Grace a lépcsőfordulóban. - A fiúknak karácsonyi turnéra kell menniük vagy különben két évig nem is számíthatnak se turnéra se másra!
- Niall te! Te nem mehetsz el! Az kizárt dolog! - esett pánikba Mady.
- Nyugi Mady! Mért vagy mostanában ilyen? - kérdezte Hazza.
- Ez nem tartozik rátok! - védte meg Madisont Niall.
- Most mi a fene van mindenkivel? Karácsony van! Senki nem megy sehova! - állított le mindenkit Louis.
- Igaza van! Most nem hagyhatjuk cserben a lányokat a rohadt pénz miatt! - csapott az asztalra Liam.
- É-én sem hagyom itt Madyt! De az nem a ti dolgotok , hogy miért nem! - tette hozzá Niall , kicsit bizonytalanul.
- Juhú! Akkor közöljük a hírt a nagyközönséggel! - ugrott fel Dzsuly!
Rajtam volt a sor! Felhívtam az "emberünket" és közöltem vele mi a szitu. Kicsit ideges volt  , de asszem megértette , hogy mi is emberek vagyunk.

Liam  szemszöge:

- Jaj ne megint rosszul vagyok! - kiáltottam majd öklendezve a legközelebbi wc felé vettem az irányt.
- Várjunk csak! - szólt Dzsuly gondolkodó arccal. - Mady mostanában furcsán viselkedik! Zabál mint Niall , érzékeny , gyakran változik a hangulata , és már megint rosszul van! Ha nem az a baja amire gondolok akkor hálát adok az égnek!
- Egy pillanat! Anyám is ilyen volt amikor.....! - gondolkozott Shara.
- Ne! Már nekem is leesett! - sikította Harry! Tényleg sikított.
- Niall! Mi van Madyvel? - kérdezte Debby.
- Jó jó elmondom elmondom! - csitított el minket Niall. - Mady terhes!
- Azt a jó édes mindenit! -kiáltottam fel.
- Szóval ma ultrahangra megyünk , hogy megnézzük él e még egyáltalán! - folytatta kis csapatunk ír tagja.
- Niall mehetünk! - szólt Mady kicsit megkönnyebbülve. - Most mit néztek így rám?
- Mady Mady gratulálunk! - borultunk egyszerre Madison nyakába.
- Mi is had kísérjünk el! - kérlelte Dzsuly Madyt amibe muszáj volt beleegyeznie.
Mind izgatottan vártuk , hogy Niallék kijöjjenek a rendelőből és megtudjuk a nagy hírt.
- Gyerekek! Tudjuk az eredményt! Nem lesz kisbabám! - könnyezett Mady.
- Ó nagyon sajnáljuk!
- Semmi gond srácok! Még egyébként sem álltam készen egy babára!
- De én készen álltam rá! -szontyolódott el Niall. - És már egy kicsit azt hittem , hogy apa leszek!
- Jaj Niall! Ez még nem a világ vége! - gondoltam magamban.
Sajnos ez nem sokat segített a dolgon. Másnap Niall ki sem jött a szobájából , még kajával sem tudtuk lecsalogatni. Mindig Madison vitte fel neki amit kellet. Egész nap nem hallottunk mást csak a fájdalmat idéző pityergést. Reméltem , hogy ez nem tart sokáig.

34.fejezet

Helo mindenki! Ma csak későn jutottam géphez , ezért bocs ha a rész későn érkezik! Egyébként mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! Meg azt , hogy mindenki olyat kapjon amit szeretett volna! Am köszi gréta ez tényleg nagyon jó ajándék *-*!

Káosz , vagy ünneplés?

Niall szemszöge:

- Terhes vagyok! - tört ki Mady majd hangos zokogásba kezdett.
- Hogy? De hát most hát! De nem is! És! Jaj Mady ne sírj!
- Dehát Niall! 19 éves vagyok! Nem állok készen még a gyerekre! Én még élni akarok és bulizni! Nem akarok egy idegroncs lenni mert a gyerek miatt se aludni se enni se más természetes dolgot csinálni nem tudok! És a szülés fáj! Én félek a szüléstől!
- Mady!
- De!
- Mady! Mady! Nyugodj meg! - szorítottam Madisont magamhoz.- Minden rendben lesz! Én csak azt nem értem ez , hogy jött össze! Te szedsz rendesen tablettát?
- Dehogyis!
- Akkor meg mit csodálkozol?
- Nem tudom előtted csak egy pasival voltam!
- Apa leszek Mady! Te el tudsz képzelni engem apának?
- Hát Baby Luxszal egész szépen megvoltatok! Na meg Benyvel is!
- És ezt mikor tudtad meg?
- Tegnap előtt kellett volna tudod és nem!
- Ezt nem értem!
- Szóval igen ezért elmentem egy teszt csíkért és pozitív volt! Nagyon megijedtem!
- Édesem semmi baj , de a többieknek ne szóljunk róla! Előbb utóbb úgy is megtudják , de most ne tereljük el a figyelmet Louisról!
- Rendben van! - egyezett bele , majd nyugovóra tértünk.
Másnap reggel teljesen másként viselkedtem Madyvel.
- Kérsz egy kis várj mit is szabad enned?
- Niall Niall tegnap te nyugtattál meg! Most én foglak! Éjszaka rájöttem , hogy ha mindent összezabálok ,  sokszor emelek , és egyáltalán nem foglakozom a babával akkor sajna kinyiffan!
- Te normális vagy? Direkt ki akarod nyírni a saját gyerekünket?
- Jóreggelt néktek! Miről folyik a szó? - nyitott be hozzánk Harry és Dzsuly.
- Ja semmi semmi! De mi kéne? - kérdeztem tudálékosan.
- Khm ja igen most ajándékozunk szerintem gyertek le!
- Oks egy perc addig menjetek csak!
- Ti tudjátok! - bökte oda Dzsuly , majd berakták az ajtót.
Pár oerc múlva már lent is voltunk. Kár is lett volna lemaradni arról a mosolyról ami Lou arcán ült abban a pillanatban.

Louis szemszöge:

Debby kérte , hogy jöjjek le a nappaliba. Sejtelmes volt a hangja , ezért tudtam , hogy készül valamire. Titokban abban reménykedtem , hogy mégsem felejtették el a szülinapomat.
- Boldog szülinapot Louis! - ugrottak rám a többiek , amint leértem.
Niall és Mady kicsit később érkeztek , de javasoltam a többieknek , hogy várjuk meg őket is , hiszen nélkülük nem jó az ünnep. Nemsokára aztán ők is leértek , és kezdődhetett a nagy ajándékosztás. Kaptam csíkos pólókat , nadrágtartót , és még sok kedvemre való dolgot. A legnagyobb meglepetést viszont Dzsuly ajándéka okozta. Harry után következett , aki egy Rolex karórát adott nekem a születésnapomra. Egyből feltettem és következedd Dzsu. Egy "Boldog szülinapot !" kíséretében egy lefedett kis dobozkát nyújtott át nekem.
- Ó úr ég hát ez? De aranyos! Nagyon köszi! Milyen kis picúr! - kiálltottam fel , ugyanis a kis dobozkában egy szürke kis nyulacska lapult.
- Remélem tetszik! Bojhosnak keresztelltük!
- Ó bojhos! Megígérem , hogy felelősségteljes jó anyukád leszek!  - tettem a szívemre a kezem , úgy fogadtam esküt.
- Rendben Louis most elmegyünk ebédelni , majd megnézünk egy filmet , és utána a többiek elmennek valahová , hogy megünnepeljék ezt a szép napot. Akkor fogod tőlem is megkapni az ajándékod! - ecsetelte Debby.              
-Remek akkor mehetünk? - siettetett Zayn.
- Menjünk de szerintem ma valami extra zsíros cuccot kajálok! - jelentette ki Mady.
- Nem Mady fogyóznod kell! - bökte oldalba Niall.
- Miért kéne? Tök jó alakja van! - förmedtem , rá Niallre.
- Azért mert....! Mert vigyáznod kell az epédre! Ha túl zsírosat eszel még köves is lehetsz!
- Nyugi Niall akkor a te kedvedért eszem salátát! - fintorgott Mady.
- Helyes és most menjünk! - sürgetett minket Niall.
Mady tegnap sem volt jó passzban , de Niall.
Szóval megebédeltünk , majd beültünk a moziba , ahol a jól megszokott karácsonyi filmet a Reszkessetek betörők című vígjátékot néztük meg. Mivel a többiek úgy is elmentek volna otthonról , ezért inkábba haza se jöttek.

Debby szemszöge:

Izgultam és reménykedtem mert nem voltam benne biztos , hogy bejön neki amivel készültem.
- Na szívem! Most bekötjük a szemed , és elviszlek egy varázslatos helyre.
- Benne vagyok! - mondta , majd engedte , hogy bekössem a szemét..
Egyolyan helyr vittem amiről tudtam , hogy minden vágya , hogy egyszer ott lehessen.
Ez volt az a hely:




-Debby hát ez varázslat! De , honnan tudtad?
- Olvasok a gondolataidban!
- Remek! Olvashatsz másokr is! De nem hoztunk fürdőruhát.
- Ajjaj tényleg! Ez ki ment a fejemből! De mindegy csak magunknak béreltem ki ezt a helyet nem fog zavarni senki! Vedd le a ruhád és nyomás a medence! - mordultam rá Loura.
Én is levetettem a kabátom , és a többi ruhától is sikeresen megszabadultam. Belevetettem magam a forró habos vízbe , és csak Louis karjaiba fonódva áztattam magam.
- Na? Tetszik? - kérdeztem egy tartalmaas csók után.
- Nagyon! Főleg így ruha nélkül! - ültetett az ünnepelt perverz  vigyort az arcára.
- Ó Louis te sosem nősz fel!
- Lehet , de engem így kell szeretni!
- Hát persze! Boldog szülinapot és kellemes ünnepeket!
- Neked is drágám!
Pár óra jakuzziban és már is a fellegekben jártunk. Kár , hogy haza kellett mennünk. Otthon a többiek már vártak minekt. Tervben volt még , hogy felelsz vagy merszezünk egyet , de Louis már olyan fáradt volt , hogy alig bírtam felcipelni a lépcsőn. Befektettem az ágyba majd lezuhanyoztam , és követtem a példáját. Azért remélem jól sikerült ez a nap.

33.fejezet

Helo mindenkinek! Bocsi megint , hogy tegnap nem raktam ki részt! Higyjétek el nagyon igyekeztem csak a hülye barátnőm nem engedett a géphez. Viszont remélem tegnap 20 00 -tól néztétek a vivát , aki lemaradt róla az remek dolgot hagyott ki. Itt a kövi rész , jó olvasást!

Szent este előtt

Dzsuli szemszöge:

- Harry , Harry ébredj! Esik a hó nézd! - próbáltam kizavarni az ágyból a még alvó barátomat.
- Le...! Na jó megyek megnézem! - válaszoltam baromi kómásan.
- Tudtad , hogy 23.-a van Taylor a sitten rohad , és holnap szent este?
- És Lou szülinapja! - tette hozzá Harry.
- Oo tényleg! Tudod mikor a lányokkal ajándékot vettünk neki én nem tudtam mit és hát szóval!!
- Te nem vettél neki semmit még? Debby tudod milyen ideges lesz?
- Tudom de hát most mit csináljak? Semmit nem akartam leutánozni a lányokról! Mindenki olyan jó ajándékot ad én mit vegyek neki?
- Hát vehetsz neki egy plüssmacit!
- Azt Mady adja!
- Bögre?
- Grace!
- Új csíkos póló?
- Shara!
- Ne! Az összes jó ajándékot elhappoltákelőled! És Debby mit vesz?
- Azt nem árulhatom el! - fejeztük be a beszélgetést majd leballagtunk a konyhába.
- Egyébként te mit adsz neki? - suttogtam bele a fülébe.
- Majd meglátod! - adott nem túl konkrét választ , Hazza.
Egész nap görcsben volt a gyomrom. Kigondoltam , hogy a többieknek azt mondom , hogy még el kell intéznem valamit a szerkesztőségnél , és Harryt is viszem magammal. Majd ő kiválasztja nekem mit kell vennem.
Pár perc múlva már az utcán voltam Harolddal , és éppen sétáltunk a legközelebbi ajándékbolt felé. Útközben a kisállatbolt kirakata előtt haladtunk el. Valami elpattant bennem és tudtam , hogy hülyeség de még is bementünk.
- Szép napot miben segíthetek?
- Egyenlőre csak nézegetünk! De azért köszönjük! - utasítottam vissza illedelmesen.
- Meglepődtem mennyi minden szügséges egy állat eltartásához. Még akkor is ha az állat nem valami nagy.
- Louis milyen állatnak örülne a legjobban?
- Szerintem ne legyen nagy , és ne legyen galamb!
- Nézd ez a kiskutya de aranyos! - kiáltottam fel.
- Figyelj! Ha kisbabára nem tud vigyázni akkor kiskutyára se.
- Ez igaz! Hörcsög?
- A mai hörcsögök túl vannak tenyésztve! Nem húzzák tovább egy évnél!
- Nézd ott egy nyuszi! Jaj de kis édes! A nyuszinak biztos örülne!
- Jó vegyünk nyulat! Azta elfér a tenyeremben!
- Milyen aranyos! Hölgyem mennyibe kerül ez a kisnyuszi?
- Ó ez nem kell senkinek ingyen elvihetik!
- Ez most komoly? Egy ilyen aranyos kisnyulat?
- Manapság nem vesznek nyulakat az emberek chhhh!
- Hát jó akkor elvisszük szép napot!
Pedig én jóval többért is elvittem volna:




- De Lounak csak holnap lesz a szülinapja! Mit csináljunk addig vele?
- Nem tudom! De rakd már zsebre nehogy megfagyjon!
- Olyan kis édeske!
- Szerintem addig legyen a szobánkba , de Louist ne engedjük be!
- Jó ötlet!
- Na tedd el a nyuszit!
- Sziasztok gyerekek! - köszöntöttem a többieket amint beléptünk.
- Hali ilyen gyorsan végeztetek?
- Öö ja , de megyek mert bevizelek!
- Harry mozog a zsebed!
- Csak a telefonom de fel is veszem! - kiáltott vissza Hazza , mikor a lépcsőről!
- Asszem én is megyek! Mindig olyan szorosra húzza a gatyáját segítek neki kigombolni! - mondtam , majd gyorsan távoztam.

Debby szemszöge:

Harry és dzsuly ma nagyon furán viselkedett és izgatta a fantáziám , mi lehet ennek az oka.
- Mi a jó édes? - ordítottam fel amikor benyitottam a szobájukba.
- Nyugi Debby , nyugi , nyugi!
- Mi ez és mért és minek?
- Ez egy aranyos kis nyuszi nem látod? És Louisnak vettem! Vagyis nem vettem mert ingyen odaadták , de majd még veszek neki valamit!
- Óó neked mindig a legnagyobb hülyeség jut az eszedbe! Hadd nézzem milyen cuki!
- És mi lesz a neve?
- Legyen mondjuk bojhos! Az találó név és tetszene Louisnak! De el ne áruld neki!
- Nem fogom! - jelentettem ki! - És mit adtok neki enni?
- Répát meg salátát az elég lesz nem?
- Hát jó akkor nem is zavarok! De vigyázzatok ám rá!
- Vigyázunk vigyázunk!
- Debby! - kiáltott fel Louis.
- Megyek már! - sikítottam vissza majd távoztam.
De hát Dzsuék sem lehetnek ott vele egész nap! Addig meg összekakilja a szobát!
- Na mit csinálnak Dzsulyék! - vont kérdőre a barátom.
- Semmit , semmit csak.....!
- Csak mi?
(A leghülyébb hülyeséget találtam ki amit csak lehetett.)
- Csak Harryvel már egy hónapja nem voltak együtt és most eléggé egymás társaságára vágynak!
- Ááá! Értem.
- Amúgy szerintem ma kéne feldíszítenünk a fát! - javasoltam.
- Dehát még meg sincs a fa! - válaszolt Liam.
- Akkor menjünk fát venni! - ecsetelte Niall kajától teli szájjal.
Dzsulyéknak nem is szóltunk nem akartuk zavarni őket. 8-an mentünk el vásárolni Hazzaék tudta nélkül.
Egy gyönyörűszép ezüstfenyővel tértünk vissza. Mire Hazzaék leértek fel is díszítettük.:





- Húú hát ez valami káprázatos! - tátotta el Dzsuly a száját.
- Ugye ugye mi ezzel foglalkoztunk amíg ti hancúroztatok! - bökte oda Zayn.
- Hogy mit csináltunk? Debby gyere ide! - rántott el Harry a sarokba.
- Hogy mit csináltunk? Te  azt mondtad nekik , hogy... ?
- Valamit mondanom kellett! - védtem meg magam.
- Miért akkor mit csináltatok? - kérdezte Louis.
- Hát igen szóval Debby elmondta! Fú pedig azt hittem nem fogja mindenki megtudni! - magyarázta Dzsuly.
- Öö ja de ti csak beszélgessetek tovább! Ne foglalkozzatok azzal , hogy mi van velünk! - tette hozzá Harold.
- Jó akkor mindenki álljon a fa elé , csinálunk egy csoport képet! - adta ki az utasítást , Shara.
- Itt repül a kismadár! Számoljunk vissza! - mondta Liam , majd letette a fényképezőt , és kis csapatunk mellé állt.
- 5,4,3,2,1 és megvan! - kiálltottuk egyszerre.

Niall szemszöge:

- A kép nagyon jó lett! De nem rendelhetnénke egy pizzát? Meg mondjuk egy hamburgert? - érdeklődtem , korgó pocimat símogatva.
- Kicsim! Az előbb ettél! - túrt bele a hajamba Mady.
Ekkor vettem észre , hogy Debby súg valamit Harry fülébe: - Egyébként most hova tettétek?
Közelebb hajoltam hozzájuk és halkan megkérdeztem: - Mit?
- Nem mondhatom el!
- De mondd el! - ugrottam fel!
- Jólvan Niall nyugi elmondom! - ültetett vissza. - De akkor senkinek egy szót se! - kötötte a lelkemre Harry , amire persze szaporán bólogattam.
Ekkor felvezetett a szobájukba. Nem hittem a szememnek!
- Milyen kis cuki muki ari bari pici nyuszikácskaaaaaaa! - ugrottam Harry karjaiba és kikönnyeztem.
- Mivan a szemedbe ment valami?
- Nem dehát olyan aranyos! Most nem?
- De ettől még nem kéne bömbölnöd!
- Tudom de egyébként mért van tele mazsolával a szoba?
- Megnyugtatlak Niall az nem mazsola! - veregette meg a vállam Harry.
- De ezt csak úgy vettétek vagy mi?
- Nem dehogy bojhost Louis kapja!
- Óóó bojhos a neve jajj szupiak! - ujjongtam.
- Te tudod de most menjünk le!
- Remek!
Lebagtattunk a lépcsőn , mire észrevettem , hogy megjött a pizzám. Egyből szaporábbra vettem a lépteim és már ott is termettem a kaja mellett.
- Niall tudom , hogy éhes vagy de attól teleportálni még nem kötelező! - viccelődött Mady.
- Mivan Madison ma valahogy nagyon harapós vagy!
- Mi lenne szöszikém! Én is lehetek éhes nem? - mondta , majd beleharapott az első pizzaszeletbe.
- Nem szokál így zabálni! Ne legyél én! Én csak én lehetek! - szúrtam le morcos arcot vágva.
A vacsora végén megfújtuk a takarodót. Mady behúzott a szobába. Nagyon idegesnek látszott nem tudtam mit akar.
- Niall nem bírom tovább! El kell valamit mondanom! - kezdte visszafolytott sírós hangon.
- Mi a baj? Ugye nem vagy halálos beteg?
- Ennyire nem komoly a helyzet , de majdnem eltaláltad!
- Na mondd mi van! - sürgettem minden figyelmemet neki szentelve.
- Nem is tudom , hogy mondjam el , de szóval ó istenem!
- Mi van?
- Terhes vagyok! - ordította , majd hangos zokogásba kezdett.

32.fejezet

Sziasztok! Ma is ezernyi dolgom volt szval bocs ha a részt későn teszem ki. Előre is bocsi de azért jó olvasást!

Kérlek csak ezt ne! 

Harry szemszöge:

- A ködös idő megnehezítette a dolgom , de végül megtaláltalak. Szóval ha még egyszer látni akarod őket , akkor had legyek a barátnőd! - adott ultimátumot Taylor.
- Kérlek csak ezt ne! - kiáltottam miközben a zsebemben a diktafon mindent rögzített.
- Sajnálom! Vagy Dzsuly vagy a barátod és a csaja.
- Taylor az ember rablás bűncselekmény!
- Te elraboltad a szívem , én a barátaidat!
- Hol vannak Louisék?
- Szakíts Dzsulyval és megmondom!
- Nem!
- Akkor nem látod többé a barátodat! - mondta ki a végszót Taylor majd eltűnt.
Hazarohantam és meghallgattattam a felvételt a többiekkel.
- Azonnal menjünk a rendőrségre! - kiáltotta Dzsuly.
- Remek akkor indulhatunk! - ordított Shara.
Beültünk a kocsiba és a Londoni kapitányságra hajtottunk.
- Miben segíthetek? - kérdezte az ügyeletes Mrs. Seetle.
- Kérem Louis és Debbyt elrabolták?
- Értem!
- Öö azt is tudjuk ki volt!
- Nagyszerű és ki volt az?
- Taylor Swift!
- Ez most komoly? És miért?
- Mert belém esett de nekem van barátnőm és akkor mondja meg hol vannak ha szakítok Dzsulyval!
- mint valami kiskori ultimátum! Hahaha! Na jó kedveseim megmondom mit csinálunk! Te felhívod Taylort , mi meg bemérjük a telefonját és mákunk lesz ha pont ott van ahol a a barátaitok.
- Fel is hívtam és valami mesével álltam neki elő:
- Taylor gondolkoztam! Lehet , hogy van valami abban amit mondtál! Nem azért hívtalak , hogy elmondd hol vannak Louék , de szeretném ha tudnád , hogy nekem egyenlőre ők a legfontosabbak! De azért a Dzsulyval való kapcsolatom nem lesz hosszú életű!
- Megvan! - szólalt meg Mrs.Steele.
- Szia Taylor majd még beszélünk! -mondtam majd lecsaptam a telefont.
- A luxus negyed északi felén vannak , egy méretes kis házikóban. Odakülsöm az embereimet , és egy fél óra múlva meg is lesznek Louisék.
Így is lett! A többiekkel együtt én is Debby és Lou nyakába borultam és könnyes szemmel adtam hálát az égnek , hogy Taylor emberei nem tettek kárt bennük. Ekkor viszont szörnyű dolog következett.
- Harry te , te vadállat! Te mocskos strici! te fattyú! Hogy voltál képes felnyomni a rendőrségen? Ha egyszer kijutok innen te és Dzsuly sem lesz biztonságban ezt elárulom!Fel foglak négyelni! És neked Dzsulya Simpson! A saját magam kaparom ki a szemed! Saját magam szúrlak szíven egy jó éles tőrrel! - üvöltötte Taylor.
- Na jöjjön Taylor elég lesz! - rántotta el tőlünk , az egyik kísérő rendőr.
- Jaj Harry ez szörnyű volt! - borult a melkhasomra Dzsuly és sírni kezdett.
- Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Ismerem! Mire kijön nem lesz már semmi baja!
- Ennek de mocskos szája van! - állapította meg Debby , miközben még mindig Madyvel ölelkezett.
- Debby ezt ne most! - szólt rá Louis és , hogy tényleg ne beszédre használja a száját megcsókolta.
- Wow ha minden egyes mondatomnak ez lenne a vége tényleg kevesebbet beszélnék!
- Na menjünk! - szólalt fel Zayn.
- Tényleg Grace te mikor akartál fürdeni? - kérdezte Zayn perverz mosollyal együtt.
- Egyből mikor hazaértünk! - mosolyodott el Grace.
- Mehetek veled én is? - fordult Malik a híres csillag szemével , barátnője felé.
- Nem! - vigyorgott bele Grace , Zayn , most már szomorú két szép szemébe.
- Légyszi!
- Na jó!
- Gyerekek! Ezt a rendőrségen kell megvitatnotok? - kérdezte Debby hülyébbnél , hülyébb grimaszokat vágva.
- Igen! - vágta rá egyszerreGrace és a párja.
Körülbellül ekkor érhettünk oda a kocsihoz.

Grace szemszöge:

Zayn mostanában egy kicsit perverz ami önmagában nem is zavarna , de ezt mindig a többiek előtt kell megvitatnia velem. Komolyan nem értem , hogy a fiúk , hogy nem szégyenlik magukat. Én nem szoktam erről beszélni se a lányokkal se mással.
- Zayn mi volt ez már megint? - kérdeztem amint beléptünk a szobánkba.
- Mi mi volt? - kérdezte értetlenül Zayn , majd lazán ledobta a pólóját és a gatyájától is megszabadult.
- Mért kell a többiek előtt perverzkedni?
- De hát Harryék is ezt csinálják , meg Louék is. Sőt egyszer Liamtől is hallottam , hogy .......!
- Nem akarom tudni és nem érdekel a többiek mit csinálnak! - vágtam bele a szavába és idegesen levágtam magam az ágyra.
- Jaj szívem ha mondod , hogy ne akkor nem csinálom! - mondta majd megcsókolt.
- Oké vontam vállat , majd mintha semmi sem történt volna elmentem Zaynnel fürdeni.
- Grace , Zayn kaja! - ordított fel Niall.
- Megyünk! Épp öltözünk! - kiáltottam vissza.
- Öltözünk? Ez nem túl perverz és személyes? - húzta fel szemöldökeit a barátom.
- Jaj Zayn! Tudod , hogy szeretlek?

Ez volt a 31.fejezet! Remélem tetszett , de az sem lep meg ha nem. Bocsi de nem lett valami túl hosszú , és kicsit lapos is. Azért remélem várjátok a kövit.

31.fejezet

Sziasztok! Bocsi , hogy tegnap , tegnapelőtt nem raktam ki részt de nehéz pótolni az anyagot és az ajándék vásárlás sem könnyítette meg a dolgom. A komit köszönöm Dream girlnek itt a kövi rész. Jó olvasást!

Már megint ő?

Louis szemszöge:

Reggel kicsit nyúzottan ébredtem. A tegnapi buli a Taylor és Dzsuly közötti összezörrenést leszámítva remekül sikeredett. Főleg mivel , hogy szerintem még most is élek tehát nem lett vége a világnak. Ma 22.-e van , és két nap múlva szent este. Vagyis a szülinapom. Te jó ég remélem Debby tudja , hogy nem akarok nagy felhajtást. Ha egyáltalán tudja mikor van a szülinapom.
- Szia kicsim! - köszöntött a fürdőajtóból Debby , megzavarva a gondolatamiat.
- Jó reggelt maci! - köszöntem vissza a törölközőbe tekert barátnőmnek.
- Nem vagy valami jó színben! - állapította meg Debb.
- Öö nagyon zavar?
- Nem dehogy is nagyon cuki!
- Akkor jó menjünk le!
Így is tettünk. A nappaliba érve én a konha felé vettem az irányt Debby pedig lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Szokás szerint a reggeli hírek ment.
- Ó nem! Ez nem lehet! - hallottam Debby vészjósló hangját.
- Mi történt? - kérdeztem felé fordulva.
- Hallgasd!

"- Köszöntöm a kedves nézőket , és hallgatókat ma december 21.-én. Londonból jelentkezem ahol egy hírességek körében lezajlott buli kissé elszabadult. A híres fiúbanda a One Direction ugyan is úgy nevezett világ vége buli alkalmával vendégül látta Taylor Sfiwtet , aki összetűzésbe sőt verekedésbe keveredett az egyik barátnővel Dzsulya Simpsonnal. Taylor vérző szájjal megtépett ruhában viharzott ki a Direction villából. Ezeket a válaszokat kaptuk kérdéseinkre:
- Taylor mi történt?
- Az az őrült Dzsuly , lábszáron rúgott amire én megpofoztam. ezután úgy rámmászott , hogy senki se tudott levakarni róla. Ő jóval több kárt tett bennem mint én benne és nem is értem az egészet. Én próbáltam kedves lenni hozzá , de félékeny rám. Pedig mi Harryvel már régebb óta ismerjük egymást és nem hiszem , hogy ez mást zavarna.
- Mit szólt ehhez Harry?
- Próbálta rólam lerángatni Dzsulyt de nem tudom mit szólt a dologhoz mert azonnal kijöttem. Én csak fogtam Harry kezét. Ezt egy barátnak talán nem lehet?
- Szerinted Dzsuly miért esett neked?
- Fogalmam sincs , de most mennem kell mert még várnak a kávézóban!"
Valyon igaz e amit Taylor Swift szájából hallottunk vagy csak mese az egész? Megtushatják az esti hírekbe!

- Semmi sem igaz! - ordítottam a tv-be.
- Ezt meg kell mondanunk Dzsulyéknak!
- Vagy meg is mutathatjuk nekik! Felvettem videóra! - adtam át a telefonom Debbynek.
- Nagyszerű! - kiálltott fel és már is rohant Dzsulyék szobájához.
-Dzsulya Simpson! Harrold Edward Styles! Van valamim amit látnotok kell!
- Fúj már Debby megint másnapos vagy?
- Harry most nem a halott dédnagymamám temetését akarom megmutatni hanem a reggeli híreket! - ordította Debby majd Hazza arcába nyomta a telefont.
- Te jó ég! Azt hiszik pszihopata állat vagyok aki hírességekkel verekszik! - sikított Dzsuly.
- Nyugi , nyugi majd kitalálunk valamit! Te újságíró vagy nem ??? - pattant fel az ágyból Harry.
-Deeee igen!
- Akkor meg?
- Harry azonnal vegyél fel legalább egy alsó gatyát! - üvöltött Debby Harryre.
- Jólvan jólvan! Na szóval! Dzsuly csinálsz velem egy riportot amiben igazolom , hogy te csak megvédted magad és írsz egy szép hosszú cikket a valódi történtekről. Én addig idecsalom Taylort azzal az ürüggyel , hogy tegnap nem jutott időnk egymásra és te most nem vagy itthon.- adta ki a parancsot Hazza.
- Remek ötlet! És mikor próbál rádnyomulni mi felvesszük és hopp Taylornak annyi! - tett hozzá Debb.
- Ez tök jó ötlet na akkor gyerünk le mindenki aztán megyünk a dolgunkra! - hessegetett ki minket Harold a szobából.
Lent a többieket is beavattuk. Nekik is tetszett az ötlet és mindannyian szerettek volna segíteni a leleplezésben. Mady és Shara Dzsulyval együtt a szerkesztőségbe mentek , hogy segítsenek kitalálni valami hihető sztorit. Zayn és Niall több kamerát is felszerelt Harryék szobájában és a nappaliban is.  Én és Debby vállalkoztunk rá , hogy Taylor tudta nélkül itt maradunk és mi is szemtanúi leszünk az eseményeknek! Sőt ha kell segítünk is. Mikor mindennel készen voltunk Harry tárcsázta Swift számát.
- Hát szia Harry! Hogy vagy?
- Kösz én jól remélem te is!
- Öö az ajkamat még borogatni kell de használni azért még tudom ha érted mire gondolok!
- Szóval enni azért tudsz!
- Másra gondoltam de hagyjuk!
- Ó hát szóval csak tudod....
- Igeeeen?
- Szeretném ha átjönnél mert dzsuly épp az előbb ment el és tegnap nem sok időnk volt beszélgetni.
- Persze szívesen megyek! Mindjárt ott is vagyok! Épp itt vagyok a városban.
- Remek akkor szia!
- Helo!
- Fúúú gyerekek! Taylor totál belém van zúgva! Mit csináljak?
- Semmit! Mutasd meg a ngyvilágnak mennyire szereted Dzsulyt és akkor békénhagy! - adott neki tanácsot Debby , a vállát veregetve.
- Remek de....!
Csengettek! Ez ilyen hamar ideért? Na mindegy csak játszam el jól a szerepemet. Debby nyitott ajtót , már kabátban.
- Helo Taylor! - köszöntötte udvariasan majd megölelte és benivitálta Harryhez.
A csajon rendesen látszott , hogy nem számított a mi társaságunkra is.
- Na hát akkor mi most megyünk! - szólaltam meg majd Debby derekát fogva kisétáltunk az ajtón. Azonnal a hátsó kert felé vettük az irányt és bemásztunk az ablakon. Harry és Taylor még mindig a kanapén ült. Csak foszlányokat hallottunk a beszélgetésükből. Egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy Taylor Harryhez hajol majd egy rövid csókot ad neki.
- Ezt a ribit! - tört ki Debby aminek nem örültem mert nehéz visszatartani ugyan is nagyon erős. Ha Swift tegnap vele bunyózott vona akkor nem csak a száját fájdítaná.
- Nyugi Debby nem mehetsz oda!
- Jó jó felfogtam elengedhetsz!
- Nézd bemennek a vendégszobába!
- Zayn oda is tett kamerát?
- Dehogy is!
- Akkor nincs mese mi vesszük fel mit csinálnak!
- Én nem akarom tudni mit csinálnak!
- Louis a barátod most sokkalfontosabb mint az , hogy mit nem akarsz!
- Hát jó legyen! - egyeztem bele majd megint kimásztunk és a szoba ablakából figyeltük az eseményeket. Szerintem jobb felvétel lett mint amit a rejtett kamera felvett volna.

Harry szemszöge:

Nem tudtam Taylor mit akar velem és a rejtett kamerák miatt is aggódtam kicsit. Mért pont a vendégszoba? Az is nagyon idegesített , hogy más lánnyal vagyok nem Dzsulyval. Ám amikor kinéztem az ablakon Debby és Louis megnyugtató látványa jelezte , hogy veszik amit Taylor művel velem.
- Te mit eszel annyira Dzsulyn?
- Hát okos , szép , ügyes , erős , nem nyávog , jól öltzik , pont nekem való.
- És én milyen vagyok?
- Hát vörös a rúzsod ami jó. És te is jól öltözöl és te sem vagy ronda. - nyilatkoztam de ekkor elsötétült minden.
- Úr Isten! Mi történt? - kérdeztem abban a pillanatban ahogy magamhoz tértem.
- Sajnos véletlenül festéklemosót kevertem a rúzsomba és te ettől zizi lettél , most pedig nem emlékszel semmire. - válaszolt Taylor.
- Mi a .....? És és ugye nem?
- De igen! Megcsaltad velem Dzsulyt és a kis barátaid az egészet felvették!
- Jaj ne jaj ne jaj ne! Hol vannak most Louisék?
- A két testőröm eltávolította őket , miután végeztünk a felvétel pedig itt van nálam.
- Hogy tehettél ilyet Taylor? Mit ártottam én neked? Mit ártott Dzsuly neked?
- Hogy mit ártott nekem? Ha ő nincs te most nem azért kavarnál velem mert bedrogoztalak , hanem mert szeretsz!
- Ez nem igaz! Figyelj! Te sosem voltál az esetem és nem is leszel! Egyébként te nálam jobbat érdemelsz! De még is , hogy süllyedhettél el idáig?
- Ó nem tudom! Csak hát tudod egyre jobban vonzódom hozzád és nem lehet , hogy ezt te nem érzed!
- De én Dzsulyhoz vonzódom! Figyelj ha most nyilvánosan bocsánatot kérsz Dzsulytól és nem csinálsz ilyet többet akkor maradhatunk barátok!
- Akkor mi többé nem vagyunk barátok!
-Hol vannak Louisék?
- Biztosítékként el viszem őket magammal , így biztosítom , hogy találkozzunk még! - mondta , majd fogta magát és elviharzott.
- De!!!! - kiáltottam utána , de már nem hallotta.
Felhívta Dzsulyt és megmondtam neki , hogy mi van.
- Ezért később még kinyírlak , de most Louék a legfontosabbak. Egyenlőre azt kell kiderítenünk , hogy mit akar Taylor.  Egyébként mindjárt otthon vagyok szóval majd kitalálunk mindent! Ne aggódj meglesznek! - nyugtatott le Dzsuly.
Nem tellt bele 10 perc és tényleg mindenki itthon volt. Dzsuly egyáltalán nem volt dühös mert tudta , nem volt esélyem Taylorral szemben. Felhívtam , hogy Lou és Debby jól vannak e.
- Ó remekül itt ülnek mellettem adjam valamelyiket? - kérdezte furcsa negatív hangon Taylor.
- Hát persze mondjuk Louist.
- Harry Harry!
- Louis! Jól vagytok? Mi van hol vagytok? Hol?
- Nem tudom egy sötét szobából beszélek Debby is itt van velem szembe csak neki befogták a száját mert csak beszélt és beszélt! A végén már engem is idegesített. Meg őt még pluszba lefogja két "gorilla" mert egyébként nem maradna nyugton. Segítsetek! Kérlek!
- Na hallottad? Jól vannak!
- Hol vagytok? Hol rejtegeted őket?
- Ha valaha szeretnéd őket látni gyere a Hyde parkba a tó mellééjfélkor , és elmondom a feltételeket! Egyedül gyere!
- Ott leszek!
Letette!
- Na most mit is csináljunk?
- Harry éjfélkor ki megy a Hyde parkba , és felveszi a beszélgetést. Utána benyomhatjuk a rendőrségen azt a kis csitrit , és Lou és Debby is szabad lesz.
- Mady szeretlek! - mondta Niall , majd jó hosszan megcsókolta.
- Tudom Niall , tudom!
- Na ne faljátok már fel egymást! - szólalt meg ma először Liam.
- Jut eszembe kajáljunk valamit!
- Csinálok gofrit! - pattant fel dzsuly áldozatkészen.
Láttam rajta , hogy nincs valami rendben , és feltettem neki kérdéseimet.
- Mi a gond szívem?
- Szerinted? Mi itt vidáman elvagyunk miközben Debby és Louis Taylor valamelyik félreeső roncstelepén rohad! És ezért egyedül énvagyok a felelős!
- Mért lennél te ?
- Mert én álltam le vele verekedni , és nem is értem miért!
- Mert beléd rúgott!
- Aj Harry úgy sem tudsz felvidítani!
- Hát pedig nagyon reméltem , hogy az ellenkezőjét csinálom.
Ez után a beszélgetés után egész este gombóc volt a torkomban. Eljött a fél 12 és remegett a gyomrom. A diktafont már előre beállítottam , majd elindultam. A tóhoz érve leültem egy padra. Nagyon fáztam , de nem látszott rajtam.
- Hát eljöttél? - kérdezte elém lépve Taylor.
- Mért nem jöttem volna?
- A ködös idő megnehezítette a dolgom , de végül megtaláltalak. Szóval ha még egyszer látni akarod őket ......................................................................!
Ez volt a 31. fejezet. Még egyszer köszönöm a komit és nem tudom ígérni , hogy holnap is írok ki , de azt se mondom , hogy nem .

30.fejezet

Sziasztok! Tegnap jöttem haza a kórházból , de időm már nem volt arra , hogy új részt írjak! Bocsássatok meg , hogy eddig várattalak titeket különösen téged Gréta! Egyébként most remekül vagyok tehát itt a kövi rész remélem nem estem ki a megszokott formámból. Jó olvasást mindenkinek!

Világvége party 

Harry szemszöge:

Most , hogy közeledik Louis szülinapja , a lányok nem sokat időznek itthon. Tegnap éjjel kicsit elengedtük magunkat a srácokkal , ezért nem csoda , hogy a nappali közepén szétterülve ébredtem , egy szál alsóban. Körülöttem Zayn , Liam , és Niall horkolt , Louis pedig szintén alsógatyában hessegette a galambokat az ablakpárkányról.
- Héé! - kiáltottam fel , miközben a hátamra fordultam.
- Jó reggelt! Menj már innen! - köszöntött Lou , de közben még mindig a galambokkal volt elfoglalva.
- Neked is! Te! Te tudod mit csináltunk tegnap este? - fordultam Boo Bearhoz , a fejemet fogva.
- Aha! Jézusom te nem?
- Tiszta káó haver azt se tudom hol voltam!
- Ez olyan mint a másnaposokban! Te ugye nem ittál festéklemosót? - kérdezte aggódva Lou , miközben becsukta az ablakot.
- Dehogy ittam csak tudod milyen vagyok ha sokat iszom! - nyugtattam le , miután valahogy ülő helyzetbe kerültem.
- Ja hát mondjuk olyan jó régen volt! Szerencsére! - veregette meg a vállam és felsegített.
- Nem voltam részeg mióta Dzsulyval járok! Egyébként hol vannak most?
- Hajnalban telefonáltak , hogy egy szállodában alszanak , mert a hóesés miatt Debby nem tudott hazavezetni. Erre sem emlékszel?
- Sajnos nem , de az viszont jó hír hogy nincsenek itthon! - jelentettem ki.
- Gyerekek mi a fene van? - pattant fel Niall , anyaszűlt meztelenül.
- Te sem emlékszel? - értetlenkedett Louis.
- Az utcsó emlékem az , hogy feleseket ittunk! Jó sokat! És utána Harry a konyhapulton táncolt! Ezután teljes homály minden.
- Ne én tényleg a pulton táncoltam? - ugrottam fel.
- Aha akkor vetkőztél le! - szólalt meg a háttérből Leeyum.
- Zaaaaaaayn! Zaaaaayn! - ébresztgette Malikot Niall , nem sok sikerrel.
- Mivan már aludni se hagyjátok az embert? - förmedt ránk Zayn. Kifejezetten vicces a kómás feje ilyenkor.
- Niall légyszi vegyél fel egy alsógatyát vagy valamit! Köszi! - utasította Louis, a még mindig pucér , szöszi bandatagot.
Erre Niall felrohant az emeletre , és néhány másodperc múlva fürdőköpenyben tért vissza körünkbe. Mindenki felöltözött , és meg is reggeliztünk. Épp a kajálás közepénél tartottunk ( Niall a háromnegyedénél , pedig dupla adagot kapott) , amikor megcsörrent a telefon.
- Szia édesem! - köszöntöttem Dzsut mert , hogy ő hívott.
- Jó reggelt Harry! Bocs , hogy nem tudtunk hazamenni , de egy méter hó esett és még nem takarították le rendesen az utakat. Ma viszont már simán lehet haladni szóval kijelentkezünk és már indulunk is.
- Hát jó is lesz mert nagyon hiányzol!
- Te is nekem na megyek mert már itt állunk a portán a lányok üdvözlik a többieket! Szia édes!
- Szia Dzsuly!
Letette.
- Jézusom mindjárt itt lesznek és az egész ház romokban hever! - üvöltöttem kétségbeesetten.
- Gyorsan srácok takarítsunk! - sürgetett minket Louis.

Mady szemszöge:

A hotel portáján álltunk , mikor Dzsuly felhívta Harryt. Nem tudta , hogy ki van hangosítva és mindannyian megállapítottuk , hogy a hangja feszült volt.
- Szerintem valami őrültséget csináltak amíg mi távol voltunk! - jegyeztem meg fennhangon.
- Szerintem csak becsiccsentettek kicsit tegnap éjjel! Tudjátok hogy van az ha 5 fiú van összezárva egy hatalmas házba csajok nélkül! - nyugtatott le minket Debby. - Most biztos reggeliznek vagy valami ilyesmi!
- Lehet , hogy igazad van! - szólaltam meg , majd ezt követően kocsiba ültük és hazahajtottunk.

- Helo mindenki! - köszönt be Dzsuly amikor beléptünk az ajtón.
Nem is szólt többet amikor belépett az ajtón.
- Jó helyre jöttünk mi? - kérdezte Debby.
- Szerintem igen! - válaszoltam.
Az egész ház ragyogott. Aznap sem nézett ki ilyen jól amikor először megpillantottuk.
- Hú de nagy buli lehetett itt az éjjel! - kiáltott fel Shara.
- Fiúk! Vagy letakarodtok , vagy hat hónapig be kell majd érnetek a kórházi kajával! - ordította Debb. Ez nagyot csenghetett a srácok fülében mert nem nem tellett bele 5 másodperc és mindenki a szemünk elé került.
- Hát ezt a hatalmas tisztaságot még is mire véljük? - kérdeztem.
- Hááát kicsim az úgy volt , hogy éjszaka volt egy kis buli. - vállalkozott Niall arra , hogy belekezdjen a magyarázkodásba.
- Hm hm hát azt gondoltuk , hogy nem magától lett minden ilyen patyolat tiszta.
- Pedig ma képzeljétek 21. - e van. A világ "utolsó" napja. És tartottunk volna egy világvége bulit de most , hogy ti már megtartottátok magatoknak............!
- Attól még tarthatunk ma is! - vágott Shara szavába Liam.
- Remek! - kiálltottam fel. - Akkor kezdjünk el készülődni!
- És mi lesz Dzsuly BPSZ - ével? Úgy legyen vége a világnak , hogy a torz fejét kell bámulnom? - kérdezte Zayn.
- Hééé bocsánat nem tehetek róla! Egyébként az orvosom azt mondta , hogy ha nem piálok annyit és  óránként beveszek valami bogyót , semmi bajom nem lesz! Nem kell majd a torz fejemet bámulnod miközben túléled a világvégét. - förmedt Dzsuly Zaynre szerintem jogosan.
- Na jól van emberek akkor készüljünk fel! - javasolta Debby.
A készülődés nálunk annyiból állt , hogy megrendeltünk jópár pizzát , meg egy raklap sört , amit aztám valahogy begyömöszöltünk a hűtőbe. Ezután kiválasztottunk egy csomó zenét amit majd lejátszunk a bulin. Felfestettünk egy világvége feliratot egy hatalmas vászonra majd felaggattuk a nappaliba , majd mint akik jól végezték dolgukat beültünk a moziterembe filmet nézni. Este viszont nagyon jót buliztunk.

Dzsuly szemszöge:

A vendégek csak úgy özönlöttek a partyra hiszen ki ne akarná az 1D - vel tölteni az utsó perceit?  ezek között a személyek között viszont ott volt Taylor Sfiwt is akit mellesleg ki nem állhatok. Ha meglátja Harryt egyből rácuppan , és nem ereszti egy JÓ darabig.
- Szia Taylor! Hogy vagy mostanában? - léptem Harry elé mikor az említett lány felénk közeledett.
- Óh Dzsuly hát te is itt vagy? Bocs de észre sem vettelek!
- Figyelj! Itt lakom!
- Ja tényleg! Harry barátnője Harryvel lakik!
- Valami gondod van ezzel? - kérdeztem most már idegesen.
- Héhéhé Dzsuly! - lépett közém és Taylor közé. - Azt hiszem ezt megbeszéltük! - fordult hozzám.
- Azt hiszem én most megyek! - javasolta Taylor.
- Ne légyszi maradj! - kérlelte Harry.
- Szerintem meg menj! - böktem oda neki majd elfordultam.
Mire visszafordultam Sfiwt már a barátom kezét fogta. Láttam Harryn , hogy zavarban van és , hogy próbálja lerázni , de a pióca nem engedett.
- Hé Taylor! Ha nem akarsz rosszat magadnak engedd el Harry kezét!
- Barátok vagyunk! Nem tilthatod meg , hogy megfogjam a kezét!
- Dehogynem! - kiáltottam majd kitéptem Harold kezét Tayloréból.
Erre a kis csitri úgy reagált , hogy lábonrúgott. Erre Harry annyira bepipult , hogy arrébb lökte Taylort , de én nem értem be ennyivel. Szép Debbytől tanult mozdulattal behúztam Swiftnek. A csaj szájából egyenesen ömlött a vér. Elég ronda látvány volt.
- Még is mi a jó fenét csináltok? - lépett oda hozzánk Debby.
-Én mindjárt megtépem! - ordította Taylor , és nekem esett.
- Engedj el! - Kiálltottam Swiftnek , majd Debbynek aki megpróbált leszedni a megkettyent csajról.
- Addig ütlek amíg mozdulni tudok! - üvöltötte Taylor!
- Én meg addig amíg át nem rendeztem a csimos kis pofádat! - harsogtam vissza.
 Végül Harry és Dzsuly akasztottak le Taylorról aki idegesen távozott. Én is felrohantam az emeletre , hogy kicsit összeszedjem magam.
- Dzsuly! Dzsuly! Jól vagy? - szaladt fel utánam Harold.
- Már , hogy lennék jól? Most bunyóztam Taylor Swiftel! Még abban sem reménykedtem , hogy látom valaha nem , hogy megverekszem vele! Nézd meg , hogy nézek ki!
- Nem tudom mit vagy úgy oda én csak Dzsulyt látom. Azt a lányt aki még Swiftel is megverekszik a barátjáért. És még úgy is gyönyörű vagy , hogy kicsit megtéptek és van egy enyhén látszó monokli a bal szemed alatt. Gyere vissza velem és hozzuk ki ebből az estéből azt amit még ki lehet! Kérlek! - szólalt fel Harold amire nem tudtam nemet monani.
Éjfélkor pezsgőt bontottunk , és megünnepeltük , hogy túléltük a világvégét. Mikor hajnalban lefeküdtünk aludni , még mindig csak arra tudtam gondolni:" Taylor megcseszheted mert Harry Edwars Styles engem szeret és én jobban szeretem őt mint te szeretnéd.

Ez volt a 30.fejezet! Lehet , hogy kicsit dúrva volt amit írtam Taylorról , de nagyon a bögyömben van a csaj és szerintem sok más directionernek is. Így legalább egy kicsit kidühönghettem magam. Am bocs hogy ilyen későn raktam ki a részt csak közben egy csomó más dolgom volt. De viszont holnap szerintem korábban kirakom szval majd holnap jön a kövi.

Sajnálja.!

Sziasztok.!
A barátnőmé a blog, és ő kért meg rá, hogy tájékoztassalak benneteket. Szóval... Gréta most éppen kórházban van, de nem sok idő és hamarosan itt lesz veletek újra! :D Persze a blogot nem zárja be, csak most egy kis szünetet kell tartania.
UI.: hamarosan itt lesz :) (szerezzetek neki örömet pár kommentel az utolsó részhez! :D)

Bogi voltam xx :)

29.fejezet

Sziasztok! Bocsi hogy nem raktam ki részt tegnap , de sajna nem volt rá időm. Itt a kövi , jó olvasást!

Tiszta modell!

Grace szemszöge:

Reggel Zayn ébresztett. Nagyon pipa voltam rá , mert hajnali 8 óra volt , és én legalább 11 - ig alszom. Ő is addig szokott , tehát azt sem értettem miért kelt fel ilyen korán.
- Kicsim! Kelj fel unatkozom! - ébresztgetett Zayn.
- Malik takarosjon vissza az ágyába katona! Nem látta , hogy én itt alvást folytattam? - kérdeztem tőle , kicsit nyálazva és kicsit kómásan.
- Bocs de unatkozom!
- Hát foglald el magad! - adtam ki az utasítást , a párnát a fejemre húzva.
Ekkor lépteket és ajtócsapkodást hallottam. Azt hitten Zayn kiment és végre aludhatok.
- Kelj fel! - bökött oldalba a barátom.
- Te még nem mentél ki? - ugrottam fel , és már nem is voltam álmos.
- Hehe megijedtél! - mutogatott Zayn , furcsa nevetés kíséretében.
Ekkor csiklandozni kezdtem amitől tudtam , hogy feláll a szőr a hátán. Sikítva rohant ki a szobából , le a nappaliba.
- Zayn azért moderáld már magad! - szólt rá Shara Malikra , mivel , hogy egy igen apró alsógatyában flangált a házban.
- Mért? Szerintem nem rossz! - mértem végig Zaynt a lépcsőről.
- Lehet , hogy neked nem , de mi nem vagyunk rá kíváncsiak! - szólalt meg Dzsuly a háttérből majd halkan megjegyezte: - Harryére inkább!
Reggeli után Lounak el kellett mennie elintézni néhány pénzügyi dolgot a házzal kapcsolatban. Ekkor Debby összehívta a csapatot.
- Figyeljetek! Hamarosan itt van Louis szülinapja! Meg a karácsony! Szóval tarthatnánk egyszerre a kettőt csak Lou már előre megkapná az ajándékát szent este.
- Ez jó ötlet! - helyeselte Harry.
- De senki ne szóljon neki! Hadd gondolja , hogy elfelejtettük! Annál nagyobb lesz az öröme , ha felköszöntjük! - utasítottí Debby , amire természetesen rábólintottunk.
- De te mit adsz neki? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs! - vágta rá , amikor csengettek.

Dzsuly szemszöge:

A csengőszóra egyből ugrottam.
- Megyek már! - kiáltottam , miközben mindent és mindenkit fellökve rohantam a bejárathoz.
- Jó napot! - köszöntem az ajtó előtt ácsorgó úrnak , akiről nem sütött , hogy heteró.
- Szia! Martin Lynam vagyok , fényképész! Itt lakik Grace Khartman , Debora Laurent és Dzsulya Simpson?
- Igen itt én vagyok Dzsuly! Jöjjön beljebb! - invitáltam Martint.
- Helo Martin! - köszöntötték a fiúk a jövevényt.
- Sziasztok fiúk! Micsoda véletlen! Ma épp rátok gondoltam! Louis hol van?
- Nemsokára itt lesz!
- Mivan ti ismeritek? Csak nem voltatok előző életetekben fotó modellek?
- De persze! Harry egyik barátnője modell volt! Gondolom ebből ki tudjátok következtetni! - magyarázta Liam.
- Ó értem! Szóval Martin! Miért jött? - érdeklődtem.
- Szóval lányok! Hú ha Őket még nem láttam , de ők sem lennének rosszak! - mutatott Martin Madyre és Sharara. -Egyébként modelleket keresek , egy divatmagazin bízott meg a feladattal.
- Szuper! Legalább lesz pár kép amit odaadhatok Louisnak! - ujjongott Debby.
- Szóval jöttök?
- Hát persze , hogy megyünk! - ugrottunk fel egyszerre!
- És a mi véleményünket sutba dobjátok? - kérdezte Harry , mire minden lány tekintete rá irányult. Hát igen mi nagy hatással vagyunk a férfiakra.
- Jó mehettek csak ne nézzetek már így! - takarta el Harold az arcát és imitált sírás közepette elrohant a vendégszobába. Nem mentem utána hisz tudtam , pár perc múlva visszajön. Így is lett. A csoportos ölelés ,  ujjongás és tapsolva ugrálás után úgy vánszorgott vissza , mintha mi sem történt volna. Martin távozása után nem sokkal Louis is megérkezett. Nem tudhatta meg , hogy Debby mire készül , tehát mindenkinek tartania kellett a száját. Debby már előre örült a dolognak és már nagyon várta a szombat reggelt , hiszen akkorra beszéltük meg a fotózást.

Debby szemszöge:

Nagyon ideges voltam a fotózás miatt , és ezt nehéz volt leplezni. Amikor azonban odaértünk megdöbbentő hír fogadott minket.
- Sziasztok lányok! Van egy jó meg egy rossz hírem! - köszöntött minket Martin lényegretörően.
- Kezdjük a rosszal! - javasolta Grace.
- Oké! A rossz hír az , hogy csak egyikőtöket tudom lekapni mert kevés a férőhely a gépemen.
- És mi a jóhír? - kérdezte Dzsuly idegesen.
- Az , hogy arról a lányról viszont sok képet tudok készíteni. - válaszolta a fényképész.
- Szerintem akkor menjen Debby! - mondta Mady.
- Szerintem is! - vágta rá Dzsuly támogatva a javaslatot.
- Nem lányok! Nem én megyek!
- De te mész! Sokkal jobb ajándék lesz ez Lounak mint valami kabala! - fogta meg a vállam Shara.
- Tényleg? Nem bánjátok?
- Dehogy is!
- Jaj de aranyosak vagytok! Köszönöm! - hálálkodtam miközben megöleltem a többieket.
- Na menj! Tiszta modell vagy! - lökött Martin elé Dzsu.
Martin mutatott pár ruhát , amik engem is megfogtak! A fotózás alatt sem egyfélében voltam. Csak pózoltam és pózoltam. A lányok szerint elég rutinosan vettem az akadályt , és Martin szerint is szeretett a kamera. Negyven kattintás után már kész is voltunk! Ebből a negyven képből kiválasztottuk azt amelyik szerintünk a legjobban sikerült. Ebben a lányok is segítettek. Ezt választottuk ki , és előhívattattam még néhány jobban sikerült fotót.

Remlétem , hogy ezen nem nagyon látszik , hogy a háttér nem valódi. Ez kerül fel a címlapra , de itt vannak a következők:

Készült rólam pár fekete fehér kép is:

Valamint egy kép csak Louisnak:

























- Húú! Cuki! - tapsolt meg Grace ki tudja miért , de azért megköszöntem.
Átöltöztem a saját ruhámba , majd a lányokkal együtt elköszöntünk Martintól. Hazafele menet beugrottunk a lányokkal a plázába , hogy mindenki ajándékot nézzen Louisnak. Én is lefoglaltattam egy cuki képkeretet , hogy valamibe bele tudja tenni a közös képünket. Nagyon jól sikerült ez a nap.

28. fejezet

Sziasztok! Úgy döntöttem , hogy ma nem írok jelentős részt mert sok a dolgom. Itt a 28. fejezet , jó olvasást!

Debby félelme

Debby szemszöge:

- Vááááááááá! - kiálltott fel reggel Lou.
- Miaz mi történt? Kit kell leütni? - pattantam ki az ágyból ökölbeszorítva a kezem.
- Nyugi maci senkit csak megijedtem! - nyugtatott le Boo Bear.
- Mitől ha szabad tudnom?
- Óóóó valami borzalmas! Rettenetes a legrosszabb rémálmom! Nem szívesen fogok visszaemlékezni erre a szörnyű percre.
- Fogadjunk egy kalamb ült a párkányon! - gondoltam magaban.
- Egy galamb ült a párkányom , és felém bámult! - mutatott Louis az ablak felé.
- Majdnem! - tettem hozzá ezt már suttogva.
- Debby védj meg! - bújt oda hozzám a barátom.
- Miféle társadalom az ha nekem kell megvédenem téged és nem fordítva? Egyébként még szerencse , hogy nem félek semmitől! - hencegtem.
- Hogy hogy? Mindenki fél valamitől , vagy valakitől! Liam például fél a kanalaktól. Bizts neked is van valami félelmed!
- Hát! Ha lenne akkor már rég tudnám , hogy mi az! - mondtam , miközben gyorsan átcseréltem a pólóm.
- Lehet , hogy van csak még nem figyeltél fel rá.
- Olyan mindegy jobb így , hogy nem tudom mi az! - vágtam közbe. Ekkor ronthatott be Harry.
- Segítsetek gyorsan! Niall beszorult a fürdőbe! - kiáltotta , majd visszarohant Madyék szobájába.
- Jézus Isten! - ugrált Lou össze vissza. - Hívjuk a tűzoltókat!
- Dehogy hívjuk! - vágtam rá. - Na engedjetek csak oda!
A felméréseim alapján a fürdőajtó pontos mása volt a miénknek.
- Niall nyisd ki az ablakot , hogy nem fulladj meg! Mindjárt kiszedlek! - mondtam úgy , hogy az ajtó túloldalán lévő benntrekedt ír manó is meghallja.
- Oké! De előre szólok meztelen vagyok és nincs itt sehol törölköző!
- Tekerj magadra Wc papírt! - javasolták a többiek!
Kiszedtem egy csatot a hajamból , és megpróbáltam azzal feltörni a zárat , nem sok sikerrel.
- Lou légyszi hozd ki a zoknis fiókomból a lapos csavarhúzót , meg a vésőt! Ha ez sem jön be akkor hozhatod a kalapácsot is , amit az ágy alatt találsz!
- Mivan Debby ácsnak tanulsz? - kérdezte Dzsuly.
- Tudod ezek már Bostonban is nálam voltak , csak akkor volt külön szekrényem neki amihez senki sem nyúlhatott rajtam kívül.
- Ezek voltak a szekrényben? Én meg azt hittem tetszik valaki akinek oltárt állítottál , és nem akartad ,hogy megtudjuk ki az! - mondta Grace.
- Vicces de én nem vagyok olyan mint te! - vágtam szegényke fejéhez!
- Kinek csináltál oltárt? - kérdezte Zayn.
- Neked fafej! - válaszoltam Grace helyett.
A beszélegtés végére megérkezett Louis a szükséges dolgokkal amiket kértem. Ezeket átnyújtotta nekem , hogy folytathassam Niall kiszabadítását. Közben a többiek megtudták , hogy nem félek semmitől. Minden áron meg akartak félemlíteni valamivel és egyre szörnyűbb dolgokat kezdtek el felsorolni.
- A repüléstől nem félsz?
- A múltkori ellenére még mindig szívesen ülnék a repülőn! - adtam kielégítő választ.
- A mikulástól nem félsz?
- Nem is létezik mikulás!
- Hogy hogy? Ezt ti honnan tudjátok? - kapta fel a fejét Hazza.
- Mivan te még hiszel a mikulásban?
- Hát most már nem! - válaszolt durcás képet vágva.
- A sárkányoktól , vagy a dínóktól sem félsz? A tanároktól sem? A kígyóktól sem? Az elefántoktól sem? Mondjuuuk a villáktól vagy a késektől?
- Nem nem nem nem nem nem és nem! - jelentettem ki. Pár perc múlva a többiek abbahgyták a kérdezősködést , és folytathattam a munkát.
- Meg is van! - mondtam , majd elkattinitottam a zárat.
- Jeee! - ujjongott Niall és bentről nekifutásból belerohant az ajtóba.
Az ajtó viszont nem nyílt ki.
- Áúú! - hangzott bentről a fájdalmas kiáltás.
- Bocsi Niall most van meg! Egyébként az ajtó befele nyílik! - tettem hozzá.
Ezt a mondatot követően elkőkaptam a vésőt meg a kalapácsot , és szép finom mozdulatokkal helyreraktam a zárat.
- Huh kész van! - mondtam , miközben felegyenesedtem.
Ezek után benyitottam , majd egy hatalmas sikítás közepette ki is rohantam.

Dzsuly szemszöge:

Debby benyitott Niallhez a fürdőbe , majd hangos sikítás után leviharzott az emeletről. Benéztem mi lehet olyan szörnyű amitől még Debby is megijed , de csak Niallt láttam egy halom wc papírba göngyölve. Ekkor leesett.
- Debby fél a múmiáktól! - kiáltottam fel.
- Micsoda? - kérdezték egyszerre a többiek.
- Nézzetek Niallre! - utasítottam a többieket.
- Sziasztok! - integetett Niall , miközben mindenki végig mérte.
- De igazad van! - verekette meg a vállam a felvilágosult Louis.
- Figyelj Lou adok egy tanácsot! - fordultam Louishoz. - Nem vidd el Debbyt régészeti múzeumba.
- Meglesz! - nyugtatott le Boo Bear , majd barátnője után rohant. Én is követtem a példáját.
- Mért van az , hogy félek a múmiáktól? Vannak azoknál sokkal randább , undorítóbb , félelmetesebb lények is , akik meg szimplán hidegen hagynak! - siránkozott Debby.
- Nyugi kicsim! Mindenkinek van valami félelme! sokaknak olyan ami tökre nem értelmes! Most nézz rám! Ki a fene félne rajtam kívül egy galambtól? - fejezte be Lou lelkesítő beszédét.
- De akkor is! Sokkal jobb volt amikor nem féltem semmitől! Volt valami amitől különlegesnek éreztem magam!
- Most is különleges vagy! Nálad különcebb barátnőm még nem is volt! Persze ööö jó értelemben különc! - mosolygott Lou.
- Tényleg? Óóó Louis ez nagyon édi volt! - mondta Debby , majd csókolózni kezdtek.
- Hé hé hé gyerekek inkább fent ha lehet! - szóltam rájuk , mert nem akartam szemtanúja lenni a következményeknek.
Rám nem hallgattak , viszont a lentről leviharzó tömegnek sikerült szétválasztania őket. Én se vágytam másra csak , hogy megnézzek egy filmet Harrykarjai között. Tegnap ugyan is rájöttem , hogy a belső értékeim miatt szeret engem és ettől sokkal jobb lett a kapcsolatunk. Megnéztük az összes Amerikai pitét , ami el is vette a nap nagy részét. Kicsit meguntuk az egészet mert hát nyolc film az jó sok , szóval mindenki beleegyezett , hogy elmenjünk sétálni a törzshelyünnké vált Hyde parkba. Kényelmes , de ugyanakkor elegáns ruhákat vettünk fel az alkalomra:

Debby ruhája:





Dzsuly ruhája:




Grace ruhája:




Mady ruhája:






Shara ruhája:












Enyhe idő volt , sétára pont alkalmas. Mindenki kézenfogta a párját , majd megcéloztuk a park különböző pontjait.

Zayn szemszöge:

Úgy éreztem , hogy mostanában egyre megszokottabbá és unalmasabbá válik Grace számára , hogy együtt vagyunk. Ezt szóvá is tettem amint megálltunk valahol.
- Grace! Kérdezhetek valamit?
- Természetesen!
- Szóval! - kezdtem bele a mondandómba megnyújtva az ó betűt. - Szerinted nem vagyok uncsi?
- Már mért lennél az? Veled minden napom ugyan olyan élmény , mint az első találkozásunkkor!
- Óóó igazán? - kérdeztem és nyomtam egy puszit a barátnőm szájára. Ezek után hosszas nevetésbe kezdtünk
- Hát persze! Rajtam látszik ha hazudok! - válaszolt Grace még mindig a nevetéstől kábultan.
- egyszer eljöhetnénk erre kocogni! - javasoltam , pár perc kínos csend után.
- Jó remek mondjuk holnap?
- Nekem oké! Úgy sincs semmi programom.
A fura párbeszéd után , megkerestük Debbyt és Louist. Az este további részében veül sétálgattunk. A többiekkel csak otthon találkoztunk. Épp pizzát sütöttek , vagyis sütöttek volna ha Niall útközben meg nem eszi a hozzávalókat. Tehát még vásárolni is voltunk este. Mondhatom minden jól sikerült kivételesen különlegesre sikerült az éjszaka is.