Kinek van ma szülinapja?
Debby szemszöge:
Reggel a földön ébredtem. Ezt csak akkor láttam logikusnak , amikor körbenéztem a helyiségben. Akkor esett le , hogy a nappaliban vagyok. A festék szag miatt nem aludhattunk a saját szobánkban. Dzsuly és Harry a saját hálójukban , Grace , Zayn , Shara és Liam a két vendég szobában , Niall Mady meg mi a nappaliban ágyaztunk meg magunknak. Jó buli volt mert kb hajnali 4 - kor feküdtünk le. Egész éjjel , beszélgettünk és többet megtudtunk egymásról. Én barátilag egész közel kerültem Niallhez.- Jó reggeld mackó! - köszöntött Lou , aki egész eddig mellettem feküdt a földön.
- Neked is! De csöndesen őket még ne keltsük fel! Olyan aranyosan alszanak! - mutattam a még alvó Niallék felé.
- De akkor mit csináljunk? - kérdezte a combjára csapva.
- Nem tudom! Menjünk eszellőztessünk ki a szobánkban! Az új szobánkban! - javasoltam.
Lou beleegyezett , így felsiettünk a szép lila szobánkba , és kinyitottuk az ablakot. Ezután mint aki jól végezte dolgát , önelégülten lehuppantam az ágyunkra.
- Így mindjárt más! - jelentettem ki , a plafont bámulva.
- Lehetne ennél jobb reggelente? - kérdezte Lou , miközben mellémfeküdt.
- Nem tudom ez tényleg ritka jó reggel! - válaszoltam unottan. 10 perc kínos csend után , a barátom megint megszólalt.
- Debby! Nem gondolod , hogy mostanában már alig beszélünk egymással?
- Szóval te is észrevetted? - kaptam a fejemhez , miután felültem az ágyon.- Szerintem már egyre jobban kiismertük egymás és nincs miről dumálnunk!
- Nem kell állandóan beszélnünk ahoz , hogy kifejezzük az érzelmeinket! - mondta Louis , majd megcsókolt.
- Azta tényleg nem! - kiáltottam fel , majd kirohantam a szobából és ordibálni kezdtem.
Mady szemszöge:
Debby eszeveszett ordítozására ébredtem reggel.- Nem kell szó! Nem kell a duma! Nem kell más csak egy puszi , nekem így kerek az élet! - énekelgette , elég hangosan.
- Debby mi a.....? Még is mi a fene ütött beléd? - kérdezte az emeleten egy hang. ( Gondolom Graceé mivel idegesnek hallatszott).
A hangzavarra mi is felértünk , és egy elég fura kép tárult a szemünk elé. Debby a folyosó közepén egy lábon ugrált , és énekelgetés közben próbálta felhúzni a téli zokniát. A többiek kint lógtak az ajtóban és WTF arcot vágva figyelték az eseményeket.
- Remek! Most a kicsattanó jókedved miatt nem fogok tudni visszaaludni! - sikította Dzsuly.
Erre Debby abbahagyta az éneklést , és bociszemeket meresztev Louhoz sietett.
- Ja hogy még csak negyed hét van! Hát akkor bocsi mindenkinek! Na takarodás a szobátokba ma egész napos kimenőt kaptok! - húzta össze magát Debb.
Mi is visszatértünk a nappaliba ahol ismerős csengésre lettem figyelmes. A telefonom a Happy Birtshadyt énekelte.
- Te jó ég! Teljesen elfelejtettem a szülinapomat! Már december negyedike van? - kérdeztem a fejemhez kapva.
- Jé ma van a szülinapod! Mért nem mondtad eddig?
- Hát mert elfelejtettem!
- Kinek van szülinapja? - kiabálta le Harry.
- Madyé! - ordította Niall.
- Na jó jó oké elég legyen! Nem akarok nagy felhajtást! A szüleim kiskoromban mindig oltári nagy bulikat rendeztek nekem! Olyan kinos volt , mindenki jól érezte magát csak én nem!
- Nyugi ez ma nem fog megtörténni! Megszervezem neked életed eddigi legjobb szülinapját. - ujjongott Niall. Furcsa mód már a többiek sem akartak aludni. Niall magának csinálta a szendvicseket , azt a filmet néztük amit én akartam. A kanapén ültem amikor alányok odaálltak elém.
- Sziaaaaa! Nem jössz vásrolni??? - kérdezték. Beleegyeztem. Nem tudtam mit akarhatnak de nem is bántam , hisz szeretem a meglepetéseket. A lányok kölcsön adták pár jó gönccüket , és végül így sikerült kiöltöznöm:
A többiek sem panaszkodhattak:
Debby ruhája:
Dzsuly ruhája:
Shara ruhája:
Grace ruhája:
Miután felöltztünk elbúcsúztunk a fiúktól , és útnak indultunk a kedvenc helyünkre az Oxford streetre.
Zayn szemszöge:
A lányok távozása után Niall összehívott minket.- Na szóval! - kezdett bele a mondandójába. - Arra gondoltam , hogy meg kéne lepni Madyt egy kis baráti összeröffenéssel. Nem akarok neki bulit mert kellemetlenül érintené. Ezért csak pár barátunkat hívnánk meg , na meg persze a szüleit!
Helyeseltük a dolgot , és Niallel együtt munkához láttunk.Meghívtuk , Mady szüleit , és még pár havert. Úgy számoltuk , hogy már mindenki megvan amikor valaki csengetett.
Niall szemszöge:
Én nyitottam ajtót! Egy srác állt a bejárat előtt , egy csokor virággal a kezébe.- Helo! Madison itt lakik? - kérdezte mély hangon.
- Igee..een de ki keresi? - kérdeztem , fura képet vágva.
Bryton Marner:
- Óó jaj bocsáss meg Bryton Marner vagyok , az utolsó barátja! Te gondolom , Niall vagy!
- Ööö hát igen! Akkor gyere beljebb! - invitáltam be a srácot.
- Köszi! Igazából nem akarok zavarni meg hát otthon vár a barátnőm! - mondta miután becsuktam mögötte az ajtót. Ennél a mondatnál kicsit megkönnyebbültem. - Szóval csak szeretném megköszönteni! - magyarázta Bryton.
- Persze persze ülj csak le! Madyék mindjárt itt lesznek!
A jövevény bemutatkozott a többieknek is , és elmondta , hogy van pár jó számunk , amit ő is kifejezetten kedvel. 10 perc sem tellt bele , hogy a lányok betoppanjanak az ajtón.
- Brytooooooooon! Hát te , hogy kerülsz ide? - kiáltotta Mady , majd az összes bevásárlószatyrot hátrahagyva , a srác nyakába borult.
- Mady jaj de örülök! Boldog szülinapot!
- Ó de édes vagy! Eljöttél hozzám Canadából? És egyébként , hogy van Jessica?
- Jól van és igen eljöttem mert!!! Szóval nem is tudom hány éve hogy találkoztunk. De minden nap írtam!
- Hát igen! A többieket ismered?
- Ja már bemutatkoztunk! A lányokat ismerem! Sziasztok! - mosolygott a lányok felé , Bryton.
- Szia Bryton! - köszöntek vissza kórusban a barátnőim.
- Na szóval! Én nem is zavarok tovább! - szólt Bryton , majd az ajtó felé vette az irányt.
- Várj! Szeretném ha maradnál! - kiálltott a fiú után Mady.
- De...!
- Ninc semmi de! Egyébként ti mit csináltok itt? - fordult felénk Madison.
- Ööö , boldog szülinapot! - mondták egyszerre a többiek.
- Oké! Anyaaa? - kérdezte elég érdekes képet vágva.
- Kislányom! A barátod hívott meg minket , és mi repültünk is. Képletesen repültünk.
- Értem anya! Köszi! - mondta Mady , mikor kétségbe esett arccal felém fordult. Ebből a nézésből egyből gondoltam , hogy a szülőket nem kellett volna belekeverni a dologba. Ekkor mentő ötletem támadt.
- Khm khm! És most megnézzük a gyűrűk ur 1. 2. és 3. részét! - jelentettem ki hangosan. - Mindenki a moziterembe!
- Kedveském! Örültem a találkozásnak , de sajnos apádnak meg nekem halaszthatatlan dolga akadt. - szólalt meg Mady mamája , majd két puszi kíséretében elbúcsúztak , a barátnőmtől. Amint a szülők kiléptek a küszöbön , elkiáltottam magam:
- Buli vaaaaaan! - mondtam , majd majd kibontottam egy pezsgőt , és szétfröcsköltem a nappaliban. A buli jól sikerült! Madyt még sosem láttam ilyen boldognak , de még sokszor szeretném. Szóval a buli éjszakába nyúlóna tartott , de egyszer csak ennek is vége lett.
- Na jól érezted magad? - kérdeztem átölelve Madyt.
- Na ná! De a takarítás már korán sem lesz ilyen fergeteges.
- Együtt megoldjuk! - tettem hozzá.
Az éj további részében , a nappali közepén lassúztunk , egy lágyhalk zenére. Ma sem jutottunk el a hálószobánkig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése