Beny megszületik
Liam szemszöge:
Shara nagyon izgult mostanában , az öccse születése miatt. Éjszakánként arra ébredtem , hogy hevesen liheg és sír. Ilyenkor mindíg magamhoz öleltem és megpusziltam a homlokát. Nagyon várta már a baba születését , és az egyik nap eljött az idő. Carmen hívott , hogy nem tudja elérni a lányát és , hogy elfolyt a magzatvize.- Máris megyünk! Addig hívja a mentőket! - utasítottam a barátnőm anyukáját ,amd felrohantam az emeletre és berontottam a szobánkba. - Shara anyukádnak folyik a vize!
- Hát zárja el a csapot!
- Nem nem az a magzatvize!
-Ó te jó ég! Mit csináljunk most? Mit csináljunk most? - sikítozott kétségbeesetten.
- Nyugalom nyugalom! Mondtam neki , hogy hívja a mentőket. De menjünk ha nem akarod lekésni a kisöcséd születését! - utasítottam Sharat.
Szinte leugrottunk a lépcsőről annyira siettünk. Gyorsan felkaptam a kocsikulcsot , majs ezt követően kirohantam az utcára. Kitéptem a kocsiajtót és elindítottam az autót. A rádióban bemondták , hogy a Boston és London közötti útszakaszt útépítés miatt lezárták. Erre a hírre 180 fokos kanyart vettem és forgalommal szemben 90 - nel száguldottam végig az utcánkban. Letértem az útról és egy kis szűk ösvényen kötöttünk ki.
-Mi a....? Hol vagyunk? - kérdezte Shara.
- Nincs idő! Gyere utánam! - ordítottam miközben kiszálltunk a kocsiból.
Megfogtam Shara kezét , és "elráncigáltam" egy kis repülőgéphez.
- Liam ezzel akarsz te elrepülni anyámhoz?
-Talán! Figyelj ez a gép már hetek óta itt áll. Arra az esetre rakattam ide ha nem tudunk eljutni máshogy Bostonba.
- De te nem is tudod vezetni ezt az izét!!!!!!!!!!
- Na csak figyelj!
Beszálltunk a gépbe , majd elindítottam és felszálltunk.
- Te biztos tudod mit csinálsz?- kiabálta a barátnőm remegő hanggal.
- Ne félj oda érünk! Ráadásul egy darabban!
Tényleg odaértünk a Bostoni repülőtérre.
- Húú te nem vagy semmi! - jegyezte meg Shara amikor leszálltunk.
- Köszi de most menjünk! - mondtam majd elkoboztunk két biciklit és leszáguldottunk a városba. Rögtön Sharaék lakása felé vettem az irányt. Onnan tudtam hol van , hogy két mentőautó is állt az épület előtt. Az egyik mentőautóból fura kiáltások hangzottak el. Pár perc múlva Carmen lépett ki egy kisgyerekkel a kezében.
- Anyaaaa!!!!!! - ordította Shara , miközben odarohant édesanyjához.
- Jaj kislányom annyira örülök , hogy itt vagy! - kiáltott fel Carmen két puszi között. - Bemutatom neked Benjamint!
- Istenem de édes! Látszik , hogy az öcsém! Megfoghatom?
- Persze!
- Szia Beny! Tudod mire te felnősz , addigra én már veterán leszek. De nem baj mert legalább lesz kitől tanácsot kérned. És itt lesz még Liam bácsi is! Ugye Leeyum?
- ÖÖ hát ha addig szeretnél velem együtt lenni akkor természetesen. - jelentettem ki zavarodottan.
- Mért szerinted meddig leszünk együtt? - kérdezte Shara , mikor visszaadta a babát Carmennek.
- Honnan kéne tudnom? Nem látok a jövőbe!
- Igazad van! Na mindegy! Anya és most hogyan tovább.
- Bevisznek a kórházba és megnézik , hogy nincs a babának vagy nekem valami egészségügyi problémám. Azután hazajövök , és egész álló nap mellette fogok virrasztani. - válaszolt sóhajtozva Carmen.
- Majd meg fogunk látogatni! És néha vigyázhatunk is rá ha el szeretnél menni valahova!
- Jólvan kicsim de most egyenlőre jobb lesz ha hazamentek , és nem idegeskedtek miattam. - mondta miközben lefektették a hordozóágyba. Ezt követően felém fordult és megfogta a kezem.- Liam! Kérlek vigyázz a lányomra!
- Ne aggódj! Vigyázok rá!
E kínínos és hosszú percek után fogtunk egy taxit és hazamentünk. Otthon a többiek letámadtak minket.
- Mi az , hogy nem is szóltok , hogy elmentek!?
- Hogy van a baba?
- Meg van mind a két keze, lába?
- Anyud jól van?
- Hogy hívják a tesódat?
Mi történt mondd el?!- kérdezték egyszerre a többiek.
-Nyugodjatok már le! Lezárták a forgalmat ezért Liam "kisrepülőgépén" jutottunk el Bostonba. A reptéren csórtunk két biciklit és letekertünk anyáékhoz.Anyum a mentőautóban szültem meg az öcsémet akit mellesleg Benynek hívnak. Egyébként siettünk ugyhogy nem volt időnk szólni. - adott kielégítő válaszokat Shara a kérdésekre.
Grace szemszöge:
Amint Sharaék beléptek az ajtón letámadtuk őket. Nagyon izgi volt amíg vártuk őket mert az eltűnésükből kellett kikövetkeztetnünk , hogy hova mentek. Később képeket is mutattak a kisgyerekről amit Liam készített a helyszínen. Sharanak nagyon szép, és nagyon aranyos kistestvére született. Persze a történtek után nem is tudott másra koncantrálni hiába mondta neki az anyja. Amint le tudott ülni , egyből tárcsázta a bostoni kórházat. Miután meggyőződött róla , hogy mindketten jól vannak , ezután sem tudott leállni.- Kicsim neked mi a bajod? Nyugodj le jól vannak! Anyukád amúgy is azt mondta , hogy ne aggódj miattuk! - nugtatta le Liam a barátnőjét.
- De nem fér a fejembe , hogy minden simán megy! Ilyen csak a filmekben van! Valahogy rossz előérzetem van! - állapította meg Shara.
- Gyerekek milenne ha játszanánk egykis üvegezést akkor talán kicsit oldottabb lenne a hangulat. - kérdeztem ezzel megtörve a hangzavart. A többiek beleegyeztek tehát elővettünk egy üveget és kör alakban leültünk a nappali közepére.
- Én kezdek! - jelentette ki Lou. Louis pedig Dzsulyt pörgette ki:
- Dzsuly felelsz vagy mersz?
- Merek! Én vállalom a rizikót! - mondta büszkén.
- Jóó akkor mondjuk smárold le Debbyt?
- Mi van???????? - kérdezte egyszerre Debby és Dzsu szúrós szemeket meresztve Boo Bearra.
- Csak vicceltem! Mondjuk megnéztem volna. Na szóval akkor ülj 10 percig Niall ölében!
Erre a mondatra Harry tarkónvágta Louist.
- Most mi van? Talán baj , hogy szeretek szórakozni. - kérdezte értetlenül Lou , a nyakát símogatva.
Mindenesetre Dzsuly és Niall megcsinálták a feladatot. Ezután Dzsuly következett. Ő Zaynt pörgette ki.
- Zayn!
- Merek! - vágta rá mielőtt Dzsu bármit is kérdezhetett volan.
- Remek szóval akkor, hát nem is tudom. Mondjuk vetkőzz le alsógatyára , kapd fel Gracet , és fuss végig az utcán!
Ennek nem igazán örültem mert Zayn kigyúrt hasát sokszor látom ( nagyon sokszor) és amúgy is kinek van kedve ilyen hidegben kintlenni.
- Egyébként azt kell kiabálnod , hogy megőrülök Grace Khartmanéééééért! - tette hozzá Dzsuly.
Zayn megcsinálta a feladatot úgy ahogy Dzsu megkérte rá. Még sokat játszottunk , és 3 óra körül aludtunk be a nappali közepén a földön.
Ez volt a 16. fejezet. Remélem nem történnek túl gyorsan az események és ezek után még lesz ötletem.Komihatárt most sem teszek mert tök fölösleges. Egyébként holnap jön a kövi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése