38.fejezet

Helo mindenki! Nem tudom ma hogyan teszem ki a részt. Minden esetre köszönöm , hogy mostanában töben olvassátok a bolgot! Jó olvasást!

Kihozlak jövőre!

Shara szemszöge:

- Shara! Vágott hozzám Liam egy alsógatyát. - Kelj már fel!
- Ez már használt? - tartottam el magamtól az alsóneműt.
- Nem! De add ide! - nyújtotta felém a kezét a barátom.
Erre visszadobtam neki. Jól találtam el , mert a fején landolt.
- Naaa!
- Mivan ma veled Leeyum fiam?
- Semmi csak! Ugye ma jönnek anyudék?
- Nem holnap! De ez a bajod?
- Na ná , hogy nem! Bírom anyukádat.
- Akkor meg?
- Nem tudom! Ilyen a kedvem!
- Tényleg? Akkor megcsikizzelek? - kérdeztem pajkosan.
- Shara most ne!
- Biztos? - kérdeztem ,  majd nekiálltam böködni a bordáit.
- Nehe Sharaaa! Kiröhögöm a belem! Ne csak a talpamat ne! - sikított Liam.
- Mi a büdös , jó , fene van ma mindenkivel? - rontott be hozzánk Zayn.
- Ezt pont te mondod aki úgy néz ki mint egy bohóc? - kérdeztem , miközben elengedtem :Liamet.
- Jogos! Gyertek le kajálni! Ma Harry fejedelmi reggelit csapott össze.
Amint leértünk az étkezőbe finom illat csapta meg az orrunkat.
- Harry! Te varázsló vagy! - dícsérte meg Niall Harryt.
Ez gondolom azért volt ,  mert Niall nem bírta kivárni míg leérünk , és egy jó nagy adag buggyantott tojásos szalonnás , kolbászos reggelit érkezésünk előtt beflammozott.
- Szerintem mivel , hogy nektek nem akkora az étvágyatok mint Niallnek , ketten megbírkóztok ezzel a kis palacsinta toronnyal. - tette le elénk Harry ahatalmas palacsintahalmot , majd "egy liter" karamellaszószt , és csokiszirupot nyomott a tetejére.
- Te aztán nem spóroltad ki az anyagot! - állapította meg Liam.
- Boldog vagyok! Most , hogy tudom , Taylor nem fog többet szenvedni a magánzárkában , sokkal könnyebb a szívem!
- Nekem akkor lesz majd könnyebb a szívem , ha látom megfulladni! - tette hozzá Dzsuly.
Ezen mindenki hatalmasat szakadt csak Harry nem.

Harry szemszöge:

- Ide figyelj Dzsuly! Lehet , hogy amit Taylor tett arra csak az lenne a mentség , hogy őrült! Az is lehet , hogy okod van arra , hogy utáld , de a halált a legádázabb ellenségednek sem kívánhatod! - förmedtem rá Dzsulyra.
- Értettem , Mr. Taylor Sfiwt védőszentje! - szólt vissza nekem Dzsuly , majd felrohant a szobába.
- Hát ezt jól megcsináltad! - szólt le Debby , majd felrohant Dzsuly után.
- Csak úgy kíváncsiságból! Taylor pártját fogod , hogy összevessz a szerelmeddel? Komolyan ezt akarod? - fordult felém Louis.
- Nem tudom mi ütött belém! De most mennem kell mert déltől egyig van látogatási idő! - adtam rövid választ , majd futtában felkaptam a kabátom és már indultam is. Csak egy órám volt beszélni Taylorral és azt ki akartam használni.
- Harry! - kiáltott fel amint beléptem a cellájába.
- Nyugodj meg! - csitítottam , miközben szorosan magához ölelt.
- Harry kérlek , vigyél ki innen! Már bánom amit rád és Dzsulyra mondtam és ha kikerülök innen ígérem eltűnök az életetekből! Visszavonok mindent , amit eddig mondtam! Csak kérlek! Kérlek vigyél ki innen! - könyörg Taylor , majd hangos zokogásba kezdett.
- Semmi  baj! Semmi baj! Úr Isten mi az a kezeden?
- A többi rab elpáholt egy kicsit! Majd elmúlik! - mutatott Taylor a bal karjára , melyen hatalmas sötétlila folt éktelenkedett.
- Semmi baj már itt vagyok! Jövőre kihozlak innen!
- Hogy , hogy jövőre? - kérdezte kissé idegesen , de aztán le esett neki , hogy ez pontosan holnap után lesz.

Taylor szemszöge:

Nagyon örültem Harrynek , habár csak rövid ideig volt bent nálam. Nem tudtam mit mondjak neki , csak sírtam , és könyörögtem. Terveztem , hogyha kiengednek bocsánatot kérek Dzsulytól és megpróbálom helyreállítani azt amit elrontottam. A börtön egészen megváltoztatott. Eddig fogalmam sem volt róla , hogy milyen jó életem van , amíg ide nem kerültem. Ennek a tetejében a szüleim és a rajongóim is nagyot csalódtak bennem. Ekkor ez viszont még nem érdekelt. Csak a szabadulásom járt a fejemben. Nem idegeskedtem amiatt , hogy mit fognak majd szóli ezek után mert nem is jutott eszembe.
- Köszönöm Harry! És mégegyszer sajnálom amit tettem!
- Nem kell ne is gondolj rá! Holnap után jövök , és hazaviszlek! - hallottam Hazza bíztató szavait , majd azt is amint csukódik utána a cellajató , és kattan a zár.
- Hé cicabogár! Ki volt ez a jólfésűlt Don Huan? - kérdezte valaki a szomszéd cellából.
- Mi közöd neked hozzá Bill?
- Csak kíváncsi vagyok! Szóval akkor holnap után leteszik neked az óvadékot! Milyen szerencsés kiscsaj vagy! Mit is mondtá mér ülsz bent?
- Mert elraboltattam Louis Tomlinsont és a barátnőjét. És te? Gondolom valami extra bűnt követtél el.
- Na ja! Bankot raboltam , kokóztam , illegálisan tartott autóversenyeken vettem részt , de amiért igaziból bent vagyok az az , hogy bérgyilkos voltam egy ideig. Asszem teljesen beszippantott az alvilág , és mire észre vettem már túl késő volt.
- Hát ez bíztató! Hány évet kaptál?
- Jövő héten végeznek ki!
- Istenem! Sajnálom! - ugrottam hátrébb.
- Ne sajnád! Asszem én döntöttem úgy , hogy nem a helyes utat választom. És nézz rám! Itt rohadok egy sitten amíg meg nem halok.. Te nem válaszd a sötét utat! Egy ilyen jó kis bula nem mutatna jól a villamosszékben.
- Úgy lesz megígérem! És jó utat!

Dzsuly szemszöge:

- Dzsuly! Sajnálom nem akartalak megbántani! - rontott be Harry a szobába.
- Ugyan Harry már el is felejtettem! Hát Taylor , hogy van?
- Kicsit összeverve! És kicsit romokban áll az önbecsülése és tiszta depi , de egyébként jól.
- Hogy mi? Összeverve? Mit csinálnak ott szerencsétlennel?
- Engem se nagyon avatott be , de most már érted mért akartam kihozni ugye?
- Igen igen! De most menjünk le! - sürgettem , majd szó szerint kitoltam a szobából.
- Ó biztos le akarsz te menni? - kérdezte Harry , majd felvette azt a bizonyos perverz mosolyt.
- Jaj Hazza ezt tényleg most kell? - kérdeztem , mire válaszként egy csókot kaptam. Ennek én vetettem véget azzal , hogy elnevettem magam. - Jó nem bánom menjünk! - húztam vissza Harrty majd kulcsrazártam az ajtót.