21. fejezet

Pánik a repülőn

Liam szemszöge:

Reggel én voltam az első aki felkelt. Adtam egy puszit a még alvó barátnőmnek majd lementem a konyhába , és valami harapnivaló után néztem. Tv nélkül azonban nincs kaja tehát bekapcsoltam mielőtt benéztem a hűtőbe. Hagytam azon az adó amelyiket éppen kihozta. Rossz , vagy jó ötlet volt azt nem tudom. Minden esetre a hírek mentek az adott csatornán. Elindultam a hűtőtől a kanapé felé egy nagy tál kajával , de félúton kiejtettem a kezemből. Nem hittem el amit láttam. A tányér hangjára leszaladtak a többiek , akik szintén nem örültek annak amit láttak.

Louis szemszöge:

Hawaiin töltött utolsó napunkon fájó fejjel ébredtem. Rossz előérzetem volt , de nem firtattam. Az elmúlt hét eseményeire gondoltam. Voltunk búvárkodni , szörfözni , vulkánt mászni , és még sorolhatnám. Gondolataimat a barátnőm kómás hangja szakította félbe:
- Remek már fent vagy? Pakolnunk kéne! - mondta majd visszadőlt a párnára.
- Nem nagyon lelkesedsz!
- Mert hulla fáradt vagyok! - förmedt rám de végül rábírtam , hogy tényleg kezdjünk el összecsomagolni.
Fájó szívvel hagytuk el a hotel szobát , és indultunk a reptérre. Leültünk a nekünk fenntartott helyre , majd egymás felé fordultunk. Jó volt ez az egy hét , de már hiányoztak a többiek és kicsit homvágyunk is volt. Mindenkinek vettünk egy egy fűszoknyás , vagy virág mintás gatyával ellátott , kis bólogatófejű babát. Fél úton járhattunk amikor a gép hirtelen a bal szárnya felé kezdett lejteni.
- Louis ez jó vagy rossz? - kérdezte Debby a félelemtől reszketve. Nem tudtam válaszolni mert megdöbbentő hír érkezett a benomdóból.
- Itt a kapitány beszél! Megkérjük utasainka , hogy nem essenek pánikba , de a gép elveszette az egyyik propellerét , így nem tudom a levegőben tartani.  Csak 2000 m magasan vagyunk tehát nem lehet megmondani , hogy a baleset halálos kinenetelű lesz e. Őrizzék meg a nyugalmukat megpróbálok úgy leszállni , hogy esnkinek se essen bántódása.
- Jézus Jézus Jézsu! Most mit csinálunk? Meg fogunk halin! - sikította Debby kétségbeesett hangon.
- Ne aggódj! próbáltam lenyugtatni , de közben az én szívem is reszketett a félelemtől. Ezért volt olyan rossz előérzetem! Ha most egyel későbbi gépre szállunk akkor ez nem történik meg! És most elmegyünk Debbyvel! De legalább együtt megyünk el!
- Louis én nagyon félek! - mondta a barátnőm , miközben olyan szorosan öleltem magamhoz ahogy csak tudtam.
- Tudom! De ha meghalunk ez lesz a legszebb halál! - vígsztaltam Debbyt majd egy könny csepp gördült ki a szememből.
- Örökké szeretni foglak Lou akármi is történik! Te voltál a legjobb dolog az életemben! - mondta Debby síró hangon de többet nem szólhatott mert a száraz földbe csapódtunk.

Ez volt a 21. fejezet! Ne aggódjatok amiatt , hogy msotanában a blog tele van Louisszos meg Debbys szemszögekkel mert hamarosan a többiekét is többet fogjátok látni.